Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

A Világ,1991. augusztus 7. So I mindenütt a világon, a legfejlettebb ka­pitalista országokban is van. A kommu­nizmust lejáratták, kompromittálták, de mélységes meggyőződésünk, hogy ha nem is a mi hetünkben, s talán nem is az unokáink életében, de ki fog kerülni ebből a mélységes mély hullámvölgyből. A kommunista eszme az egyedüli, ami értelmet ad az emberi életnek.- Éreznek-e személyes felelősséget amiatt, hogy az önök által igaznak hitt eszme kompromittálódott?- Bizonyos fokig igen - válaszol Réti László -, de én soha olyan dolgot nem mondtam, amiben nem hittem, soha olyan dolgot nem tettem, amiben nem hittem. Mindig a becsületes utat jár­tam, azt az utat, amit kommunista út­nak tartok. Én magas funkciókat töltöt­tem be, s mindig a meggyőződésem szerint cselekedtem, soha nem néztem a magam anyagi előnyeit. Tisztán állok magam előtt, nem érzek felelősséget amiatt, amit mások elrontottak, legfel­jebb abban az értelemben, hogy nem vettem idejében észre, amit pedig észre kellett volna vennem. Rákosival közeli munkakapcsolatban voltam - koráb­ban évekig együtt ültünk Szegeden - mint a Munkásmozgalmi Intézet igazga­tója, az ó kutatás szempontjából adott utasításait rendszerint jónak tartottam. Más dolgokról nem tárgyaltunk. Mindazokról a szörnyűségekről, amik­ről most hallani, s amikről nem is mindről hiszem el, hogy igazak, én nem tudtam.- De amikor Kárász Győző kiszaba­dult, nyilván mesélt a vele történtekről.- Nem meséltem. Tudták, hogy benn voltam, tudták, hogy rehabilitál­tak, de soha sen­kinek nem beszél­tem erről sem én, sem mások. Még a családom, a fiam sem tudott részleteket. Egy­szer a Párttörté­neti Intézet fel­kért, hogy' írjak ezekről a dolgok­ról. Kérdeztem: minek? Hogy elta­szítsuk magunk­tól a fiatalságot? Én tudtam, sok­kal többet tud­tam, mint Réti László, hiszen a magam bőrén ta­pasztaltam a bű­nöket, no de hát akkor sem fordít­hatok hátat az eszméimnek!- A börtönben nagyon gyenge volt a koszt - ve­szi át a szót Réti László -, de kaptunk csomagokat. Mindent egyenlően osz­tottunk el. Rákosinak és Révainak több csomag érkezett, mint másoknak, de soha föl sem merült, hogy nekik több jusson. Mi ezt gondoltuk kommuniz­musnak, mi így készültünk a kommu­nizmusra. B fog még jönni az az idő, amikor újból rá fognak jönni az embe­rek, hogy' a kommunizmus az egyedüli útja az emberiségnek.- Az utóbbi másfél évben nem kom­munista lakók kerültek az otthonba. Szoktak-e beszélgetni, utatkozni, politi­zálni?- Vitatkozni, politizálni nem, beszél­getni igen - főleg egészségügyi problé­mákról, hiszen ebben az életkorban már ez a legfőbb beszédtéma, ez az, ami párt­állástól, világnézeti hovatartozástól füg­getlenül mindenkit foglalkoztat. Még a „régi" MSZMP utolsó kongresszusának idején - amikor a párt kettészakadt MSZP-re és MSZMP-re - nagyon ko­moly viták voltak itt az otthonban, de tő­lünk Kárász Győző és én, a másik oldal­ról mások nagyon határozottan föllép­tünk mindenféle torzsalkodás ellen. Azt mondtuk, hogy náluk éppúgy vannak becsületes emberek, mint nálunk, s bár szerintünk téves lépést tettek - ők persze fordítva gondolták -, nincs helye az in­dulatos vitáknak. Búcsúzunk, a kártyaparti folytatód­hat. A folyosón, az előtéren végigmen­ve köszönünk a botjukba kapaszkodó, csendesen beszélgető, sétálgató öreg embereknek. Nem tudjuk, közülük ki kommunista, ki nem. Kozák Márton

Next

/
Thumbnails
Contents