Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
A Világ, 1991. augusztus 7. iS) Emelt szinten MINDHALÁLIG OPTIMISTÁK A névtelenségbe süllyedt egy remek Kútvölgyi úti épület. A történelem szele sodorta el 1989 decemberében az itt működő szociális otthon titulusából Rózsa Ferenc nevét - a kilenc éve működő intézmény addig csak a budapesti pártbizottság által javasolt régi párttagokat, a veteránokat fogadta falai közé. Ma már tárgyszerűen pusztán „emelt szintű szociális otthonnak" nevezik, s a fölvételi kérelem elbírálásánál párthovatartozást nem vesznek figyelembe. Aki meg tudja fizetni a térítési díjat, s egészségi állapota, családi helyzete indokolja, jöhet - ha van hely. Itt - legyünk büszkék rá, vagy tekintsük természetesnek? - nem volt tavaszi nagytakarítás. Ha meg nem halt, mindenki maradt, aki itt volt - de sokan meghaltak. Meghalt - tavaly, november hetedikén - a Nagy Imrét halálra ítélő Vida Ferenc is, aki a nagy társadalmi változások kezdetén a fenyegetések elől keresett az otthonban menedéket. Mindent helyesen tett, mindenben jogszerűen járt el - bizonygatta, mikor halála előtt egy évvel egy kutatás kapcsán megkerestem, s hosszasan beszélt egyébként igen tanulságos életéről. Taszító, mániákus, bűnös ember volt - itt gondozták, ápolták, mert ez a dolguk. Még ma is érkeznek 'z otthonba neki címzett névtelen levelek. Ritkán ugyan, de előfordultak atrocitások - volt, akire az épület előtti buszmegállóban ráijesztettek, s el is költözött. Ma már a lakók csaknem fele a névtelenítés óta került az otthonba, vagyis nem veterán kommunista. Mégis, legutóbb június 30-ára, a szovjet csapatkivonás napjára időzítve ígértek névtelen vitézek attakot a lakók ellen (hogy melyik fele ellen, azt nem tudni). Az átlagéletkor 86 év. A folyosón az ajtó előtt két tolókocsi. Kísérőnk, az igazgatónő előremegy. Pár pillanat, s szól: mehetünk. Egy veterán házaspár szobájába lépünk. A házigazda, a 83 éves Réti László - 1956 után Kádárt balról támadta, ezért leváltottáka Munkásmozgalmi Intézet igazgatói posztjáról - barátságosan invitál s hellyel kínál. Kilenc éve él itt nagybeteg feleségével, akit ő gondoz. Az asztal körül ül még egy lakótársnőjük s egy látogató - kártyáznak. Rövidesen megérkezik a 93 éves feleségével a szomszéd szobában lakó 87 éves Kárász Győző is. A két férfi szokta tolókocsin ebédhez levinni a feleségeket.. Félbeszakítják a kártyapartit, s készségesen ráállnák a beszélgetésre.- Vállalják-e, hogy torzítás nélkül közük, amit mondunk? - kérdi élénken Réti.- Természetesen, de mégis, mitől tart?- Semmitől. Amit én mondok, azt mindenképpen közölhetik, ha azt nem az összefüggéseiből rosszindulatúan kiragadva teszik. Csak hát mégsem ismerem sem magukat, sem a lapjukat.- Mit tartana rosszindulatúnak? Ha azt írnám, hogy miért nem teszik ki innen a szűrét a múlt rendszer elkötelezettjeinek?- Például. De írtak már rólunk mint vörös bárókról, az otthonról mint a Lordok Házáról - veszi át a szót az egyik vendég hölgy.- Én textilmunkás vagyok - folytatja a házigazda húsz évig dolgoztam az eredeti szakmámban 1945 előtt, közben hat évig börtönben ültem. Győző pedig - mutat barátjára, akivel egyben gyermekeik házassága révén rokonságba is került - a mi rendszerünkben ült, de azért kommunista maradt.- A Rajk-per egyik ún. mellékperében ítéltek el. A vádirat szerint Mód Péternek voltam a „bűntársa" - ő életfogytiglani kapott, én öt évet ültem. Valószínűleg az volt a bűnünk, hogy nyugati emigrációból tértünk haza, én például a háborúban a francia hadseregbe jelentkeztem - mondja Kárász Győző.- Volt-e önökben aggodalom, félsz az elmúlt 2-3 évben?- Én az életem egy jelentős résziben életveszélyben voltam. Megedzódtem. Beszélgettünk a június 30-ára tervezett támadás híre kapcsán, s akkor én azt mondtam, hogy 83 évet éltem, ez szép életkor, sosem hittem volna, hogy megérem, hisz illegalitásban meg börtönben is voltam, s ilyen idős korban mindig fölmerül az emberben a gondolat, hogy miiven lesz a vég, mikor lesz a vég. Nálunk az a helyzet, hogy ha én halnék meg előbb, akkor a feleségemnek lenne nagyon rossz, ha ő - mutat a feleségére Réti László -, akkor nekem lenne nagyon rossz, mert én vele szeretek élni.- Nézze, a változásoktól nem kellett félnünk, nem volt olyan periódus, arnelv okot adott volna a félelemre - folytatja Kárász Győző. - Mi csak sajnáltuk, hogy így történt, hogy eszméinket eltorzították. Hogy hibák történtek, kell-e bizonyítanom, tudtam. Öt éven át voltam az ÁVH vendége - itt megtanultam félni, de mitől félhettem volna most, az én koromban? Ószintén mondom, félelem nem volt bennünk, de keserűség igen, annál nagyobb. Láttuk a hibákat, láttuk a bűnöket, de azt hittük, lesz elég erőnk ahhoz, hogy mi magunk változtassunk.- Meddig gondolta így?- Még akkor is bíztam abban, hogy megindul egy belső tisztulási folyamat, amikor Grósz volt a főtitkár. A történelemben sok mindenre lehet példát találni. A katolicizmusban hatszáz éven keresztül kompromittálták a krisztusi elveket, hatszáz éven keresztül működött az inkvizíció, s az ÁVH - dacára annak, hogy rajtam aztán sok mindent kipróbáltak, tehát vannak ismereteim — kismiska ahhoz képest, amit az inkvizíció működéséről tudunk. És ugye a katolikus vallás meg tudott szabadulni ettől a nyomasztó tehertől. Nagyon remélem, hogy mi is változtatni tudunk, s rendbe tudjuk hozni mindazt, amit elrontottunk, amit rosszul csináltunk. -- Nekem az a meggyőződésem - s tudom, hogy Győző is így' gondolja -, hogy az emberiség jövője csak a kom- I munizmus lehet. Ez az egyetlen alter- r natíva, amely kivezetheti az emberisé- I get abból a szörnyűségből, ami most I
