Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

1991. augusztus 3.Beszélő,

Zi

Az ügyész a mi barátunk

A szólásszabadság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a hatóság nincs felhatalmazva arra, hogy a kifejezést mondanivalója, eszméi, témap vagy tartalma alapján korlátozza.

A régi világban az ember nem állított gyerekei elé ügyészeket példaképnek. Szeretni egv ügyészt olyasmi volt, mint rendőrt vagy hóhért cirógatni, s ellenzéki körökben aligha gondolhatta valaki, hogy ezek nagyszerű foglalkozások. Most pedig, az új rendszerben, pontosan ezt kell elérnünk. Az ügyészeknek a legtehetségesebb és legtisztességesebb diákok közül kell kikerülniük. Néhány év múlva a mi gyerekeink, a mi rokonaink, a mi barátaink töltik majd be ezt a tisztséget Ha e reményünkben csalatkozunk, oda a parlamentarizmus, a jogállamiság, az Európa Ház.

Az új ügyészi hivatás

Az ügyész munkája a büntető felelősségre vonás kezdeményezése, a vád bírósági képviselete, a bűnüldözés törvényességének ellenőrzése Mindez olyan kötelessége, amit hivatalból kell teljesítenie Abban természetesen lehet döntési szabadsága, hogy miként valósítja meg az „officialitas" követelményeit a legcélszerűbben, de az eljárás lefolytatása maga egyetlen olyan esetben sincs a belátására bízva, ahol alapos a gyanú, hogy az állam büntető igénye megalapozott, vádat kell emelnie, ha bűncselexmeny nyomára bukkant

Mindazonáltal az alkotmányos demokrácia megkívánja, hogy az ügyészség, a közvádlói intézmény is beletagazódion a közhatalom ágainak, egyensúlyainak és ellensúlyainak kényes rendszerébe Vagyis hogy nagymértékbél független legyen a legfőbb végrehajtó hatalomtól, mint a rendőrség, a bíróság, a helyi közigazgatás és közoktatás, a közradió ás a közteíevizió.

Éneikül nem lehet ombudsman, a büntetőjogi eljárásban minden polgár szószólója, a polgári szabadságjogok védelmezője Éneikül nem teljesítheti azt a feladatát, hogy megakadályozza az alkotmány elveit semmibe vevő hatósági fellépést Függetlenség nélkül, a kormánypolitikának alárendelve, csak abban a formális értelemben lehet a törvényesség őre, hogy neki kell a per alkalmas ürügyet „koncepcióját", paragrafusát megtalálnia. Emlékszünk?

A cenzúra legyőzése

Három nagy jogi doktrína veszi elejét az ilyen koncepciós pereknek „a szavak" büntetőjogában:

0) a rendszer szidása nem tekinthető felségsértésnek, ellenséges propaganda vagy lazító rágalmazás címén bűn cselekménynek;

(lljdózjties sajtdtüalom nincs, kivéve az olyan egészen rendkívüli eseteket, amikor ezt, mondjuk a csapatok behajózási adatainak kiszivárgásán^, különlegesen szigorú eljárási feltételek teljesítése mellett kai a kormány a bíróságtól; és

(III) forradalmi és mds sz£sóséges eszmék hirdetése, legyenek akármilyen nepszerűtlenek vagy kelekótyák a többség világnézete és a

közerkölcs alapján, teljes alkotmányos védelem alatt állnak.

A szólásszabadság alkotmányos elvének ez az értelmezése a nagy európai vallásháborúk utáni egyensúlvrendszeiben alakult ki, és az azóta eltelt évszázadokban még a banánköztársaságnak csúfolt Costa Rica demokráciája számára is magától értetődővé vált A nyilvánosságra hozott mondanivaló csak mások egyenlő jogainak sérelme esetén korlátozható. A társadalmi igazságosságról folyó vitában a büntetőjog nem állhat közel a kormányhoz, a többséghez, a közvéleményhez. A kormányzat nem hozhat törvényt a szólásszabadság elnyomására.

Az új rezsim első éveoen azonban, tőbbékevésbé érthető politikai hisztériák és újhitú túlbuzgóságok következtében, veszélybe kerültek ezek a doktrínák. Sajnálatos módon köztársaságunk formálódó ügyészsége is belekeveredett a hazafias, esendőn és tudományos-fantasztikus zsidózások, nemzetgyalázások és egyebek szenzációs politikai Dotránvaiba. Ahelyett, hogy kivárta volna a szólásszabadság megnyirbálását szolgáló homályos sandaságú törvénycikkek eltávolítását az alkotmányozás folyamatában, maga kezdett el fenyegetőzni a diktatúrák e fegyelmező eszközeivel. Sőt, mint tudjuk, a sajté megleckéztetése nem állt meg az intelmeknél. Mentségére szóljon a zömmel tisztes sees szándékú és felkészült szakembereknek, ogy esetenként a szabadelvű ellenzék tekintélyes részének tetszését is elnyerik az ilyen tisztogatási akciók. Olyannyira, hogy máris kialakult az A..úJl-Bogdán-párt bizonyos, az átlagnál kevésbé iskolázott, önálló

tödöllői gondolatot azonban nem képező őreiben az a nézet, hogy azt persze nem bánják az ilyen meg olyan szabadelvű pártok, ha az ezeréves magyarság drága szimbólumait gyalázzák, bezzeg felháborodnának a Dávid-csillag hasonló sérelmein. Mit lehet erre mondani?

Amúgy mostanában szinte minden héten felszólítják a nyomozókat a szerkesztőségi szobák átvizsgálására, s egy-két esetben újabban az ügyészség hajlik is a szóra. Vád alá helyezték Romhanvi László főszerkesztőt lapja bizonyos nyilvánvalóan politikai meggyőződést képviselő gvalázkodásaiért, és mar le is folytatták volna a széles népszerűségnek örvendő eljárást, ha nem akasztja meg azt a fordított zsidózás feltálalásával egy csavaros eszű és az önbíráskodás klasszikus tilalmát abszurd módon kiaknázó ügyvéd. (Csak megjegyzem, hogy az utolso nagy brit pert a bírósággal szembeni tiszteletlenségért azon az alapon indították, hogy a terhelt kijelentette, katolikus bíró szerinte nem lehet elfogulatlan egy fogamzásgátlással kapcsolatos ügyben.) Körözést adtak ki egy floridai illetőségű öreg csendőr ellen, aki az emlékiratait kiadó lakitelki patrónusok figyelmét állítólag kijátszva, a maga módján, kertelés nélküli őszinteséggel mesélte el, miként látja ő korának hátoorzongató tényeit. (A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy az amerikai hatóságok nem azért műköanek közre a nyomozásban, mert az Ameriliai Demokrata Fórum fasiszta kiadványai törvénybe ütköznének. Azért, mert a nyilas úr hamis adatokkal, nyiksságát eltagadva szerzett bevándorlása idejen zöld kártyát) Legújabban vizsgálatot indítottak egy másik, kárpótlásért nazatérő öregúr történelmi értekezése tárgyában is, mert mint elhangzott, telefonbejelentések alapján komolyan felmerült a gyanú, hogy a könyv gondolatainak terjesztve, különös tekintettel az alátámasztásukra használt Hitler-idézetekre, esetleg a hatályos törvénvbe ütközik.

Amennyiben a sajtóvádakat helyénvalónak találjak, ahogy az már megtörtént a Szent Izé esetében, a felelősöket bíróság elé állítják, s ha bűnösök, elítélik. Holott ezek az emberek nem tettek mást, mint közzétették a hozzám közel állókat egyébként biztosan undorító nézeteiket a minket körülvevő világról és azokról az okokról amelyek életünket szerintük alakítják. Hangot adtak egy olyan hitnek és erkölcsnek, amelyet gyűlölünk s amelyet vasszigorral büntetnénk, ha túlmennénk a puszta beszéden.

A nyílt zsidózásra, agánvozásra, „szomszéd népek"-ezésre, a fejlődő országok lakóival kapcsolatos tiszteletlenségre természetesen könnyűszerrel ráhúzható a közösség elleni izgatás paragrafusa. Igaz, amikor a miniszterelnök elvtársai biboldoznak vagy embereket félmajmoknak neveznek a közpénzen működtetett rádióban, akkor az ügyésznek van akkora diseretiondlis joga, hogy az irodalmi példázatot, a tréfás fogalmazást vagy a beiemagyarazásra alkalmas szófűzést csekély társadalmi veszéivességűnek ítélje.

Ennyi szép „legitimációs" siker után az ügyészség, úgy látszik, annyira nekibátorodott, hogy amíg egy éve "még széltéoenhosszában hangoztatták vezető tisztségviselői politikai fenntartásaikat egy-egy nyütan fajgyűlölő „magyar gondolat" törvényi megfékezésével szemben (ugyanis mindén okuk meglenne rá, de politikailag nem lernte judióézus lesújtaniuk), most engedtek a neve hordószónok követelésének, és felléptek egy avantgárd folyóirat „ábrázolata", egy kétségkívül polgárpukkasztó tisztelctlensegű politikai Karikatúra ellen. Mit tudja azt Alfred Jarry, hogy hol van Pusztaszer. Hadd lássa a sajtó, hogy mindennek van határa. (Azt azonban mar nem merték kockáztatni, hogy ugyanezeknek a megrcndszabályozó igényeknek megfelelően nyomozni kezdjenek az ország legnagyobb ellenzéki pártjának elnöke ellen, aki nem teljesen másként, habár egy árnyalattal szolidabb eszközökkel gázolt állítólag bele Bánk bán igazi örököseinek érzésvilagába, amikor a Köztársasági címer függelékének vitáját ócsárolta.)

A közerkölcs demokráciában nélkülözhetetlen védelme

Mielőtt a marakodó parlament elmem vakációzni, és magára hagyta a megújult Nagy Sándort keserű alkotmányos töprengéseivel, az egyik ellenzéki képviselő interpellációjában arra intette a jogászokat, hogv