Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-28 / 8107. szám
A világ, 1991. augusztus 21. r HA ELJÖN AZ ŐSZ Lengyel László sajátos egyénisége a magyar közéletnek - tudós, közgazdász, szépírói erényeket csillogtató esszéista, elnök-vezérigazgató egy személyben- Sokak szerint az ön írásaiból szinte sugárzik a pesszimizmus. Ez személyiscgjcgy, vagy ennyire borúlátóan ítéli meg az ország helyzetét?- Jellemző módon már 1987-ben, a Fordulat és reform idején is az volt a baj a tanulmány készítőivel, hogy pesszimisták - mintha attól lennének bajok, hogy egyesek azt mondják, bajok vannak. Úgy látom, az országban a derű és a ború ciklusai váltják egymást. Az elmúlt fél évben Kupa Mihály optimista kampányba kezdett: van program, ami kivisz a bajból, a bajok egyébként sem lekuzdhetetlenek, menni fog minden, ha nem vagyunk kishitűek. Ennek volt is visszhangja. Minisztersége előtt egyébként Kupa Mihály egészen sötét képet festett az 1991-es évről, s amikor a költségvetést elfogadtatta is, nagyon kemény 1991-et ígért. Ehhez képest februárra megváltozott a hangnem: nem jelent meg és nem kapta el a vállalkozókat, az állampolgárokat az ígért adóellenőr, a lakáshitel-kamat visszafizetésére adtak egy hónap haladékot, az energia-áremelést elhalasztották. Ezek után mindenki föllélegzett, hogy mégsem olyan komoly az egész - 1(XM50 milliárd forintra becsülik az időarányosan be nem fizetett személyi jövedelemadó-menynyiséget! Az emberekben az a kép támadt, hogy hát uraim, önök fenvegetőzgetnek ugyan, de a helyzet mégsem olyan drámai. No de az emberek lassan visszajönnek a szabadságról, s rá fognak ébredni, hogy az árak fölfelé kúsztak; jönnek az első fűtésszámlák, sokan elvesztik a munkahelyüket... Nem a bérből, fizetésből élő vasmunkások fognak felüvölteni, hanem azok, akiknek korábban előnyeik voltak. Az idén, s ez a félelmetes, összeomlott az élelmiszer-gazdaság. A paraszt nincs hozzászokva, hogy nem veszik át a terményeit - tavaly még mondhatta, hogy ha nem veszitek át a húst, a tejet, akkor nem lesz hús, nem lesz tej. De az idén ez kit érdekel? Annál jobb, úgyis fölösleg van. Márpedig a kétlaki, háztájizó réteg a Kádár-rendszer egyik legerősebb csoportja volt, s ha az ő biztonságuk megrendül...- Nem éreztem, hogy Kupa Mihály téli derűje átsugárzott volna a lakosságra.- Pedig az ő biztató szavai visszhangra találtak - elég megnézni az akkori népszerűségi indexét. Róla feltételezték - az egyetlen ilyen ember volt ő a kormányban! -, hogy érti a dolgát, hogy nem pártpolitikus, hanem szakember. Visszatérve: az emberekben tavaly is volt „Most meg itt állunk » demokráciában, és a vezetést nem lehet elzavarni. Ebbe nem tud belenyugodni a társadalom, és mivel nem tud belenyugodni, el sem megy szavazni" várakozás a választások után. Ez őszig tartott - a többit ismerjük. Az idei őszön a bérből és fizetésből élők azt fogják érezni, hogy veszélybe került a munkahelyük, az agrárvilág válságágazat, a vállalkozók dühösek a tulajdon rendezetlensége miatt. Ezek az emberek azt fogják mondani, hogy azok :ott fenn még mindig a kárpótlással, az egyházi vagyonnal szórakoznak, miközben eltelt másfél év, és a kormánynak pl. semmiféle komolyan vehető szociális politikája sincs. A lakosság ugyanazt érzi, mint a Kádár-korszakban: én egyre többet dolgozom, közben azok ott fönn elszúrják. Ez az, ami miatt nagyok a dühök.- írásaiból az tűnik ki, hogy nemcsak a kormánut tartja alkalmatlannak a feladatok megoldására, de az ellenzékről sincs valami jó véleménnyel.- A szabaddemokraták - hogy a legnagyobb ellenzéki pártot vegyük - sok tekintetben rosszabbul szerepeltek, mint a kormány. Hogy egy példával éljek: tavaly júniustól lehetett látni (én legalábbis akkortól láttam), x hogy a szovjet piaccal vála§ mit kezdeni kell, mert nagy o a baj, s annak következtében - nálunk ágazatok omolhaté nak össze. Az ellenzék ez ^ ügyben idén áprilisban 5 vagy májusban interpellált először, akkor, amikor már
