Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
Atxoocsos románok Az Erdélyre voruakozó főbb népszámlálási adatok a következők: Év összes lakos ezerfűben Anyanyelv Nemzetiség Becslésünk szerint a magyar lakosok száma ezer fűben 1910 5 257 1 662 31,6% 1930 5 548 1 481 26.7*1 353 24,4* 1 600 28.8* 1948 5 761 1 482 25,7* 1956 6 232 1 616 25,9*1 559 25,0* 1966 6 720 1 626 24,2*1 597 23,8* 1 740 25.9* 1977*7 500 1 690 22^*1 925 25,7* 1990 7 900 2 010 25,4* •1977-ben „»nyanyeh és nemzetiség” «érint: 1 651 ezer 22,01 1 1945 után: homogenizáld A II. világháború utáni évtizedet £ magyarok kisebbségi szemszögből meglehetősen felemásan élték meg s ez a román nemzetiségpolitika kettős jellegéből adódott. A nyilatkozatokban is szavakban, valamint néhány látványosan propagálható területen biztosították z kisebbségi jogokat, a mélyben azonban következetesen azok felszámolására törekedtek. A Magyar Auionóir. Tartomány létrehozásával (1952) az erdélyi magyarság egyharmadát kitevő — még mindig homogén tömbben élő — székei'földieknek megadták az autonómiát, de az e területen kívül élő magyar lakosságot fokozatosan megfosztották c'invetö kisebbségi jogaitól. A romániai rnagya...-^ fővárosának számító Kolozsvár meggyengítése érdekében számos kulturális intézményt Marosvásárhelyre költöztettek. •\z ötvenes évek végétől a magyarellenes nemzetiségpolitika fokozatosan kiteljesedett. A tartományhoz román területeket csatoltak, majd a vegyes nemzetiségre hivatkozva a Maros Magyar Autonóm Tartományt is felszámolták. Az 1968-ban létrehozott megyerendszer, úg alakították ki, hogy kettévágtak magar nemzetiségű tájegységeket, a vegyes nemzetiségű megyék pedig roman többségűek lettek 1972-ben meghirdették a nemzetiségek beolvasztásának, „homogenizálásának” programját, majd a következő években a kisebbségek életét korlátozó intézkedések sorozatát vezették be (oktatási, elszáliási rendelet stb,). A homogenizálás fő célpontjai az erdélyi városok voltak, mert bár ezek összességében a magyarság 194S-ra már kisebbségbe került, de őrizte többségét még számos román vagy vegyes nemzetiségű környezetben levő városban, a székelyföldi városok pedig még 1956-ban is több mint 90%-ban magyarok voltak. (De magyar Elhelyezkedés, románosítás j A század elején az erdélyi magyarság három nagyobb földrajzi területen élt meghatározó többségben: a Székelyföldön, a magyar-román határ mentén és a két területet szinte etnikai hídként összekötő sávban (Szüágyságban, Kalotaszegen, Kolozsvár környékén. Aranyosvidékén). Számos más területen éhek még kisebb-nagvobb tömegben (Bánság, Zsil-völgye, Barcaság stb.) és jelentős számban szórványtelepüléseken. A településszerkezet oldaláról nézve: a románok nagy területeket behálózó aprófalvakban éhek, míg a magyarok (és a németek) eg-séges tömbökben és £ városokban, de ezek egy része román környezetbe ágyazódott. A városi románság erőteljes növekedése a hatalomváltozást követő adminisztrációcserén kívül (100 ezer magyar elmenekült, és 50 ezer regáti települt be) célzatos, irányított folyamat eredménye volt. A román falvak közegébe ékelődött városok fokozatosan elrománosodtak, mert az idegen nemzetiségű környezetben a beolvasztó hatások erőteljesebben érvényesültek. A falvakban az asszimiláció mindig sokkal gyengébb volt, ezért a beolvasztási politika egyes területekre és rétegekre irá- ! nyúlt. A magyar-román határzónában és Közép-Erdélyben a román kormányzat a földreformhoz kapcsolva román telepesfalvak tucatjainak létesítésével igyekezett a magyarok lakta területeket elszigetelni egymástól. Az állami magyar nyelvű oktatás fokozatos megszűntetése és az egyházi oktatás anyagi alapjainak megnyirbálása elsősorban a szórványban élő magyarok beolvadását eredményezte. Az elrománosítás fő célpontjául azonban a görógkatolikus és görögkeleti magyarok szolgáltak, akik között ez eredménnyel is járt, mert egy részük amúgy is román származású volt vagy románul is tudott. (Nem igényel különösebb kommentárt, bogy a népösszeírásoknál az , Azóta négy népszámlálást tartottak Romániában. Ezek közül ki kell emelnünk, hogy az 1956. évi volt az egyetlen olyan román népszámlálás, amelynek adatai nagy valószínűséggel pontosan tükrözték ti akkori nemzetiségi helyzetet — legalábbis Erdély viszonylatában. (Még az 1930. évi népszámláláskor — a leginkább Erdély északnyugati részén — eltűnt magyarok jó része is „megkerült".) Az 1966. és 1977. évi népszámlálások alkalmával — nem szólva most a közmondásszerű csalások és manipulációk sorozatáról — nem egy esetben az íróasztal mellett döntöttek a települések nemzetiségi összetételéről. A szórványos demográfiai adatok azt bizonyítják, hogy 1956-1977 között az erdélyi magyarság a népszámlálások állal kimutatottnál lényegesen nagyobb mértékben gyarapodott. Az erdélyi magyarság egészére az erdélyi természetes szaporodás átlagát véve 0956-1966: 7.7S, 1966- 1977: 10,6£), az erdélyi magvarok száma 1966-ra legalább 1 740 ezerre, 1977-re pedig 1 925 ezerre növekedhetett. (Hasonló következtelésre jutunk, ha abból indulunk ki, hogv 1966-1967 között a romániai magvar családokban világTa hozott újszülöttek száma mintegv 336 ezer volt. ami IflTc-z az összes romániai újszülöttnek. Az ország 2 551 ezer fos természetes szaporulatának 12Tc-z 184 ezer fö, ami hasonló népességgyarapodásról tanúskodik a romániai magyaroknál, mint az előbbiekben más módon számított adat az erdélyi magvaroknál. Valószínűnek látszik, hogv a regáti magyarság erőteljes asszimüációját évi néhány száz fős természetes szaporulatuk nem tudta ellensúlyozni.) összes görögkatolikus és görögkelet; ma gyárt románnak írták be, az; a félszázezre: is, »kit románul nem is tudtak.)
