Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
HOGYAN TEGYÜNK TÖNKRE EGY ORSZÁGOT A KÜLKERESKEDELEM ÁLTAL? Figyelő, 1991. augusztus 22. A konvertibilis fogyasztáslclkk-lmport gyors növekedése az egyik oldalon, és az érintett hazai termelők tiltakozása a másikon, úgy tetszik, őszre a gazdaságpolitika egyik súlyos feszültségpontja lehet. Alábbi cikkünk szerzője, még a nyári Időknek megfelelő — vagy inkább Ironikus — hangvételben fejti ki — nyilván ellenvéleményeket Is kiváltó álláspontját árfolyamokról, exportról, Importról. A legfontosabb az import szubvencionálása. Ez nem is olyan nehéz, mint ahogy első hallásra tűnik. Az egyik lehetséges módszer az árfolyam. Dőreség lenne egy ilyen ügyet a csúnya piacra bízni, hiszen ott vannak a légkondicionált elcfántcsonttornyok szakértői. Majd ők megmondják, mennyi legyen az árfolyam! ELSŐ TETEL Megmondják és persze utólag és esetleg nem kel! hebehurgya módon az inflációs ütemkülönbséget mind érvényesíteni. így aztán a hazai valuta felértékelődik és a változatlan devizaárfolyam burkolt támogatásban részesíti az importot, hiszen annak bekerülési ára a belső inflációval együtt nem nő. És hogy hogyan támogatjuk az importot? Az import támogatása úgy valósul meg, hogy a költségvetés lemond az inflációs ütemkülönbség által indokolt árfolyam-növekedésről, valamint az importra rárakódó költségek (vám, áfa, illetékek stb.) sem nőnek. Ha az éves import vámmal, áfával stb. növelt értéke mondjuk 1000 milliárd forint és az inflációs különbség (a belső és a külkereskedelmi inflációs ütem különbsége) 30 százalék, akkor a rögzített árfolyam mellett egy év álatt 100—150 milliárd forint bevételről mond le a költségvetés, illetve ennyivel támogatja az importot. Igaz, néha azért mégis csak le kell értékelni, amikor utólag — jobb meggyőződésünk ellenére — figyelembe vesszük az inflációt. Ezáltal elkerüljük azt, hogy a következő évben az importszubvenció kumulálódjon és mondjuk a kétszeresére nőjön. A költségvetés kieső bevétele, vagyis az import szubvencionálása sem mérsékli éppen az inflációt. Ezzel az egész árfolyamdologgal kapcsolatban a legfontosabb az, hogy sikerüljön elhitetnünk: ha az elefántcsonttomyok bürokratái nem változtatnak az árfolyamon, akkor az nem is változik. MÁSODIK TÉTEL Igen hasznos módszer még az export adóztatása, szigorú büntetése is. Persze ezt sem célszerű nyíltan elkövetni. Rábízhatjuk mondjuk az adórendszerre is. Olyan adórendszer kell ehhez, amely egyrészt magasabb, mint általában a többi ország adórendszere (a GDP-hez viszonyítva mondjuk nem 40, hanem 65 százalék), másrészt kisebb az exportnál az adó-visszatérítés aránya és a szubvenció más országok arányaihoz viszonyítva. Mondjuk, van egy ország, ahol a központi, a helyi és az egyéb, például tb-elvonások értéke meghaladja az 1500 milliárd forintot, az export értéke mondjuk 800 milliárd forint és az export önköltségében körülbelül 150—200 milliárd forint értékű elvonás halmozódik fel, amit az adó-visszatérítés és a szubvenció 100—150 milliárd forintra mérsékel. Az inflációs ütemkülönbség az exportnál további pótlólagos elvonás. így egyenlítődik ki a költségvetési bevétel kiesese az importnál az export adóztatása révén, ugye milyen ügyesek vagyunk! És látszólag semmiről sem tehetünk, tökéletes alibink van, a lényegi folyamatokat az inflációs különbség önállóan irányítja. Így sikerül elérni az exportban egy körülbelül 15 százalékos adót. Ez nem kis teljesítmény, hiszen más csacska országok az adó-visszatérítéssel és szubvencióval messze elmaradnak tőlünk az export adóztatásában, egyesek olyan ügyetlenek, hogy az exportot nem is büntetik, hanem ösztönzik. Természetesen nagyon fontos, hogy az exportadónak még a létezéséről sem szabad tudnunk, nemhogy a nagyságáról, vagy a termékenkénti szóródásáról. HARMADIK TÉTEL Ha egészen biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor az import szubvencionálását, az cxpoii adóztatását, a hazai termelés bel földi és nemzetközi versenyké pességének csökkentését, vala mint a komparatív előnyök kiala kulásának megakadályozását cél szerű kombinálni. Ez már valami egészen ördög dolog és eddig ez csak egyetlen országnak sikerült. Az első lépés az, hogy a nemzetközi viszonylatban rendkívül magas adóprést minél nagyobb mértékben a jövedelmek keletkezésekor (az önköltségben) és nem a jövcdcl-
