Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
1 dást nem tudták folytatni. Hát bevallhatják ezt a pártok? A hatalmat ma birtokló emberek - az ellenzéket is ide sorolom, mert bizonyos mértékű hatalommal ők is rendelkeznek - olyan megegyezésre, ami Spanyolországban köttetett, a legnagyobb jószándék mellett sem képesek, mint ahogy a diktatúra utáni első spanyol politikusgnrnitúra sem volt erre képes. A megegyezéshez le kellett zajlania egy , nemzedékváltásnak is. Egy olyan generációnak kellett érkeznie, amelyet nem nyomtak a polgárháborús évek emlékei, amelyből senki nem tudta, hogy ki kit követ az utcán stb. El kellett érkeznie Felipe Gonzaleznek, akinek a Franco-rendszer keményebb éveiről sem lehettek személyes tapasztalatai, s aki bár szocialista politikus, nem a szocialista eszmék hirdetésével nyerte meg a választásokat, hanem azzal, hogy azt mondta: fiatal vagyok, értem a dolgomat,^ van egy programom, amit meg akarok csinálni. Az a kérdés, hogy nálunk mikor jön az a fiatalabbakból álló csapat, amelyik azt mondja: elég volt az okoskodásból, elő a konkrétumokkal, a gyakorlati tennivalókkal. Mert jönni fog, hiszen Magyarországon megvannak az erre alkalmas emberek - csakhogy egyelőre nem a politikai életben találkozhatunk velük, hanem bankokban, vállalkozásokban, vállalatoknál, a Fotexnél, a Microsystemnél... Ezek kiválóan képzett, hallatlanul magabiztos, jól kereső fiatal emberek, akiket nem érdekelnek a politikusok, s akiket a hatalom nem tud megszorogatni. Ez a réteg anyagilag független, s szeretné a pénzét biztonságos körülmények között befektetni, s elvárja, hogy erre teremtsen lehetőséget a kormány. De felkészült az ország lakossága is, hiszen nálunk nincs a Kelet-Európa többi országában tapasztalható tudáshiány - az emberek megszokták a piaci kategóriákban való gondolkodást. A kormány ezt az előnyt persze elvesztegetheti, lecsapódhat előttünk is a függöny.- Vagyis a magunk sorsának kovácsai vagyunk?- Ha csak az elterjed Nyugat-Európában, hogy mi í I j L akár csak homályos célzások szintjén is, de vitatgatjuk a határokat, dollármilliókban mérhető veszteséget jelenthet, hiszen a nyugatiak számára semmi sem fontosabb a biztonságnál. Nagyon kell tehát ügyelni minden miniszterelnöki vagy külügyminiszteri beszédre, kijelentésre.-A kormány külpolitikája kétségkívül körültekintőbb, távolsági art óbb, mint kezdetben volt, igaz, volt honnan javulni. Itthon azonban sorra döbbenetes nyilatkozatok, beszédek hallhatók még az eddig kevésbé heves vérmérsékletűnek ismert politikusoktól is.- A kormánypártok vezetői abban a hitben élnek, hogy ellenségekkel vannak körülvéve, akik félrevezetik a társadalmat - ezek az újságírók, az Alkotmánybíróság, az ellenzéki pártok, a hentesek, Göncz Árpád, de még saját pártjukba is jut belőlük. Ilyen pszichózis akkor lép fel, ha a megoldandó feladatra vonatkozóan nincs elképzelés. Egy gazdaköri tanácskozáson például azt kellene elmondani, hogy tisztelt hallgatóim, a jövő héten a következő intézkedéseket tervezem tenni a hitelezéssel, az agrárrendtartással, a piacok megszervezésével kapcsolatban - s itt konkrét lépéseket kell fölsorolni. Különben sem szerencsés, ha a hadügyminiszter tart előadást agrárkérdésekről. Mindaínellett a kormány nem akar provokálni, sőt kifejezetten békülékenv - az erős gazdasági csoportokkal szemben. Erre utal, hogy a kormány félelemmel vette az MSZOSZ júniusi sztrájkfelhívását, hiszen előzmények nélkül belement egy az ő szempontjukból elvtelen alkuba, miközben, s ez meggyőződésem, az nem volt más, mint egy luftballon. Ez azt mutatja, hogy ősszel is engedményeket fognak tenni, sorra engedni fognak, vagyis éppen azzal fognak konfliktusokat előidézni, hogy el akarják kerülni a konfliktusokat - ezt már átéltük a Kádár-rendszer utolsó időszakában. Csak most az a probléma, hogy nincs miből engedni, nincs az engedményekre jövedelem, a költségvetésből erre nem lehet pótlólagos forrásokat előteremteni. Ezért mondtam, hogy forró ősz lesz, hiszen a kormány nem tudja, hogy kinek mit mondjon, s ami a rosszabb, hogy mit tegyen. Ez a nagy probléma, mert sokkal könnyebb helyzetben volna a kormány, ha csak az ellenzékkel kellene megegyezni - velük nagyon jól elvolnának, Antall József elpolitizálgatna velük, jókat fenyegetőznének, miegymás -, csakhogy ott van a társadalom is, amellyel nem tud megegyezni, hiába kacsintgatás, hiába fenyegetőzés: ezek leperegnek a felnőtté vált magyar polgárokról. Kozák-Tarján
