Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-26 / 8105. szám

Magyar Nemzet,1991. augusztus 21

A legszömyűbb megnyilvánulása a XX. század derekán következett be, amikor 6 millió zsidó testvérünket, közöttük 600 ezer magyarországi zsi- . dót gyilkoltak meg. Fájdalom, a ma- ' gyár római katolikus egyház legfelsőbb vezetésének fellépése a rémtettekkel szemben nem bizonyult hatékonynak. E történelmi találkozás óráját nem szeretnénk a fájdalmas emlékekkel elhomályosítani" - mondta a főrabbi.

A pápa különösen szívén viselte, hogy találkozzék a zsidó közösség képviselőivel, hogy közös tanúságot tehessen a teremtő Istenbe vetett hitéről: „Add nekünk a le békédet. Uram!" Hányszor imádkoztátok az üldözés idején! Amikor a zsidó közösség ezreit irtották. Meghatott tisztelettel gondolok azokra a nagyszerű hívő emberekre, akik a megsemmisítés napjaiban tudtak hinni az Úr ígéreteiben. Imádjuk Izrael Istenét, aki kiterjesztette oltalmazó karját népének áldott maradékára.

A zsidó nép a szétszóratásban is megőrizte önazonosságát, szertartásait, hagyományait, sőt értékes szerepe volt a világ szellemi és kulturális életében. Egy sötét időszak után újra jelentős támogatást nyújtanak a magyar nemzet életéhez - mondta 11. János Pál. majd megemlékezett a mártírokról, szólt a halottak feltámadásának biztos reményéről. Mély tisztelettel adózott a „bátor és igaz emberek tanúságtételének". A jövőbe tekintve az igazságos kiengcsztelődésről szólt a pápa. Nem szabad felülkerekednie a gonoszok iránti bosszúvágynak, .hiszen a végső ítéletet Istenre kell hagyni. Ez a harc a gyűlölet és önzés ellen az Isten törvényéhez való hűség elidegeníthetetlen követelménye. Legyünk egyek tehát nap mint nap abban, hogy magunkban és környezetünkben őszintén keressük a jóságot és a békét.

A közös szellemi örökség indítja a keresztényeket és zsidókat arra, hogy jobban megismerjék egymást, párbeszédre lépjenek és az antiszeminizmussal szembeni küzdelemben hatékonyan együttműködjenek „az 1990- ben Prágában meghatározott program j szerint." Az emberek lelkiismeretét arra kell nevelni, hogy az antiszemitizmust és a rasszizmus minden formáját Isten és ember elleni bűnnek tekintsék. Prófétai imával zárta beszédét a pápa: „Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged!”

A magyar katolikus egyház vezetésének 1944-45-ös tevékenységével kapcsolatban a katolikus püspöki kar rövid ismertetőt adott ki az egyház szerepéről a zsidóüldözés idején. Eszerint 1944. május 10-ig Serédi Jusztinján, bíboros, hercegprímás folyamatos tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal az üldözött zsidó állampolgárok ügyében. Május 10-én a miniszterelnökhöz írt levelében a püspöki kar nevében kéne a deponálások megszüntetését.

0<-'1

Márton Áron gyulafehérvári megyés püspök, mint az egész erdélyi magyar katolikusság főpásztora, május 8-án kolozsvári szentbeszédében követelte a zsidók ellen hozott intézkedések azonnali felfüggesztését. Papjait és híveit arra szólította fel, hogy akár áldozatok árán is forduljanak szembe ezekkel az intézkedésekkel.

Júniusban a miniszterelnök magánlevelet ín a bíborosnak, de a püspöki kar nevében hozzá intézett követeléseket válasz nélkül hagyta.

Angelo Rótta, apostoli nuncius kifejezte a szentatya kívánságát, hogy a püspöki kar adjon ki körlevelet, amelyben felemeli szavát az üldözések és deponálások ellen. Június 29- én elkészült a körlevél. A bíboros elrendelte, hogy szövegét a következő vasárnap minden templomban olvassák fel. Ebben „kimondhatatlan szomorúsággal" vették számba azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar polgárok jogait „származásuk miatt csorbítják, vagy el is veszik". A következőket írta: „Hogyha pedig bárkinek veleszületett jogait, amilyenek: jog az élethez, a vallás szabad gyakorlatához. a munkaszabadsághoz, a megélhetéshez, a magántulajdonhoz, vagy törvényes úton szerzett jogait, akár egyes emberek, akár közül etek, akár magának, az államnak képviselői igazságtalanul csorbítják, avagy elveszik: a magyar püspökök kötelességszerűen felemelik tiltakozó szavukat és rámutatnak, hogy az említett jogokat nem az egyes emberek, nem is egyes emberi közületek. sőt nem is az állam képviselői adták, hanem maga az Isten, hogy tehát ezeket... igazságosan semmiféle földi hatalom nem csorbíthatja és el nem veheti."

Hétfőn délelőtt a szombathelyi repülőtéren celebrált szentmisét a pápa.

A szentatya szentbeszédében megemlítette kulturális hagyományunk azon ajándékát, mely az ősi Savariában jött létre. E vidék hagyományai az jnban mélyebb eszmei örökséget is hordoznak - szólt a pápa, s Szent Márton lelki örökségére utalt, miként í zem Márton köpenye felét egy ruhátlan koldusnak adta, mi is legyünk szolgálatára felebarátainknak, különösen azoknak, akik szükséget szenvednek.

„Titeket is meghívott a Teremtő’’

A szentatya ezután mindazok felé fordult, akiket ínség sújt az országban: a hajléktalanokhoz, munkanélküliekltez, bevándorlókhoz, a válások áldozataihoz, kábítószerfogyasztókhoz. alkoholistákhoz. Mindazokhoz, »kik veszélyeztetik saját jólétüket vagy másokét.

Szent Márton példáján kívül utalt i pápa Batthyány Strattman herceg is báró Apor Vilmos önfeláldozó életére is.

Ezek a példák is tanúsítják - mutatott rá a szentatya -, hogy „a szív valódi megtérése teszi lehetővé, hogy előmozdítsátok a társadalomban annyira óhajtott igazságot". így megerősödik a szolidaritás, különösen a különböző kulturális és etnikai csoportok befogadása által, tiszteletben tarrva lényegi sajátosságaikat. A szentatya megemlékezett a jelenlévő cigányokról is. „Titeket is meghívott a Teremtő, hogy szorgalmas és felelős munkatársak legyetek a teremtés nagy művében."

Szent Márton nyomdokain járva - figyelmeztetett ismét a szentatya - meg kell térnünk a szeretetne, és állhatatosan el kell utasítanunk a világ szellemét: az anyagi élvezetek hajhászását, s azt a fogyasztói szemléletet, mely a földi javakból bálványokat csinál. A szeretet túllép az egyéni érdekeken s fölismeri mindenkiben Isten jelenlétének jeleit. Még abban a parányi emberi lényben is. akit édesanyja a szíve alatt hordoz.

A hétfő délután és az este a fiataloké volt a pápa programjában. Negyed hatkor hatalmas tömeg várta a budai Várban, a Mátyás-templom előtt II. János Pált, tekintélyes cáfolatát adva annak a híresztelésnek, mely szerint a magyar főváros kiürült a pápalátogatás napjaira. Bent, a templomban ifjú noviciusok és novíciák fogadták a szentatyát. A „választottak".

A szentatya örömét fejezte ki, hogy az elmúlt évek korlátozásai után egyre több fiatal hallja meg Krisztus hívását, hogy kövesse őt. Arról is beszélt, hogy mivel a papnak is emberi természete van, nem érzéketlen az evilági gazdagság és siker vonzásaival szemben. De Istenre tekintve megtalálja az erőt, hogy engedelmes legyen abban a szolgálatban, melyet rábízott az Úr.

A magyarországi egyháznak megvan a lehetősége arra, hogy megújuljon a zsinat szellemében - mondta a pápa. - „Arra kaptatok meghívást, hogy ebben az újjászületésben tevékenyen részt vegyetek... érvényre juttatva a világi hívek szerepét is, akik Krisztus testének tagjai, sajátos jogokkal és felelősséggel'’. A missziós feladatok között említette a szentatya a nem hívőkkel való helyes kapcsolattartást is.

„Elő reménység, ígéretes tavasz”

Mint a világ különböző pontjain mindenütt, hazánkban is a fiatalokkal vaJó találkozása volt a legoldottabb, a legderűsebb a szentatyának. Megérkezésének pillanatától a távozás perceiig mosoly vonta be arcvonásait II. János Pálnak, és a kiadott programtól eltérően társalgón a Népstadionban összegyűlt fiatalokkal.