Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-27 / 8106. szám

Magyar Hírlap, 1991. augusztus 24.

Furmann Imrével "A BOSSZÚÁLLÁS

, az MDF általános alelnökével beszélget Pintér Dezső MINDEN FORMÁJÁT ELUTASÍTJUK"

Ha összeül a parlament, kormányzati és ellenzéki pártoknak egymás vélemény ét messzemenően figyelembe véve közös politikai stratégiát kell kidolgozniuk. Ha a szabad választáson parlamenti státusba került pártok nem találják meg az összefogás mechanizmusait, az részben a szélsőségeknek, részben pedig a mélyülő politikai apátiának kedvez. Szükség van arra, hogy magas szintű párttalálkozókon vitassák meg az alapvető fontosságú kérdéseket, ahogy az a moszkvai puccskísérlet kezdetén Antall József kezdeményezésére történt. Furmann Imre, a Magy ar Demokrata Fórum általános alelnöke azt is elmondta lapunknak: életveszélyesnek tart bármiféle fehér könyvet, s az MDF elnöksége kezdeményezni fogja, hogy ezt az ügyet a választmány újra tárgyalja.

— A tavalyi parlamenti választások előtt Önök azt a meghatározást vélték a legtalálóbbnak, hogy az MDF a nyugodt erő. Napjainkban ezt mennyire találja jellemzőnek?

— Teljes mértékben. A tartalmát ma is vállalnunk kell. ehhez pedig egyetlen percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy Magyarországon nem volt forradalom: csendes és széles konszenzuson alapuló átalakulás történt. Az MDF a kormányzat legerősebb tényezőjeként tudja, hogy mit akar és a programját végre fogja hajtani. Ezt szélsőségektől mentesen, nyugodtan kell tennie. A kézigránátot nem lehet remegő kézzel hatástalanítani.

— Sok a kézigránát?

— Rengeteg és mindet majdnem egy időben kellene hatástalanítani. Gondoljon csupán a munkanélküliségre: vonzatai nagy veszélyeket jelentenek, s természetesen feladatokat a segélyezésben, az átképzésben, az új vállalkozások támogatásában, a külföldi munkavállalás elősegítésében. Ha nem lépünk, a feszültségek robbanásveszélyt hozhatnak.

— A választók pártok iránt tanúsított közönye növekszik, a választó távolmaradásával is ítéletet mond. Hogy érzi. ebből az ítéletből mi vonatkozik az MDF-re?

— A szerencsi időközi választás első fordulója tragikus kudarccal végződött és ennek minden tanulságát minden parlamenti pártnak elemeznie kell — elsősorban természetesen a legerősebbnek, a Magyar Demokrata Fórumnak. Ha összeül a parlament, kormányzati és ellenzéki pártoknak egymás véleményét messzemenően figyelembe véve közös politikai stratégiát kellene kidolgozni.

. — Hajlandó erre az MDF, jelent ez valamiféle fordulatot az eddigiekhez képest?

— Emlékezzen csak a Fidesz javaslatára. amelyet - eléggé szerencsétlenül — új Moncloa tervnek tituláltak, nos, azt támogatásáról biztosította Antall József. Horváth Balázs és üdvözöltem én is. Ha a szabad választáson parlamenti státusba került pártok nem találják meg az összefogás mechanizmusait, az részben a szélsőségeknek, részben pedig a mélyülő politikai apátiának kedvez. így pedig nem beszélhetünk nyugati értelemben formálódó demokráciáról. Ekként tehát fordulatra van szükség és azt mi a legteljesebb mértékben elő kívánjuk segíteni. Szeretném emle . etni Önt arra a hatpárti találkoz ... amely a moszkvai puccskísérlet kezdetén Antall József kezdeményezésére jött létre. Feltétlenül szükségét látom annak, hogy az alapvető kérdéseket megvitassák magas szintű párt találkozók on.

— Ön azok közé tartozik, akik új politikai stílus megteremtését szorgalmazzák az MDF-ben. Az említett fordulat támogatása már e stílus részének tekinthető?

— Az új stílust sokan akarják az MDF-ben. azok is, akik a pártban esetleg eddig nem kaptak elegendő mozgásterei. Hosszan sorolhatnám a neveket, most azonban csak Kulin Ferencet. Elek Istvánt és Debreczeni Józsefet említem. Közéjük tartozónak vallom magamat is. Mi a kezdetektől fogva a konszenzusteremtésen munkálkodunk.

— Nem értem pontosan: más pártokban keresnek szövetségeseket. vagy az MDF-en belül alakuló szövetségekről van szó?

— Is-is. A magyar pártok formálódása, kialakulása korántsem fejeződött be. Mielőbb meg kell találni annak a megfelelő szervezeti formáját, hogy az MDF klasszikus gyűjtőpárt. ahol végül is különböző gondolkodású emberek különböző irányzatok köré csoportosulnak és ekként próbálják érvényesíteni politikai akaratukat. A párton kívüli szövetségre egyébként volt példa, mégpedig az úgynevezett

1 MDF—SZDSZ paktum, amelyre a választók'azt mondták: na végre. Nem értem azokat a szabad demokrata politikusokat, akik később úgy érezték, hogy csapdába kerültek és kiszolgáltatottakká váltak a parlamentben. Véleményem szerint inkább büszkék lehelnek arra. hogy a paktummal hozzájárultak a kormányozhatóság biztosításához, a parlament ésszerű működéséhez. Az SZDSZ nem ezt az oldalt domborította ki. holott a jövőben szerintem pontosan az ilyen jellegű együttműködésnek kell meghatároznia a két párt kapcsolatát.

— Alighanem Ön megfeledkezik arról, hogy az MDF komoly erői is bírálták, bírálják a paktumot.

— Ezt felesleges lenne tagadnom, de én azt az álláspontot képviselem. hogy a rendszerváltás egyetlen pártnak sem a magánügy e.

I itt közösen kell megtalálnunk a le- I hetőségeket, Nem lehet figyelmen j kívül hagyni, hogy Magyarorszá| gon az egész társadalmat érintő átalakulás zajlik.

— Biztos Ön abban, hogy a maj gas szintű' párttalálkozókat az I MDF minden irányzata óhajtja ?

I — A viták — én legalábbis úgy érzem — kiforrták magukat, a tárgyalásokat mindenki akarja, i Egyébként nem lenne helyes, ha a j kérdése azt sugallná, hogy az • MDF-ben mutatkozó irányzatok ál> tálában szemben állnak egymással.

Nyilvánvaló, a döntések kialakítá- 1 sakor egyformán figyelembe kell venni a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti és a nemzeti liberális I irányzat véleményét, de egyetlen irányzat sem törekedhet álláspontja maradéktalan elfogadtatására. Belső vitáink egyébként határozottan jó irányt mutatnak.

— Vannak példái erről?

— Az a legfontosabb, hogy elismerjük: az MDF-ben különböző irányzatok léteznek. Eddig ezek létét sokan tagadták. Minden irány zat képviselői kijelentették, hogy az