Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-26 / 8105. szám

Magyar Nemzet, 1991. augusztus 21. Görög katolikusokkal, protestánsokkal, a zsidó közösség tagjaival találkozott II. János Pál „Az állam és az egyház egyesítse erőit a közjó szolgálatában!” Vasárnap reggel fái tízkor érkézén meg a szentatya Máriapócsra, hogy a hagyományos zarándoklat napján Mária nevében köszöntsön minden­kit, magyarországi és szomszédos or­szágokból érkézén zarándokokat. Az ukránokat saját nyelvükön „az üldöz­tetés és súlyos megaláztatások idején" tanúsított hithűségük kiemelésével köszöntötte. „Fontos, hogy békében éljetek minden kereszténnyel és jó­akaratéi emberrel.” A szlovákokat ar­ra emlékeztette, hogy a magyarok és szlovákok éleiét az egység és kölcsö­nös tisztelet jellemezze. „A kereszté­nyeknek mindig tiszteletben kell tarta­niuk mások jogait és kultúráját." A ruténok üdvözlése után a románokhoz szólt: arra buzdította őket, hogy jó kapcsolatot ápoljanak minden kérész- > lénnyel és minden néppel, „országo­tok etnikai kisebbségével is, hisz egész történelmetek során példái ad­tatok a toleranciáról és más kultúrák fejlődésének előmozdításáról”. Be­széde következő részében hosszabban szólt a kisebbségek jogairól, saját kul­túrájuk megőrzésének és anyanyel­vűk használatának védelméről. Az alapvető jogok tiszteletben tartásával lehel csak felépíteni a békét, amelyet „a jogos különbözőségek még gazda­gabbá tesznek". A továbbiakban a családi élet meg­­szilárdításának feladatáról szólt a szentatya. „A családban, a keresztény házasságon keresztül, a házastársak , akkor valósítják meg küldetésüket a szeretetre, ha annak mindig friss ere­jét Krisztus szívének kiapadhatatlan forrásából merítik. A testi odaadás hazugság volna, ha nem annak a tel­jes, személyes odaadásnak volna a je­le és gyümölcse, amelyben az egész személyiség jelen van. A családi élet nehézségei és kockázatai közepette nem vagytok egyedül - mondotta a pápa Isten mellettetek áll. A földi érdekek és a lélek vágyai nem zárják ki egymást, de összhangba kell hozni őket egymással." A szertartás végén a pápa megha­tottságának adott kifejezést, hogy a magyarokkal együtt Máriapócson imádkozhatjael az Úrangyala kezdetű fohászt. Röviden emlékeztetett az imádság történetére, mely rövid ugyan, de magában foglalja a: üdvös­ség titkát. Az Őrangyala a nándorfe­hérvári csata emlékére terjedt el az egész világon 1456-ban 111. Callixtus pápa rendelte el. hogy a keresztény világban délben húzzák meg a haran­gokat. s kérjék Isten oltalmát e kö­nyörgő imával Mária tiszteletére. Kétszázezer ember várta őszentsé­­gét, a főpásztort a repülőtér nagyságú falumenti síkságon, a napraforgóerdő övezte oltárszínpad előtt, hogy részt vegyen a bizánci szertartási vagy ahogy másképp nevezik, Aranyszájú Szent János liturgiája szerinti szentmi­sén. A gazdag ikondíszítésű máriapó­­csi bazilikára két. a pápának ajándéko­zott az oszlopfőkre erősített szentké­­pen kívül a háromszor könnyező ma­donna aranyos keretű, gyűrűkkel, aranyláncokkal díszített ikonja emlé­kezteién. melynek régebbi változata élőn Bécs város polgárai róják le na­ponta kegyeletüket. A csodatévő hatá­sáról ismert kép korábbi változatát ugyanis 1. Lipót császár vitette a biro­dalom központjába. A könnyezés 250. évfordulóján az eredeti kép pótlása­ként kapón az egykori Szabolcs vár­megyében lévő, pócsi templom egy másolatot. Ez nem csupán csodálatos könnye hullatásáról vált híressé, de számos csodás gyógyulás, igazságte­vés is fűződik hozzá. (h. sz.) „Testvérek vagyunk, közös a küldetésünk” Vasárnap délután a debreceni re­formátus Nagytemplomhoz érkezett a pápa, hogy ökomenikus istentisztele­ten vegyen részt protestáns testvérei­vel. Az Ökomenikus Tanács nevében köszöntötte Kocsis Elemér püspök Róma püspökét, a „testvért Krisztus­ban”. Hálát adón Istennek e találko­zásért, mely a minden gyűlöleten és megosztáson győzedelmeskedő sze­retet világos jelét adja. évszázados hitvita után Isten elvezetett minket annak felismerésére, hogy testvérek vagyunk, közös a küldetésünk". Em­lékezett rá. hogy Debrecen és nagy­temploma nemcsak a magyar protes­tantizmusnak jelképe, hanem a ma­gyar nép szabadságküzdelmeinek is. Jelképe annak a reformációnak, amely a modem Európában keresi he­lyét és küldetését. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatá­sait a közép-kelet-európai egyházak együtt élték át és együtt nyerték el a szabadságot. Együtt akarjuk segíteni népünk erkölcsi és gazdasági felemel­kedését is - fejezte be köszöntését a tiszántúli református püspök. Bevezetőjében a szentatya hálát adott Istennek, hogy eljöhetett Debre­cenbe és találkozhatott a reformáció hagyományainak képviselőivel. E ta­lálkozót nem tekinti udvariassági gesztusnak, de jelentős lépésnek tartja azon az úton, amit az Úr jelölt ki tanít­ványai számára, amikor azért imád­kozott, hogy valamennyien egyek le­gyenek. A szentatya lelkipásztori uta­zásainak indítéka éppen az, hogy újra megerősítse: a katolikus egyház visszavonhatatlan döntéssel elköte­lezte magát az ökomenikus mozga­lomban. A pápa emlékeztetett arra. hogy a múltban ez a találkozó nem jö­hetett volna létre. A bekövetkezett vál­tozások sokat mondanak a keresztény élet és tanúságtétel számára. A II. va­tikáni zsinat említi azt a kötelességün­ket - szólt a szentatya -, hogy für­késznünk kell az ,. idők jeleit". Az „idők jelei"-nek tulajdonítja a pápa azt is, hogy „a keresztény hitet érő modern támadások közepette ma fokozott jelentősége van az egyházak és az egyházi közösségek közötti na­gyobb egységnek". A mai társadalom hajlik arra, hogy megtagadja a közös örökség nagy részét. „Nincs veszte­getni való időnk az újraevangelizálás küldetésében." A megosztottság gyengíti a kereszténység tanúságtéte­lét. „Mostani együttlétünk célja is az, hogy megerősödjünk a kölcsönös megbecsülésben és a testvéri szeretet­­ben" - mondotta a pápa. II. János Pál pápa ezután a Nagy­templom előtt egybegyűlteket üdvö­zölte. történelmi jelentőségűnek ne­vezve a debreceni találkozást. A Himnusz közös eléneklése után II. János Pál pápa Kocsis Elemér. Hege­dűs Lóránt, valamint a Magyar Kato­likus Püspöki Kar tagjainak és a kor­mány képviselőinek jelenlétében ko­szorút helyezeti el a hitükért Nápoly­ba. gályarabságra elhurcolt magyar protestáns lelkészek emlékére 1895- ben. a nagytemplom kertjében emelt emlékoszlopon. Az antiszemitizmus bűn A debreceni találkozó a második alkalom volt II. János Pál magyaror­szági újta alkalmával, amidőn a kato­likus egyház feje más vallási közös­ség vezetőivel és tagjaival találkozott. Szombaton este az apostoli nunciatú­­rán a magyar Izraelita Közösség veze­tőivel találkozott a szentatya. Dr. Feldmájer Péter elnök üdvözlő szavai után Kardos Péter főrabbi mondott beszédet, lengyel nyelven: „Magyarországon már az állam megalapításakor éllek zsidók. Szent István, a magyarországi keresztény­ség megalapítója fiához. Imréhez írt intelmeiben a soknépű ország elő­nyeiről szól. A zsidók abban az idő­ben valóban bántatlanul éltek itt, és eleget is tettek a Szentírás parancsá­nak: segítsétek elő annak a helynek a békéjét, ahol éltek, mert a ti békétek is az! A későbbi századok­ban ez az ideális állapot, sajnos nemegyszer, éppen egyházi indítta­tásra - megváltozott. ______________________-Vő

Next

/
Thumbnails
Contents