Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-28 / 8107. szám

9

dicionalizmus jegyében való országegyesítésre.

Az ország a politikában a „22-es csapdája" felé rohan. Egyrészt a rossz politika miatt az emberek érdektelenné válnak, de ez védi a legjobban a kormányt, mert emiatt mindenki fél a választásoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Másrészt minél inkább felismerik ennek a politikának a kudarcát magán az MDF-en belül, annál inkább köti

tikai okokból egyaránt. Nem véletlen, hogy a kormányfő már hónapokkal i ezelőtt a gyengeségből való fenyegetó, zést kiegészítette a gyengeséggel való 1 fenyegetőzéssel, mondván, hogy az el- i lenzék sem ígér kormányképes alter, natívát. A „mi vagy a káosz" jelszava j biztos jele a jelenlegi strukturális pattj helyzetnek.

(Strukturális patthelyzet) A strukturáj lis patthelyzetet az jellemzi, hogy a po- I litikai élet minden szereplője gúzsba I kötve táncol. Mély futóárkok szelik ke- i resztbe-kasul a politikai életet, senki : sem mozdul ki a hadállásaiból, semmi í se halad előre, csak ismétlődik, és legfeljebb csak a politikai botrányok és hisztériák bozóttüzei lángolnak fel időnként, hogy elvakítsák és elkápráz- I tassák a tisztelt publikumot. A nemesemények sorozatában, az áltórténések viharában, a csinált politikai izgalmak hangulatában azért vannak valódi > változások is. A Bibó-évforduló kapcsán elhangzott, hogy demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni. Nos, a strukturális patthelyzet mellékhadszínterem félelmek tudatos kiváltását látjuk országszerte, főleg az értelmiség körében, a pedagógusoktól az újságírókig, a keresztény iskoláktól a keresztény-nemzetivé nyomorodó i Magyar Nemzetig. Az értelmiség megj félemlítésere a legjobb eszköznek a t múlttal való fenyegetőzés látszik: Rákosi mondta, hogs- ez egy bűnös nemzet, s most a ránk zúdúló politikai pitiánerek t szájából és az „új" Magyarországok mé► diavízcsapjaiból is eg\Te csak ez folyik.

Helyes, vetítsék csak újra a tévében ja miniszterelnöki felszólításra a „régi j szép" pártállami időket, a zavart néző

{kapkodhatja majd a fejét a régi május elsejék, főtitkári látogatások, s a nagv csinnadrattával és pénzpazarlással járó pápalátogatás között. Az állami ünnepekre ráfagyasztott Lenin-liturgiák és keresztény-bolsenk körmenetek közös unalmát legfeljebb a növekvő nemzetközicsatorna-kínálattal űzheti el, megint csak a „mennyire messze vagyunk Európától" döbbeneté jegyében. De az állami ünnepek - már a kialakuláskor megfáradt - neobarokk pompája és bombasztikus stílusa is a strukturális patthelyzet kísérőjelensége. A köröket a növekvő fenyegetettség miatti összetartás, a belső viták kiiktatásának és az abszolúte egyszemélyi vezetés iránti lojalitásnak az igénye. Harmadrészt, minél gyengébb a kormány, annál veszélyesebb megbuktatni - természetesen alkotmányos eszközökkel hiszen annál nagyobb az elhúzódó kormányválságok sorozatának veszélye, amelyet minden józan politikai erő és nárt el akar kerülni kül- és belDoli-