Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
7^3 kultúra, a hagyományos felvevőpiac változott meg. hanem a magyar parasztok számára a szűkös, de biztos megélhetés forrását jelentő termőföld került idegen tulajdonba. Az új tulajdonosok — gyakran testvérek, rokonok egymáséhoz kapcsolódó — új szerzeményei, valamint az állam egyfajta „hűbérim'" kezelésében maradt úgynevezett maradékbirtokai jóval bizonytalanabb munkaalkalmat kínáltak, mint a kiegyezés évtizedeiben gyorsan modernjein kisalföldi nagybirtokok. Ezzel kapcsolatosan érdemes utalni azokra a helyszíni jelentésekre, amelyek Srobár, teljhatalmú szlovák miniszter felkérésére a Csehszlovákiához került — a szlovák politikusok számára jórészt ismeretlen Csallóköz, és a többi magyar tájegység — gazdasági helyzetét tariák fel az impériumváltás utáni első hónapokban. A jelentések a szlovák tájakénál összehasonlíthatatlanul szervezettebb paraszti gazdálkodásról, a csallóközi falvak tisztes jólétéről és a nagybirtokok prosperitásáról számolnak be. Hamis tehát az olyan beállítás, amely a Csehszlovákiához került magyarlakta területeket mint gazdaságüag i elmaradott régiókat tünteti fel. A magyar-; lakta részek azonban — noha a cseh piac j új lehetőségeket kínált — alapvetően perifériális helyzetbe jutottak. Ennek okai: a budapesti piac elvesztése, valamint az 1931-ben vámháborúba torkolló ellenséges magyar-csehszlovák viszony. Igen sok probléma akadt a magyar ok-! tatás és a művelődési élet területén. A 1 csehszlovák állami költségvetés a két világháború között fölöttébb mostohán támogatta a magyar kisebbség művelődési igényeit. Az első világháború előtti elmagyarosított szlovák iskolarendszer nemzetiségi arányok szerinti visszaállításán túlmenően 1936-37-ben 446 olyan magyarlakta községet találunk, ahol a lélekszámaránytól is függetlenül szlovák iskolát állítottak fel, ezzel szemben ugyanebben a tanévben már 126 olyan magyar község akadt, ahol a tanköteles magyar nemzetiségű gyermekek száma elérte a törvényben előírt negyvenet, s iskolájuk mégsem volt. A legrosszabb helyzet a polgári iskolák terén volt, ahol a számarány szerint törvényes 40 helyett mindössze 13 magyar, többségében leányképző iskola működött, így például csak szlovák polgári iskola működött Punaszerdahelven, Párkányban és Szepsiben. A magyar kisebbség egyre nehezebb Iskoláztatási helyzetét jelzi, hogy a harmincas évek második felében egy óvodára háromszor, egy polgári iskolára kilencszer, egy középiskolára háromszor, egy tanítóképzőre pedig tizennégyszer annyi magyar lakos jutott, mint a szlovákok esetében. 1945 útin A csehszlovákiai magyarság igazi megpróbáltatásainak ideje azonban csak a miso-A mai Szlovákia területén élő lakosság 1910-1980 Nemzetéig 1910 1919 1921 1930 1950 1961 1970 1980 Szlovák 1686713 1962766 1952866 2250616 2982324 3560216 3878904 4317008 57,6*66,6« 68,1« 67,7* 86,6« 853* 853*863« Magyar 896271 692831 650597 585434 354532 518782 552006 559490 30,6%233« 21,7* 173* 103* 12,4* 122* 112* Német 196958 143589 145844 156279 5179 6259 4760 2898 6,7*4,9* 43* 4,7*0,1* 0,1* 0,1* 0.1* Ruszin 97051 93411 88970 95783 48231 35435 42238 36850 33*32* 3,0« 2,9% 1,4* 0,9* 1,0* 0.7* Caefc' __ — __ 121696 40365 45721 47402 57197 — — __3,7* 12* 1,1* 1,0* 1.1* Egyéb 49832 55710 84397*107280 9678 6621 10922 17705 13* 1,9*23« 32* 03* 02* 02* 0,4* összesen 2926824 2948307 3000870 3324111 3442317 4174046 4537290 4991148 100*100* 100* 100« 100« 100* 100* 100* *1910-1921: az egyéb nemzetiségűek között. **A növekedés főleg a „zsidó nemzetjjégöek’'-bői: er kategóriái önkényesen hozták létre a magyarok és németek számának csökkentése vég eltelik világháború befejeződése után jött el. A homogén csehszlovák nemzetállam megteremtését célul kitűző beneíi-gottwaldi csehszlovák politika — Németország és Magyarország háborús vereségét kihasználva — a győztes hatalmak jóváhagyásával igyekezett megszabadulni nem szláv állampolgáraitól, összesen mintegy négymillió személytől. Miután sem a potsdami konferencia, sem a békekonferencia nem járult hozzá a magyar kisebbség egyoldalú kitelepítéséhez, a prágai kormán) belpolitikai döntésekkel (a kisebbségek nyelvi és tulajdonjogainak megvonásával, az állampolgárságtól való megfosztással, belső deportálással, a „reszlovakizáció" kikényszerítésével) csikarta Id 1946, február 27-én a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, illetve annak végrehajtását. Eszerint Magyarországról összesen 60 257 szlovákot, Szlovákiából pedig 76 616 magyar nemzetiségű személyt telepítettek át a másik országba, súlyos és maradandó károkat okozva ezáltal a két kisebbség demográfiai, gazdasági és kulturális fejlődésében. Az összes Csehszlovákiából menekült és áttelepített magyarok száma megközelítette a százezret. Az 1946. június 17-i úgynevezett reszlovakizációs rendelettel a prágai kormány azt kívánta elérni, hogy a kitelepítéstől rettegő magyarok kérvényezzék szlovákká nyilvánításukat. így próbálták a magyar- kisebbség számát 200 ezerre csökkenteni, amely maradékra a békekonferenciától az egyoldalú kitelepítés engedélyezését várták. A 327 ezer „reszlovaJázááós" kérvény (ebből mintegy 200 ezer esetben születőt helybenhagyó döntés), az 1946-1947 telén 44 ezer magyart sújtó Csehországi deponálás és az 1947 áprilisiban megkezdődött lakosságcsere veszteségei ellenére sem sikerült a szlovákiai magyarságot felszámolni A polgári lakossággal szemben példátlanul szigorú jogfosztó rendeletek, elnöki dekrétumolt gazdasági korlátozó intézkedések rengeteg szenvedést, feszültséget okoztak ugyan, de a magyar kisebbség létszáma az 1950. évi csehszlovákiai népszámlálási adatok szerint „csupán" 375t-kal volt kevesebb, mint 1930-ban. Az 1950 óta eltelt négy évtized három csehszlovák belpolitikai fejlődési szakasza közül sem az 1965-ig tartó „ötvenes évek", sem az 1965-1968-as évek reformperiódusát követő Husák-féle konszolidáció keserves két évtizede nem igazán kedvezett a kisebbségi magyarságnak. De mig az első periódusban a prágai centralizmus és a szlovák nacionalizmus permanens küzdelmében — jórészt a „csisztkák" eredményeképp — a magyar kérdésben indifferens cseh vezetés az adott kor viszonyai közt akár nagyvonalúnak is mondható engedményeket lett a „hontalanság éveiben” elkövetett hibák jóvátételeként (pl. a magyar iskolaügy feltámasztása, a CSEMADOK létrehozása, a magyar kommun isták hatalomban való részesedése stb. formájában), addig a mechanikusan értelmezett föderalista gyakorlatban az 1968. évi kisebbségi vívmányok (a 144. sz. nemzetiségi törvény, a szlovák parlament és kormány mellett létrehívott nemzetiségi testületek stb.) a tartalmatlan „proletár internacionalizmus" díszleteiként szolgáltak a szisztematikus szlovák asszimilációs politika színpadán. Az ötvenes évek után, a Husák-korszakban csupán a politikától távolmaradó művészeti ismeretterjesztő tevékenység a CSEMADOK-ban, főként a közel százezer tagot számláló helyi szervezetek hagyományápolása jelentett némiképp mentsvárat „az egységes csehszlovák szocialista nép" szovjet mintájú homogenizáló törekvéseivel szemben. I
