Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
Magyar Szó, 1991. augusztus 14. a Újabb chartát Interjú Konrád György magyar íróval Konrád György neves magyar írónak, a nemzetközi PEN Klub elnökének meghívására a közelmúltban Budapesten kerekasz* tál* beszélgetésen vettek részt a horvát, a szerb, a szlovén és a macedón PEN Klub elnökei, a Budapesti Televízió második programja esti fóműsorában beszélgetést is közvetített a részvevőkkel. Az Újvidéki Rádió munkatársa ebből az alkalomból inteíjút kért a neves magyar írótól, amelyet az alábbiakban közlünk. Az interjút Viczkó Árpád készítette. Kérdés: Nemzetközi szempontból a jugoszláv konfliktus elsősorban a szomszédos országokat érinti. Mi a véleménye a hivatalos magyarországi politika eddigi hozzáállásáról? Konstruktív volt-e és ha nem. akkor miben látja annak gyengéit? _ KONRÁD GYÖRGY: Én nem hiszem, hogs- ezt a politikát mint egveden egészet írhatnánk le. Ennek is megvoltak a maga fázisai. Kezdetben nibát követen el a magyar politika azzal, hogv engedélyezte, inkább ügyetlenségből, mint valami!ven messze------menő politikai céloktól vezérelve, a Horvátországba iránvuló fegyverszállítást. Voll ebben egyszerűen olyasmi, hogy egy kis keménydevízát kapni valamilyen áruért. Nos. az exportot növelni kell. nát az nem rossz, de nagy politikai baklövés volt ez. men szomszédos országoknak az a dolguk, hogy ne foglaljanak állást a konfliktusban részvevő felek egyike mellett sem. Azén ne tegyék ezt, men hogv ezzel ne segítsék elő a konfliktus éleződését. Még egy mozzanat volt, amely Jugoszláviában feltűnést keltett. A miniszterelnöknek az a megállapítása, hogv a trianoni és a párizsi békeszerződés a j Vajdaságot és a benne élő .magvarokat nem Szerbiához csatolta, hanem Jugoszláviához. Ez egy ténymegállapítás volt, önmagában, mint történelmi tény nem téves vagy hamis. Hogy mennyire volt szerencsés ennek a megállapítása vagy kijelentése, mennyire voh diplomáciai szempontból udvarias vagy érzékenységeket bántó, az egy másik kérdés. Megértem, hogy ingerülten reagáltak rá. En mégis úgy gondolom, a magyarok szempontjából és egyáltalán egy kisebbség szempontjából - s ez nemcsak Jugoszláviában van ígv, hanem mondjuk Csehszlovákiában, illetve a Cseh és a Szlovák Köztársaságban - szerencsésebb egv föderatív alakulathoz tartozni, mint egy homogén nemzetállamhoz, men I ahol többen vannak, a kisebbségi lét kevésbé fájdalmas, mint ahol kerten' vannak összezárva, ahogy Magvarországon is például akkor, amikor még az első világháború előtt az ország nagy volt, nem nagvon volt egy hangsúlyozott, iránvzatos antiszemitizmus. Az első világháború után lett, de akkor már ebben az országban nem is voltak nemzetiségek. Ha tehát valamilyen ellenszenv valaki más ellen irányul- maradtak a zsidók. Szlovákiában hogv van? A ma-Starok addig, amíg Csehszlovákiáin nem valamilyen jó helyzetben vannak, és hátrányosabb helyzetben voltak, de mégis a cseh, szlovák, morva, ukrán együttélés valamilyen egyensúlyi helyzetet biztosít a magvar kisebbségnek is. Hogyha kizárólag a szlovákoktól függne a magvarok helyzete, az kedvezőtlenebb lenne, mert egv-egy ilven államszakadáskor minden identitás meg van sértve, zavarva, föl van zaklatva, azt mondhatnám, hogv hisztérikus állapotban van éppen a saját bizonytalan helyzete miatt, és valószínűleg agresszívebb helyzetben lenne a magyarokkal szemben a szlovák nacionalizmus, amint hogy az is. A KISEBBSÉGIEK LOJÁLIS ÁLLAMPOLGÁROK i Na most valószínű, hogy Szerbiában, Jugoszláviában is a föderatív helyzet miatt a magyar kisebbség helyzete aránvlag a legjobb volt az elmúlt évtizedekben'. Akkor; amikor összehasonlították a magvar írók, vagv folyóiratok, vagy diakok, vagy munkások helyzetét a romániai, a csehszlovákiai,' a szovjetunióbeh helyzettel - minden összehasonlításból j ugoszlávia és a Vajdaság került ki pozitív első elismertséggel. Ha jobbára a Vajdaságban élő magvarok egv izgatott szerb nacionalizmus szuverenitása alatt élné| nek, akkor nagyon valószínű, hogy kisebbségi jogaik csorbulnának, velük szemben az asszimilációs kísérletek erőszakosabbak lennének, autonómiájuk ingerlőbb volna és kívánhatnák tőlük, ha van egy szerbhorvát konfliktus, hogy a szerbiai magyarok egyszersmind ellenfelei legyenek a horvátországi magyaroknak, ami érzelmi alapon nonszensz. Lehetetlenség, hogy a Duna egvik oldalán élő magyar harcoljon a Duna másik oldalán élő magy arral szemben. Lojális állampolgárok tudnak lenni a kisebbségiek, úgv gondolom, békeidőben és külső ellenféllel szemben, de nem hiszek az őszinteségében az olyan lojalitásnak, amely egv ilyen háborúba lenne belekergetve. , Ebből az következik, hogv ha a Jugoszláviában élő magvarok szlovéniai, horvátországi és szerbiai fennhatóság alá kerülnek, óhatatlanul megébred bennük az az érzés, hogy magvarként határozottabban képviseltessék autonómiára iránvuló kisebbségi jogaikat, és a maguk közös érdekeit nyomatékosabban állítsák. MAGYARORSZÁG SEMMI SZÍN ALATT NEM AVATKOZIK BE Valamit még mondhatnék a maj gvar hivatalos politikáról. Most, i hogy itt voltak a jugoszláviai PEN| centrumoknak a képviselői, meglá- I lógattuk együttesen Jeszenszky Gél za külügyminisztert és Göncz Ar| pád köztársasági elnököt, lsmeret les, hogy Jeszenszky Géza a korf mánypártnak, a Magvar Demokrata Fórumnak a képviselője és i Göncz Árpád pedig az ellenzéki Szabad Demokratáknak egvik veze- i tő embere. A tekintetben azonban | teljes volt a nézetazonosság, hogy I Magyarország nem kíván Jugoszlá- I via belső konfliktusába, egvik olda- 1 Ion sem, elköteleződni. Azt gondolja. hogy ez a konfliktus a jugoszlá[ viai emberek belügye, mim korf mány, mint állam, nem kíván állást foglalni egvik oldalon sem. Ha azt kívánják tólünk, hogy hallgassunk, akkor hallgatunk, ha azt kívánják, hogy segítsünk, akkor segítünk. Mi csak azt kívánjuk, hogy ne legy en vérontás. És különösképpen érdekünk, nemzeti érdekünk, hogv a magyaroknak ne essen bántóaása. Én azt hiszem, hogy ez józan hang volt mindkettejük részéről, és ennek megfelelő volt valamennyi jugoszláviai író reagálása. Nagyon baráti, hangsúlyozom, nagyon baráti beszélgetés volt ez, különösen Göncz Ár-
