Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-23 / 8104. szám

meghaladón elvre, hogy a „szocialista" társadalomban a munkásosztály marxista pártja az igazi hatalmi erő (ahogyan ezt a magyar alkotmány 1972. évi módosítása során megfogalmazott 3. szakasza is tartalmazta, «le amelyet már maga ez a párt sem fogadott el vagy éppen „hitt" cl), a kétségtelenül szükségessé vált tárgyalásokat nem a kormánynyal, hanem a súlyát vesztett ..uralkodó” párttal indította meg. Hozzá kell tenni, hogy a névlegesen irányító párt a kormánnyal ebben a kérdésben nem konzultált, a befejezett tényről, a kialakított és aláirt mcgállapodásml is alig informálta. A tárgyalások azután elhúzódtak, s néhány, különböző tényezők folytán a tárgyalásokat irányító politikusok Szempontjából különösen fontos pont kivételével, az. MSZMP meglehetősen puha tárgyalófélnek bizonyult.

Említettem már. hogy a békés átmenet útvonalát a lehető legszélesebb konszenzussal történő kirajzolása érdekében a kormány is hajlandónak mutatkozott lemondani az új alkotmánynak még az ülésező Országgyűlés által való elfogadtatásáról, hiszen az. ehhez szükséges nemzeti konszenzus nyilvánvalóan nem volt megteremthető. Különösen nem a kormány közreműködésével, hiszen formálisan is ki volt zárva a tárgyalásokról. Ezért elfogadta, sőt szövegszerűen ki is munkálta az átmenetet biztosító lörvénvek tervezeteit, mi több, a tárgyalások szakértői bizottságaiban kormánytisztviselők dolgoztak, és azt is vállalta, h«vgy a politikai pártok és szervezetek által bclfoga«lolt tervezeteket az Országgyűlés elé viszi.

Annak, hogy a tárgyalások szakértői szintjén kormánytisztviselők dolgozlak, a megegyezések alakulásában igen lényeges szerepe volt. így az MSZMP Központi Bizottsága részére 1989. augusztus 7-én készült tájékoztató szerint a Politikai Intézőbizottság még azt jelezte, hogy az „MSZMP tárgyal«Scsoportja továbbra sem fogadja el az alkotmány átfogó módosítására vonatkozó igényt, de a többpártrendszerű berendezkedés megteremtéséhez szükséges változtatásoktól nem zárkózik cl". Ennek ellenére az IM szakérfoi már kimunkálták az átfogó módosítás szövegét, amely azután az Ellenzéki Kerékasztal szakérböivcl való együttes munka során nyerte cl végleges formáját.

A kialakult tárgyalási helyzetből mégis két olyan következmény adódott, amelyek az alkotmányosság késtábbi helyzetét befolyásolták.

Az első az a sajátos módszer, amelyet a politikai tárgyalások során alkalmazlak. Azaz, nem az egyes törvények politikai alapelveit vitatták, hanem az egyes bizottságok maguk kodifikáltak, s végül is kész törvénytervezeteket módosítottak és végül hagytak jóvá a tárgyalások legmagasabb szintjén Ebből mindenképpen bizonyos szakszerűtlenség következhetett, amit a tárgyalások legalsó szintjén közreműködő szakértők nem küszöbölhettek ki, másrészt a szükséges kompromisszumok a törvénytervezetek szövegében köttettek meg. Kés«">bb azután, az. Országgyűléshez való előterjesztés folyamatában alig, és csak egyes ellenzéki vezetők töl lehetett felhatalmazást kapni arra. hogy a jogalkotási szakmai szempontb«*! túlságosan kirívó hibák kiküszöbölhetők legyenek.

A második követelmény még problematikusabb. A tárgyalások során ugyanis, teljesen nyilvánvalóan, minden résztvevő politikai erő saját helyzetéből, érdekeiből indult ki, saját perspektíváját igyekezett biztosítani. Ez teljesen érthető. Ám az. érdekeket túlságosan a napi értékelések fényében látták. Nem számoltak eléggé (bizonyos összefüggésekben ezt nem is lehetett teljes biztonsággal előre látni) a folyamatok felgyorsulásával, másrészt az MSZMP lehetőségeit, készségét az esetleges „visszarendeződésre" túlbecsülték. így az egyik fél - az uralkodó párt —. látván saját rohamos gyengüléséi, s olyan pártkongresszus előtt állva, amely keveset ígért a párt egysége számára, egyre inkább azzal számolt, hogy a bekövetkező választásokon ellenzékbe kell vonulnia, és legjobb esetben is koalíciós kormányban vehet részt. E.sélyc lehetett viszont a köztársasági elnöki p«>zicio megszerzésére. Ez az alapállás határozta meg tárgyalási vonalát. Elfogadott tehát egy erős Országgyűlést, amely még a köztársasági elnököl is megválasztja, az első alkalom kivételével, amelynek kapcsán lehetőség nyílott a nép állal való közvetlen

választásra. Es elfogadott egy olyan biztositékrcmlszcrt. a kétharmados többséget igénylő törvények sokaságát, amely szinte kormányozhatallanná tette az országot. Ne feledjük: a működi* kormányt legfeljebb (és most aligha tudnám megmondani, hogy milyen meggyőződéssel) már csak az ellenzék tekintette az MSZMP kormányának."

Bizonyos szempontb«)! hasonló helyzetben volt azonban az ellenzék is. amely nem tartotta magát olyan erősnek és felkészültnek, hogy biztosnak lássa: a választások után kormányalakításra alkalmas többséggel rendelkezik-e majd (ezt egyébként a kornbcli közvélemény-kutatások „visszaigazolták"), ám az Országgyűlésben kétségtelenül jelentős erejű képviseletet prognosztizálhatott. így ugyancsak abban volt érdekelt, hogy a hatalom az Országgyűlés kezébe összpontosuljon, a kormány működését korlátozzák, és félvén az általános választások eredményét esetleg figyelmen kívül hagyó köztársasági elnök diktatórikus törekvéseitől, igyekezett az elnöki hatalmat erőtlenné tenni, a megválasztását az Országgyűlés kezében hagyni (a már említett kompromisszummal az első választás idejére, amennyiben az az országgyűlési választások előtt következne be). Az c tárgyalások alapján született átfogó alkotmánymódosítás tehát tartalmazta ugyan az (>rszággyülés márciusi ülésén elfogadott legfontosabb alapclveket, de mint azt egy ismert alkotmányjogász megállapította, ... . .jelentkezett a pártoknak — elsrisorban az ellenzéknek az a törekvése, hogy a kormány ellenőrizhet«* mara«ljon. Ezért az alkotmány módosításánál arra lörckc«ltck, hogy a kormány ne csúszhasson ki az. Országgyűlés szoros ellenőrzése alól. Ez. a kettősség jellemzi az új alkotmányszöveget. Elveiben hirdeti a hatalommegosztást, gyakorlatában azonban mcg«*rzi a hatalom egységét, úgy. hogy biztosítja a parlament fölényét a kormányzattal szemben." (Schmidt 1990:12.)

A folyamatoknak egész Kclct-Közép-Európát átformáló, sőt Kclct-Európát is megmozgató gyorsulásával sem az. MSZMP, sem az ellenzék nem számolt. Még a választások időpont ját illetően is ellentétes érdekek mutatkoztak az egyes ellenzéki pártok között is, amelyek még nem tudták pontosan felmérni saját erejüket (a Szociáldemokrata Párt tömegvonzását általában jóval nagyobbra értékelték, mint ahogyan az később kiderült), igy még a választások i«löp«*nlját is tulaj«lonképpcn csak később, a közjogi törvények elfogadása után sikerült több-kevesebb egyetértéssel meghatározni.10

Mindezt természetesen kissé leegyszerűsítve vázoltam, és jóllehet annak idején figyelemmel kísérlem a tárgyalások menetét, főleg a törvénytervezetek alakulásán keresztül. a mögöttes tényezőkre főként csak következtethetek. Ha majd a dokumentumok rendelkezésre állanak (gondolok itt elsősorban a tárgyalásoknak, kerekasztal-megbeszcléscknek. ez egyes pártokon, szervezeteken belüli egyeztetéseknek esetleges jegyzőkönyveire. vagy az ott készült feljegyzésekre), ez a kép nyilván pontosítható, egyes összefüggéseiben talán mi'nlosithat«» is lesz. Az. érdekérvényesítés eredményei, a jogszabálytervezetek s végül az elfogadott jogszabályok azonban aligha kérdöjelezhet«">k meg.

Nem kívánom most közelebbről elemezni a köztársasági elnöki választással összefüggő 1989 november 2f*-i népszavazás körülményeit és eredményének alakulását, hatását a későbbi politikai mozgásokra. Alaposabb tárgyalást érdemelne a későbbi, a népszavazás eredményének nagyon is marginális jellegéből kiinduló s az Országgyűlésben ellenzéki részmi telt indítvány is. amely úgy m«»dositotta az alkotmányt, hogy mindenképpen a lakosság válassza meg az elnököt, nemkülönben az új Országgyűlésnek ezt a cikkelyt megváltoztat«* határozata, amely az 1989. XXXI. tv.-ben megjelölt eljáráshoz tért vissza, végül az elvetélt újabb népszavazási kísérlet. Annyit azonban mindenképpen meg kell állapítani. h«*gy mindezek jclcnt«"*scn gyöngítették az. alkotmányosságnak mint jogelvnek az erejét. A túlságosan rövid lejáratú, szinte napi politikai ér«lckck (amelyeket ráadásul a politika szereplői rosszul is értékeltek) érvényesítése az 1989. évi okfoberi m<‘»d«*sitásban ez alkotmánymó<lositás történelmi jclcnfoségét természetesen a legkevésbé sem megkérdőjelezve eleve magukkal hozzák az újabb, a választásokat kövebVn kialakult lintnlmi viszonyokat év közvetlen érdekeket tükröző olknlmánvmóilosiléts sziik *«•-