Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-28 / 8107. szám

a verebek is erről csiripeltek, ahelyett, hogy már az ősszel vagy télen figyelmeztették volna a vállalatokat: ne szállítsanak, mert a szovjetek nem tudnak fizetni. Ha az ellenzék egy éve előállt volna mondjuk a földtörvénynyel, az önkormányzati vagyonról illetve annak átadásáról szóló törvénnyel, a kincstári vagyonról szóló törvénnyel, hogy lám, én megcsináltam, de a parlamenti többség nem akar ezzel foglalkozni, akkor a magyar társadalom a következő választásokon tudta volna, mit tegyen.

Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy ez a kormány a következő választásokig megbuktathatatlan. Ebből adódik egy furcsaság. Az utolsó kádári években Magyarország háromszor cserélte le vezetőit: 1988-ban lakossági nyomásra eltávolították Kádárt; az embereknek rövid idő alatt elegük lett Grószból, neki is mennie kellett, majd Németh Miklós is távozott. Most meg itt állunk a demokráciában, és a vezetést nem lehet elzavarni. Ebbe nem tud belenyugodni a társadalom, és mivel nem tud belenyugodni, el sem megy szavazni.- Érthető: mi történik, ha eggyel több az SZDSZ-es, az MSZP-s vagy a fideszes képviselő? Pontosan annyian mentek el szavazni, amennyit az ügy megérdemelt- Csakhogy1 most egy általános választásra sem mennének el többen, mert nem látnak olyan politikai erőt, amelyet érdemes lenne támogatni.- Szerencsére a politika szereplői nem tartják ellenőrzésük alatt a társadalom legfőbb szféráját.- Ma Magyarországon pl. a kormányzat befolyása a

gazdasági folyamatok 30%ára terjed ki, a többit maga a gazdaság rendezi a szereplők között - persze a kormányzat a maga 30%-ának elrontásával a többit is tönkreteheti. Erre leginkább három területen van lehetősége. Az első a külgazdasági kapcsolatok köre - vigyázni kell az adósság kezelésére, Magyarországot stabil, megbízható országnak kell láttatni. A második az alkotmányozás, a törvénykezés - született néhány nagyon rossz (pl. a volt egyházi ingatlanokról vagy a kárpótlásról szóló), néhány fölösleges (pl. az előprivatizációs) törvény, sok fontos pedig meg sem született. A harmadik a költségvetéstől függő szférák területe - az oktatás, az egészségügy, a kultúra -, melyek bizony bajban vannak.

Erre a három szférára jelentős a kormány hatása, a többire nem - sorolom az ott tapasztalható, optimizmusra okot adó jelenségeket. Az egyik: megállíthatatlannak tűnik a privatizáció menete - ha a kormány megfeszül, akkor is menni fog a privatizáció. A második a lakosság racionális gazdasági magatartása, aminek nagyban köszönhető, hogy az ország gazdaság, szemben legtöbb szomszédunkéval, működőképes. A harmadik a fogyasztó és a vállalkozó Nyugattal kialakított kapcsolatainak szorosssága, aminek következtében mindent meg lehet itthon forintért venni, s nem drágábban, mint Ausztriában.- Magyarországnak valóban óriási előnye van Kelet- Európa más országaihoz képest. Kérdés viszont, hogy elegendő-e az előny, hogy a megmerevedett politikai viszonyokból eredően nem fékeződik-e le a gazdaság működése.- Ügy látom, hogy a politikai szférában még komoly változások lesznek. Érdekes, hogy szinte minden pártban ugyanazok az erjedési folyamatok játszódnak le, mint az MSZMP-ben a 80-as évek második felében. Mondjuk Szegeden az MDF helyi csoportjában ugyanúgy átkozzák a saját pártközpontjukat, a kormányt, mint három éve egy MSZMP-alapszervezetben a Fehér Házat vagy Grószt.- Furcsa, hogy szemben az utóbbi évek gyakorlatával, amikor tömegesen kerültek fiatal szakemberek a politikai apparátusokba, ma nagyon erős a kontraszelekció.- Ma sok esetben valóban az politizál, aki foghúzásból nem tud karriert csinálni. Ugyanakkor a helyi szinten tapasztalható dühök és morgások azt sejtetik, hogy lesznek még itt változások - az a kérdés csupán, hogy a dühök és morgások mikor állnak össze. Az öregebbek, a „nagy múltúak", akik elfoglalták a politikai helyeket, eléggé leszerepeltek, s szerintem jönni fog egy nemzedék, a 40 évesek vagy’ a még fiatalabbak, akik tudnak nyelveket, értenek valamilyen szakmához, s akik majd azt mondják: elég volt. 4 Kit érdekel, hogy ott voltál-e Lakitelken, hogy meggumibotoztak-e valamikor? Pozitív jelenségnek tartom azt is, bogy a kormány 1990 májusához képest váltani tudott, hiszen a Kupa-program minden szakmai hiányossága ellenére már egy programnak nevezhető valami, szemben a Nemzeti Megújhodás Programja című, még

vitára sem alkalmas micsodával vagy azzal, hogy tavaly májusban semilyen programja sem volt a győztes pártoknak, míg most az ellenzék is programírásra kényszerült.- A fejlődés, úgy tűnik, megállíthatatlan.- Valóban. Mi egy fejlődési folyamat nehézségeit éljük most át. Nem vagyok pesszimista - úgy gondolom, Magyarország azon kevés kelet-európai ország közé tartozik, amelynek van reménye. Nálunk az utóbbi húsz évben elindult egy felemás polgárosodás. Az emberek, igaz, kelet-európai módon, de megtanultak dolgozni, s megtanultak, sokkal jobban, mint bárki a közelünkben, vállalkozni.

Itt öntudatos polgárok élnek, akik nem rettegnek a rendőrtől, nem rettegnek a hatalomtól, akiket nem érdekel, mit mond a kormány. Hogy mindez az utóbbi húsz év eredménye, nem ismerheti el a kormány, mert azonosságtudata nem ezen alapszik. Mert mivel igazolhatja saját hatalmát? Azzal, hogy a bolsevista rabiga alatt negyven évig szenvedett ő is meg a nép is - ezt vallja a pártok és a politikusok egy része, holott mindenki tudja (aki ezt vallja, az is), hogy ez az érvelés nem egészen stimmel. A kommunizmus bukásának minden korrekt magyarázata hatalomra jutásuk erkölcsi alátámasztottságát kérdőjelezné meg.

Az az igazság, hogy az emberek egyszerűen kiszálltak a rendszerből - nem azért, mert elegük lett a szó- .

cializmusból, vagy mert szerették volna a kapitalizmust, hanem mert a húsz év alatt megszokott gyárapo-