Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
Különösen a megmaradás és az otthonmaradás lehetőségét felkínáló „részi ovakizádó” és «""»t számára máig feloldhatatlan morális dilemmája okozott súlyos veszteségeket a magyar kisebbségnek. De ezzel nagyságrendben azonos veszteségekkel járt az a csehszlovák közigazgatási-iparfejlesztési politika, amely a magyarlakta területeket a szlovák ipari központok függelékének tekintve előbb a szabad munka erőtartalékot jelentő „ingázók régiójaként”, utóbb a másutt nem kívánatossá vált vegyipari-nehézipari-energetikai beruházások terrénumaként kezelte a „szlovák dél" észak-déli irányban vegyített járásaiban élő magyarokat. Az a tény, hogy a magyar foglalkoztatottak közt a mezőgazdaságban dolgozók aránya még mindig közel kétszerese az országos átlagnak, az egyetemet végzettek arányszáma viszont majdnem háromszor alacsonyabb annál, jelzi az elmúlt évtizedek csehszlovák regionális fejlesztéspolitikájának mögöttes nemzeti szándékait. Ezek a szándékok vezettek oda, hogy a 13 járás között felosztott magyar népesség az 1970-es, 1980-as években minden hagyományt, rációt és statisztikai prognózist cáfolva a járások többségében fogyásnak indult. Az esetek többségében a természetes szaporulat ugyan eléri a megfelelő szintet, de az elvándorlás, a szlovák iskoláztatás, a lélektelen lakótelepekkel uni* formizált regionális kisközpontok homogenizáló ereje erőteljes asszimilációs folyamatokat gerjesztett a Csallóköztől a Bodrogközig terjedő szlovákiai magyarlakta régióban. SZARKA LÁSZLÓ Népek az Osztrák—Majya- Monarchiában. Qyotcsos tótok Kárpátalja Már a terület elnevezésében is bizonytalanság érzékelhető. Ezt a volt Északkeleti Felvidékből a Párizs környéki béke tárgyalások on „kiszabott” és mesterségesen körülhatárolt geopolitikai egységet rövid önálló történelme során nevezték már Ruszka Krajnának, Ruszinszkónak, Rutén - földnek, Podkárpáiyjátak, Kárpátoroszországptk, Kárpátontúli Ukrajnának, Kúrpát- Ukrajnának stb. Mai hivatalos neve: Kárpátontúli Terület.'ín a látószögei is sugalló mesterséges elnevezést hosszas vita után legalább a közhasználatban s a magyar sajtóban sikerült a terület lakóinak önelnevezésére, a Kárpátaljára visszacserélni. Azzal a közkeletű hiedelemmel szemben, miszerint ez csupán a csehszlovák Podkárpátvje tükörfordítása, az etnográfia, a sajtótörténet stb. bizonyítja, hogy Kárpátalja a Szerednye-Munkács-Nagyszőllös vonalán húzódó peremvidék 19. században kialakult elnevezése. Az év nagy részében járhatatlan mocsárvilág és a sűrű gyertyános-tölgyes őserdő tette a mai Kárpátalját a korai Árpádkorban a gyepürendszer természetes részévé. Erre utal az Ung megyei őr, valamint a Szernye-mocsarat tóvá duzzasztó Bereg megyei Gát neve is, éppúgy, mint az erdőóvó jelentésű Ungdaróc, Beregdaróc, Szölös-Végardó, Beregszász-Végardó és Fekaeardó elnevezése. A szláv és magyar név váltakozása egyben a korabeli nemzetiségi viszonyokra is utal. A hatalmas beregi erdőség ugyanakkor az uralkodók kedvenc vadászterülete is volt, így igen korán megjelentek az első erősségek (Ungvár, Munkács, Borzsava és Nyaláb vára), a szolgálófalvak (az ugocsai Halászi, Gálocs, a királyi solymárok ungi lakóhelye s a nebézfegyverzetü testőrségre, várnépre utaló Oroszt). Megindult a vendégnépek betelepülése is (flamandok az ugocsai Botáron, a szászok a mai Beregszászon - Luprechtszásza). A Váradi Reg estrum Ugocsában a fiándriaiák mellett olasz (francia), cseh és rutén vendégeket is említ. A tatárjárás azonban ezeket a településeket elpusztította s egyben bebizonyította, hogy a gyepűrendszer már nem képes biztosítani az ország védelmét Kialakult az új várvonal (Ungvár, Szerednye, Munkács, Kovászó, Kankó, Nyaláb és Buszt), s az elpusztult városokba új vendégnépek érkeztek. A királyi szolgál ófalvakból kisnemesi, kuriális falvak alakultak, s az új adományokat nyert főurak eredeti nemzetségi szállásbirtokaikról telepítettek át erre a vidékre jobbágyokat A terület fejlődése különösen az Anjou-karban teljesedett ki A lengyel származású Lokiotek Erzsébet Nagy Lajos király anyja ekkoriban Beregszászt Veszprémhez hasonlóan királynői várossá emelte. Az egykori szabad királyi város és egyben az egész terület gazdasági, kereskedelmi és kulturális fejlődése a 16. század első harmadáig tartott. Mária királynő a század első éveiben még Stoss Vid fiaival faragtatja a beregszászi nagytemplom déli oldalának csodálatos kőcsipkéit, a két majd három részre szakadt ország egymás ellen fenekedé hadai, különösen a török és tatár segédcsapatok KÁRPÁTALJA 1 ukrén 3 orosz 2 magyar < román 5 egyéb (Az 1968-1969. évi népiszámlálás alánján.) azonban két évszázadig szabadon pusztították a hadak útjára került országrészt. Különösen a II. Rákóczi György 1658. éti szerencsétlen lengyelországi hadjáratát követő lengyel betörés okozott helyrehozhatatlan károkat A kuruc háborúk és az 1717. évi „utolsó tatárjárás” után a terület szinte teljesen elnéptelenedett. Az osztrák, cseh, sváb telepesek mellett azonban továbbra is a kél korábban is jelenlévő népelem — a magyar és a ruszin — lakta be a részben vagy teljesen elpusztult falvakat A történeti földrajz és demográfia adatai szerint erős volt a ruszinok térhódítása, és különösen Ugocsában a múlt század közepén rögződött a nyelvhátán
