Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-23 / 8104. szám
Beszélő, 1991. augusztus 17. av Agrárpiac Túltermelés vagy hiány? A magyar agrárpiacon a túlkínálat a legfontosabb termékekből ma tény, amelyet hol kicsinyítenek, hol drámaian felfokoznak a róla nyilatkozók. Az eljövendőhiányról kisebb részben gazdasági prognózisként, nagyobb részben politikai fenyegetésként beszélnek. Márpedig hasonló okból következhet be hiány, mint a mostani túltermelés: a piac szereplői informálatlanok, a piac monopolizált, a kormányzat a nagyüzemeket támogatja. A piacnak nem két, hanem három lehetséges állapotát kell szemügyre vennünk: a túltermelés, a túltermelés-hiány ciklus és a krónikus hiány állapotát. A túltermelés viszonyai között előfordul, hogy a belső piacon értékesíthetetlen fölöslegeket valami módon még ki lehet vonni a piacról (például milyen áron exportálva), rosszabbik eset az, ha az összes értékesítési csatorna bezárul a termések jelentős része előtt, és nincsenek meg az arra való intézmények sem, hogy a fölöslegek fizikai terhétől megszabadítsák a termelő üzemeket vagy esetleg a forgalmazókat. Külföldi párhuzamok Utóbbi sorsra a fejlódó vüágban néhány mezőgazdasági nyersanyag (kaucsuk, szizál) termelői jutottak a második világháború után (különösen a hatvanas években). Ennek fő oka a helyettesítő termékek (olcsó műanyagok) rohamos terjedése volt, és az, hogy a feldolgozó iparok már akkor átálltak az új technológiára, amikor a műanyagok még nem is voltak nagyon olcsók. Az exportáló országok helyzete attól vált rendkívül súlyossá, hogy a termelőkhöz nem jutottak d a szükséges információk a helyzet megváltozásáról, sőt növelték termelésüket, hogy a zuhanó árak miatt csökkenő jövedelmüket pótolják. Kormányaik nem kezdeményeztek programokat a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítására, hanem inkább a nemzetközi szervezetek közbelépését szorgalmazták. Végül pedig a kieső exportjövedelmek miatt nem volt pénz sem élelmiszerimportra, sem az élelmiszer-termelés megindítására. A hazai mezőgazdaság vészes fölöslegeinek különlegessége abban áll, hogy a fölösleg éppen az élelmiszer-termelésben következett be. Alapvető élelmiszerek, ráadásul többféle élelmiszer tekintetében a második világháború óta a most kibontakozó magyar esethez hasonló nem fordult elő. De a tájékozatlanság, az információhiány, a termelők reakciói, az elmúlt évtized kormányainak és a velük szövetkezőknek a makacssága egy tud ottan bizonytalan helyzetben mind olyan tényezők, amelyek sok hasonlóságot mutatnak a fejlődő országokbeliekkeL Az élelmiszerpiac állapotai közül a második, amelyet meg kell vizsgálnunk az, amelyben a külső és belső konjunktúrától, az időjárási viszonyoktól és a rájuk adott válaszoktól függő ciklikus zagy időszakos túltermelés és hiány tapasztalható. Ez a jelenség egy időben esetleg egy-két terméket vagy termékcsoportot érint, de kiterjedhet az egész mezőgazdasági termelésre, sőt teljes feldolgozási és értékesítési láncra vagy láncokra is. Ahol az alaptermelés viszonylag elmaradott műszaki körülmények között folyik, az információk hézagosak, az értékesítési csatornák nem eléggé áttekinthetőek, a vertikális integráció, az élelmiszer-feldolgoj zás és a -kereskedelem fejletlen vagy/és monopolizált, az export nehézkes, az import merev, ott a termelők rövid lejáratú spekulációra (vagy egyáltalán: rövid távú előrelátásra) alapozott reakciói felerősíthetik az élelmiszer-kínálat és a termeléshez szükséges eszközök, termékek iránt mutatkozó kereslet ingadozását. Kisebb-nagyobb mértékben ezek a jelenségek voltak tapasztalhatók a nyugat-európai országok nagy részében a második világháborút megelőző, majd az azt követő évtizedben. Az erős szövetkezeti mozgalmak (kizárólagos értékesítéssel, tartalékképzéssel, olcsó hitelekkel) természetesen már abban az időszakban is sokat enyhítettek a kínálat és az árak ingadozásán. Magyarországon, ahol az imént felsorolt hátráltató tényezők nagy része fennáll, eddig csak kisszámú magántermelő tudta az előbbihez hasonló módon megszervezni valamely termékének (például a tejnek) az értékesítését Hirtelen jött, akut válságban, amikor a követhető minták, az anyagi eszközök és a politikai támogatás gesztusai egyaránt hiányoznak, nemigen lehet számítani arra, hogy a termelők önszerveződése alapján fog kiegyensúlyozódni a piac. . A harmadik eset, az élelmiszer-termelés krónikus hiánya a klasszikus tervgazdaságú országokra és némelyik fejlódó országra jellemző (ez utóbbiak közül az úgynevezett szocialista utat választók mindegyikére). Ha a Szaharától délre elterülő övezet specifikus problémáitól eltekintünk, a hiány mindenütt a gyors és nem hatékony iparosítás, illetve az erőltetett fegyverkezés okozta anomáliáknak, a parasztgazdaságok tönkretéte—7
