Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-23 / 8104. szám
Hogy az alkotmányosság cs a jogállam összekapcsolódnak egymással, talán hangsúlyozni sem kell. éspedig nem a formális értelemben vett. hanem az. alkotmányos értékekre épülő „tartalmi" jogállam az. amelyben az. alkotmányosság megvalósulhat.7 Amidőn tehát az. alkotmányosság kontinuitására utalok a magyar alkotmányfejlődésben, akkor mindazokat az. elemeket figyelembe kell venni, amelyek a jogállami tradíciót képviselik történelmünkben. Találunk ilyeneket a jogállam formai és tartalmi értelmében is, ám azt aligha állíthatnánk, hogy mindazok az. összetevők, amelyek kimunkálására az. említett konferenciák, szemináriumok vállalkoztak, maradéktalanul felfedezhetők a magyar alkotmány történeti fejlődésében. Nem alakult ki csak nagyon későn az emberi jogoknak valamiféle felsorolása, noha korábban több is megjelent a magyar közjogi törvényhozásban, még ha az. adott korszak politikai társadalmára (igy a nemesi társadalomra) vonatkoztatva is; csak nyomokban bukkan fel az alkotmány bírói védelmének elve stb. Ami azonban a legfontosabb, az alkotmányosságnak mint a hatalom korlátozásának eszméje hét évvel a Magna Charta után Magyarországon is megjelenik az Aranybullában (együtt az. alkotmányosság védelmével, a ins resistendi megfogalmazásával). Világosan kimutatható továbbá a jog uralmának elve a korai magyar jogban, éspedig különböző megjelenési formákban is (igy abban, hogy a királyi jogalkotási cl kellett fogadnia a szokásjognak is. hogy valóban érvényes legyen Kulcsár 1988:211). ha ez később egyes esetekben a római jog absoluta potcslas elve alapján esetenként egyes királyok esetében másként is alakult (Bónis 1972:72-7.1); hogy a Szent Korona tanának egyik összefüggése éppen a törvényesen megkoronázott király és az Országgyűlés törvényalkotásának, a törvények megalkotásának, hatályon kivid helyezésének és értelmezésének együttes joga (még az 1791. évi XII. törvény is ezt erősítette meg), és folytathatnám a sort. Ami pedig az alkotmányos kormányzásnak a védelmét, a ins rcsislcndit illeti, igaz ugyan, hogy a török hódoltság után 1688-ban az. Országgyűlés formálisan hatályon kívül helyezte az. Aranybulla hires II. cikkelyét (megjegyzendő, hogy ilyen „hatályon kívül helyezésre" már II. András idejében is sor került), de ugyanúgy, mint korábban, a magyar nemzeti tudat ezt soha nem fogadta cl; 1701-ben a Rákóczi-fclkclés is utalt erre a cikkelyre, sőt még a két világháború közötti magyar közjogi irodalom is élő jognak tekintette (Kovács 1990:73). Igaz, az alkotmányosság és védelmének eszméje meggyengült, s nem működhetett már a második világháborút követő koalíciós időkben sem. hiszen minden jogszabály ellenére az MKP, majd az MDP politikai tevékenysége, háta mögött a szovjet hadsereggel és a szovjet képviselő által dominált Szövetséges Fllcnörzö Bizottsággal, egyszerűen lehetetlenné tette akár az 1946. évi I tv. alapjára helyezkedő alkotmányos élet kibontakozását is. A szovjet mintára készült és elfogadott 1949. évi XX. tv. amely egyszerre vágta cl a kötelékeket a magyar alkotmányfejlődéssel és az európai alkotmányos értékekkel, nemkülönben az. a tény, hogy ennek az alkotmánynak azon szakaszai, amelyek formálisan az. emberi jogokra, a bírói függetlenségre stb. vonatkoztak, nem valósultak meg, ellenben a törvénytelenség állandó állami gyakorlat lett. végül is az alkotmányosság eszméjét úgy meggyengítette, mint még talán soha a magyar történelemben (Csak hasonlatként: Deák I crcnc a kiegyezés alkotmányos rendezése során egyaránt építhetett az. ún. 48-as törvényekre és a Pragmatica Sanction.) Az 1989. évi XXXI. tv. elvileg csak módosította az 1949. évi XX. tv.-t sok félreértést is keltve ezzel e módosítás terjedelmét és mélységét nem ismerők között. P.gycsck még poszt-sztálinista törvénynek is nevezték, különösen akkor, ha az Alkotmánybíróság politikai törekvéseiket jelző törvényt helyezett hatályon kívül." Holott az 1989 októberi alkotmánymódosítás, éppen az alkotmányosság védelmében, gyakorlatilag szinte teljesen hatályon kívül helyezte az. 1949. évi XX tv -re épülő ún. szocialista alkotmányt, s mert ez az alkotmány igazából nem vált részévé a magvar közjogi gondolkodásnak, a teljes megváltoztatást jelent«» ..módosítás" sem sértette az alkolmánv«»sság eszméjét a köztudatban. Az is igaz azonban, hogy az októberi alkotmánymódosítás hasonló sérelem nélkül alig használhatott valamit a második világháborút követő közjogi alkotásból, legfeljebb az, 1946. évi I. tv.-nek a köztársasági elnökre vonatkozó egyes rendelkezéseit. Az alkotmányosság eszméjét azonban egyebek mellett — éppen az elmúlt évtizedek tapasztalatait is hasznosítva, nemkülönben az adott politikai helyzet konkrét veszélyét is felismerve sajátos tilalomként is meg kellett fogalmazni, ami némiképp az Aranybulla H. cikkelyéi úlézi. Az 1989. évi XXXI. tv. 2. szakaszának (3) bekezdése ugyanis így szól: „A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására. illetőleg kizárólagos birtoklására. Az. ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Ha azt állítom, hogy az 1989. évi XXXI. tv. egyik legfontosabb vonása, hogy a magyar politikai gondolkodásban több száz évre visszamenően meggyökeresedett alkotmányosság eszméjére épült, és ez rendelkezéseiben, újonnan meghonosított intézményeiben (ilyen az alkotmánybíróság bevezetése) az Aranybulla .31. cikkelyének modern, bár mint látjuk majd éppen más intézménye^ megjelenése miatt leszűkített értelmezésében váll az alkotmány részévé, valamint abban. hogy az alkotmány központjába az az ember került, akivel szemben az. állam jogai korlátozottak, egyúttal arra is rá kell mutatnom, hogy olyan rendelkezéseket is tartalmazott, amelyek éppen az alkotmányosság eszméjének gyengülésére, sőt bizonyos értelemben veszélyeztetésére is vezethettek. Paradoxon ugyan, «le igaz. hogy c rciulclkczésck egy része éppen az alkotmányosság eszméjét, a jog uralmát v«»lt hivatott elösegiteni egy sajátos politikai helyzetben, túlságosan is annak „rövid lejáratú" viszixnyaihoz. kötődve. P.z a sajátos politikai helyrét amelynek kikerülhetöségéröl. más módon való megoldásának lehetőségéről majd vitatkoznak a történészek, ma még aligha várhat«'» objektív megítélése eredményezte az alkotmányosság szempontjából végül is pr«»blcmatikossá váló rendelkezések megszületését. Kétségtelen. h«»gy Magyar«»rszágon a békés átmenetért s a folyamatok felgyorsulása folytán viszonylag gyors hatalomátadásért „fizetni" kellett — bár nem előre „elrendeli" szükségszerűséggel -, s az ár a k«»hcrcns új alkotmány elkészítéséről és elfogadásánál vah'i lenmndás volt. F-nnek egyik tényezője az akk«»ri uralkodó politikai párt. az MSZMP belső problémáinak következménye. Különbőz«"» platf«»rmjai különböző elképzelésekkel rendelkeznek az átmenet céljánál, mértékéről, az. alkotmány tartalmánál, s ameddig a párt valamennyire is működőképes v«»lt, ezt csak - igaz. inkáhb fogalmazási — k«»mpr<»misszunmkk.nl lehetett áthidalni. Pzck a kompromisszumok f«»lyamal«»san tűntek el, egyre egyértelműbbek lellek az alkotmány elvei, s a kezdeti „enge«lményck" kiiktathat«»vá váltak. P.rrc az. időre azonban az tiralkod«» párt az. előre kiszámíthatónál j«»val gyorsabban és nagyobb mértékben meggyengült, vahájában nem volt képes a minimális egységes állásp«»nt kialakítására és képviseletére. Az 1989 augusztusi politikai tárgyalásokra már nemcsak a k«»rmánv. hanem a párt is elfogadta az ellenzék elgondolását árnál, hogy az új alk«»tmány elkészítése a választások után létrejött Országgyűlés feladata lesz, s most az átmenetet biztositó törvényeket kell megalkotni. A megindult tárgyalásokon azonban a sem feloszlani. sem pe«lig megújulni nem tud«» MSZMP vezetői részben új. <lc a párton belül vaháságos hatalmat megszerezni nem képes mozgalmakkal, plattotokkal igyekeztek saját politikai céljaikat hizl«»sitnni. igy a párt tárgyalási p«»zici«'»ja jelentősen meggyengült. A kormány, amely ugyan rcmlclkczctt löbbé-kevésbé általán«»san elfogadott menetrenddel, az. új alkotmány elkészítésének és benyújtásának lehetetlenségét felismerve, maga is csak néhány ún sarkalatos törvény benyújtására törekedett, végül is politikai támasz nélkül maradt. Még birtokolta ugyan a tényleges hatalmat, ám a támadások kereszttüzébe került. Sajátos volt ez a szituári«'» abban is. h«»gv az új ellenzéki politikai erők hivatk«»zva arra a valamikor igaz. P>89 nyarára azonban már t
