Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

A Világ, 1991. augusztus 7.

szakmának, ha többet beszélnek róla annál, amenmit a polgárnak a pénzéért tudnia kell.- Akkor úgy kérdezem: meg lehet élni abból, hogy az ember információt szállít a nuomozóknak?- Én biztosan meg tudnék élni.- Említette, hatályon kívül helyezték a titkosszolgálati munkát szabályozó összes belső utasítást, parancsot. Van már azóta valóban törvényes alap arra, hogy ilyen eszközökkel, módszerekkel élhessenek?- Van. A titkosszolgálati eszközök és módszerek ideiglenes alkalmazásáról szóló 1990. évi X. törvény. És ha már szóba került ez a jogszabály, hadd jegyezzem meg: egyáltalán nem tartom szerencsésnek, hogy bizonyos titkos módszerek alkalmazásához az igazságügyi miniszter engedélye kell. Százezer példát tudok hozni: beszólnak, hogy egy bizonyos presszóban két óra múlva hasist fognak eladni. Mire én a Balsai urat megtalálom, hát, talán már meg is ették azt a kábítószert.

Q-O- Mit tehet a rendőrség, amiről a megfigyelt személynek nem feltétlenül kell tudomást szereznie? A rendőrségi törvény tervezetében is szerepel az, hogy esetenként például titkos házkutatást tarthatnak.- Mindent, amit az említett törvény megenged. Megengedi például, hogy alapos gyanú esetén szomszéd játói információt szerezzek önről, figyeltessem önt, hova jár a városban, ha erre kellő okom van, lefényképezzem vagy videofelvételt készítsek. A titkos házkutatás azonban már például miniszteri engedélyhez van kötve. A tervezet szerint öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény gyanúja esetén lehet egyáltalán kémi. Tudja, milver. nehezen ír alá valamit az igazságügyi miniszter?- Hál' istennek.- Persze, de tudja, mit tornáznak az én beosztottjaim is, mire hozzám bekerül valami? Ez így nem megy. Miért ne lehetne egy olyan szabályt hozni, hogy rendkívüli esetben engedélyezhessek - háromnapos határidőn belül-, mondjuk egy titkos házkutatást, majd azt előterjesszem, és ha nem hagyják jóvá, akkor vállalnom kelljen az összes ódiumát, a fegyelemsértést is. Megint csak millió példát tudnék mondani: egy elmebeteg ellop eg}’ csecsemőt, nem kér érte egy fillért sem, nem fenyegetőzik. A tényállás: kiskorú elhelyezésének megváltoztatása - egy évág terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség. Kérdem én: ha alapos gyanúnk van, ugyan miért nem hallgathatom le a telefonját? Vagy más: egyes bűncselekménysorozatokhoz egészen „egyszerű" tett felderítésével lehet eljutni. Gyanúsíthatok valakit például többrendbeli emberöléssel, és a bizonyításhoz szükségesnek látszik kideríteni, hogy azt a kerékpárt, amivel a helyszínre érkezett, lopta-e vagv sem. Biciklilopás gyanújával viszont például senkit sem hallgathatok le. Elméleti jogászok hiszik, hogy lehet úgy bűnt üldözni: Kőhídi úr, szíveskedjék kimászni a kukából, kérdezem önt, hogy nem ön vitte el spontán módon... Ez vicc. A nyomozás

jogilag nem vegytiszta tevékenység, nem lehet minden mozzanatát szabályozni. Ez az élet sűrűje, ráadásul a rendőrségnek többrendbeli hátránya is van: később tudok a bűncselekményről, mint az elkövető, ő mindent tehet, én viszont csak a törvényes keretek között járhatok el. Tudom, nem egyszerű az egyensúlyt megtalálni, de mint rendőr, nyilván több jogra vágyom - félre ne értsen, nem hatalmi okokból.- De azért megérti azok véleményét is, akik úgy gondolják, a rendőrség ne nagyobb felhatalmazást kérjen - mert azzal akár vissza is lehet élni -, hanem dolgozzon a hatályos jogi korlátok között eredményesebben, szakszerűbben.- Szó sincs arról, hogy a rendőrség olyan felhatalmazásért harcolna, amely akár csak elérné is a korábbi mértéket. Egyébként túlzottan sok jog a múltban sem illette: az elnézés volt elvtelen. Azonkívül nem árt tudni: más a hozzáállása a rendőrséghez az értelmiségnek, és más a társadalom egészének. Figyelje meg, a közhangulat megfordult, a polgár arra vágyik, hogy a rendőrség legyen határozottabb, keményebb a bűnüldözés ben. Persze vigyáznunk kell, ezeknek egy része szirénhang, nem szabad ebbe az utcába belemenni: nem verőlegénynek szerződtünk, de nem is ez a kivezető út. Amikor én kemény, férfias fellépést követelek, mindig hozzáteszem, csak a törvények szabta határokon belül. A jelenlegi jogszabályok lehetőséget adnak erre - csak merni kell. Ehhez pedig létszám kell, felkészültség, fizikai erő, határozottság. Es persze biztonságérzet, hogy a társadalom támogatja az ót védő rendőrt. Úgy érzem, ennek éppen most jött el az ideje. A biztonságnak persze ára is van, hiába, a demokrácia drágább, mint a diktatúra.