Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
A Világ,1991. augusztus 7. So I mindenütt a világon, a legfejlettebb kapitalista országokban is van. A kommunizmust lejáratták, kompromittálták, de mélységes meggyőződésünk, hogy ha nem is a mi hetünkben, s talán nem is az unokáink életében, de ki fog kerülni ebből a mélységes mély hullámvölgyből. A kommunista eszme az egyedüli, ami értelmet ad az emberi életnek.- Éreznek-e személyes felelősséget amiatt, hogy az önök által igaznak hitt eszme kompromittálódott?- Bizonyos fokig igen - válaszol Réti László -, de én soha olyan dolgot nem mondtam, amiben nem hittem, soha olyan dolgot nem tettem, amiben nem hittem. Mindig a becsületes utat jártam, azt az utat, amit kommunista útnak tartok. Én magas funkciókat töltöttem be, s mindig a meggyőződésem szerint cselekedtem, soha nem néztem a magam anyagi előnyeit. Tisztán állok magam előtt, nem érzek felelősséget amiatt, amit mások elrontottak, legfeljebb abban az értelemben, hogy nem vettem idejében észre, amit pedig észre kellett volna vennem. Rákosival közeli munkakapcsolatban voltam - korábban évekig együtt ültünk Szegeden - mint a Munkásmozgalmi Intézet igazgatója, az ó kutatás szempontjából adott utasításait rendszerint jónak tartottam. Más dolgokról nem tárgyaltunk. Mindazokról a szörnyűségekről, amikről most hallani, s amikről nem is mindről hiszem el, hogy igazak, én nem tudtam.- De amikor Kárász Győző kiszabadult, nyilván mesélt a vele történtekről.- Nem meséltem. Tudták, hogy benn voltam, tudták, hogy rehabilitáltak, de soha senkinek nem beszéltem erről sem én, sem mások. Még a családom, a fiam sem tudott részleteket. Egyszer a Párttörténeti Intézet felkért, hogy' írjak ezekről a dolgokról. Kérdeztem: minek? Hogy eltaszítsuk magunktól a fiatalságot? Én tudtam, sokkal többet tudtam, mint Réti László, hiszen a magam bőrén tapasztaltam a bűnöket, no de hát akkor sem fordíthatok hátat az eszméimnek!- A börtönben nagyon gyenge volt a koszt - veszi át a szót Réti László -, de kaptunk csomagokat. Mindent egyenlően osztottunk el. Rákosinak és Révainak több csomag érkezett, mint másoknak, de soha föl sem merült, hogy nekik több jusson. Mi ezt gondoltuk kommunizmusnak, mi így készültünk a kommunizmusra. B fog még jönni az az idő, amikor újból rá fognak jönni az emberek, hogy' a kommunizmus az egyedüli útja az emberiségnek.- Az utóbbi másfél évben nem kommunista lakók kerültek az otthonba. Szoktak-e beszélgetni, utatkozni, politizálni?- Vitatkozni, politizálni nem, beszélgetni igen - főleg egészségügyi problémákról, hiszen ebben az életkorban már ez a legfőbb beszédtéma, ez az, ami pártállástól, világnézeti hovatartozástól függetlenül mindenkit foglalkoztat. Még a „régi" MSZMP utolsó kongresszusának idején - amikor a párt kettészakadt MSZP-re és MSZMP-re - nagyon komoly viták voltak itt az otthonban, de tőlünk Kárász Győző és én, a másik oldalról mások nagyon határozottan fölléptünk mindenféle torzsalkodás ellen. Azt mondtuk, hogy náluk éppúgy vannak becsületes emberek, mint nálunk, s bár szerintünk téves lépést tettek - ők persze fordítva gondolták -, nincs helye az indulatos vitáknak. Búcsúzunk, a kártyaparti folytatódhat. A folyosón, az előtéren végigmenve köszönünk a botjukba kapaszkodó, csendesen beszélgető, sétálgató öreg embereknek. Nem tudjuk, közülük ki kommunista, ki nem. Kozák Márton