Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
mck elköltésekor (a fogyasztásban) kell alkalmazni. Igaz, hogy ma már ez nagyon elavult adófilozófiának tűnik és számos egyéb komplikációval jár, dehát nem a divatok majmolása a lényeg. Ha az adókat sikerült az önköltségbe beszorítani és az export-adóvisszatérílést is korlátozzuk valamilyen kisebb jelentőségű adófajtára, akkor elégedetten szemlélhetjük művünket. a) A nemzetközi piacon termékeink hátrányba kerültek magasabb adótartalmuk, negatív támogatottságuk következtében. b) A magyar termékek termelői és fogyasztói árának adótartalma nagyobb mint az importtermékeké, mivel a vámok (általában az importot terhelő és a belföldi termékeket nem terhelő elvonások) kisebbek, mint a bclföb di termékeket terhelő és az importált termékeket nem terhelő központi, helyi, tb.- stb. elvonások. így a belföldi termékeket a hazai piacon is sikerül hátrányos helyzetbe hozni a külföldiekkel s/cmbcii. c) Az adótartalom arányosan kumulálódik a hazai feldolgozással, a hazai munkaerő foglalkoztatásával, a kapacitások kihasználtságával, a hozzáadottcrtékkel és a belső kooperációval. Vagyis, a hazai és a nemzetközi piacokon sikerül úgy hátrányos helyzetbe hozni a magyar cégeket, hogy ez a hátrány a hazai hozzáadollérlékkcl arányos, illetve fordítottan arányos az importtartalommal, vagyis az átlagosnál jobban sújtja a komparatív előnyökkel rendelkező, feldolgozottabb termékeket. d) A hazai termelés eme leleményes büntetése azzal hálálja meg magát, hogy a komparatív előnyök elnyomása révén sikerül erőteljesen növelni az export-devizakitermelési költségeket és az importtartalmat. Ezáltal egyszerre lehet tovább preferálni az importot, tovább büntetni a hazai termelést és az exportot, valamint romlik az áruforgalmi egyenleg is. Ezen a ponton már a folyamatok erőteljes automatizmusa bontakoztatható ki. Olyan nem várt előnyök is előbukkannak, mint például, hogy az import előnyben részesítése a hazai termeléssel szemben a költségvetés elmaradt bevételeit is tovább eszkalálja nemcsak az árfolyam változatlansága és a valuta felértékelődése által, hanem azáltal is, hogy a preferált importon kevesebb az adóbevétel (ez a preferálás fő módszere) mint a belföldi termelésen. Mindezt betetőzi a munkanélküliség miatti támogatás emelkedése és a belföldi termelés zsugorodása miatti vcsztcségözön. e) Igazán csak az ínyencek kedvéért említjük meg, hogy az adórendszer és az árfolyam bájos párosa, az adótartalom sejtelmes és titokzatos hullámzása tökéletesen áttekinthetetlenné és logikátlanná teszi a teljes magyar ár- és jövedelmezőségi rendszeri, lehetetleníti a piacgazdaság normális működését és a privatizációt is. 0 „Nem semmi" mondhatnánk az sem, hogy illúzióvá válik az egységes árfolyam egységességébe vetett hitünk is, hiszen az egységes árfolyam hatását az adótartalom ismeretlen szóródása elég önkényesen és konlraszelektíven átrendezi, épp a hazai hozzáadottértékkcl bíró termékek esetében téríti vissza legkevésbé a költségeket, illetve ezeket mutatja gazdaságtalannak. Az egységes árfolyamba vetett hitünk illúzióvá válik, ami megint kedvez az okos bürokratáknak, akiknek be kell avatkozniuk az ostobácska piac tévelygéseibe és remek válságkezelő terveket lehet kidolgozni. g) A mű zsenialitását mutatja az is, hogy a műszaki fejlesztésekhez és a beruházásokhoz sem keletkezhet elég forrás sem a vállalati, sem a költségvetési szférában, hiszen épp az a leginkább nyereséges mind az exportban, mind a hazai piacon, ami a legtöbb importot és a legkevesebb hazai feldolgozást tartalmazza, így már a jövőről is sikerül gondoskodni. h) A hazai kooperációval arányos adóhalmozódás természetesen az új és a kisvállalkozásokat jobban sújtja, mint a hagyományos monopolszervezeteket, hiszen a vállalaton belül nincs adóhalmozódás, a vállalatok között viszont van. i) Végül, nem feledkeztünk meg a külföldiek magyarországi befektetéseiről sem, hiszen a hazai hozzáadottérték büntetése, valamint az ár- és jövedelmezőségi viszonyok kuszáltsága őket is sújtja. így aztán a tőkeimportot is sikerül büntetni. Reméljük, semmi nem maradt ki a tönkretétel lehetséges módjai közül. * További ötleteiket kérjük juttassák el a Lakosságbosszantó és Múltat Megszépítő Hivatalba (LAME), „kezdő diktátorok és nem-kezdő visszarendezők ne kíméljenek" jeligére. CSENDES JÁNOS