Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-19 / 8100. szám
A Világ, 1991. augusztus 7. . nem hagyja hidegen majd a parlamentet és a kormányt sem. Én azonban csak a bűnügyi szolgálat munkájáért vagyok felelős.- Miként reagál a bűnüldözés a sokak szerint mármár válságos helyzetre?- Folyamatosan korszerűsítjük a szervezetet. Nem jelszavakban, a valóságban. Elindítottuk a bűnügyitechnikus-képzést. A szintén említett számítógépes információs rendszerhez szükséges gépek jórészét megkaptuk, már csak a hálózatot kell kitalálni. Ki kell formálódjon egy olyan nyomozótípus, aki elkötelezettje azoknak az értékeknek, amelyekről beszéltem. Szükség van nem is csekély mértékű létszámemelésre, de nem a képzetlenek arányának növekedése árán. Ugyanígy fontos, hogy a bűnözés elleni harcban használni tudjuk mindazokat a titkos eszközöket és módszereket, amelyek a világ minden rendőrségének rendelkezésére állnak. A hatályos jogszabályok azonban sajnos bürokratikusak, bizalmatlanságot tükröznek, pedig állítólag ez a rendőrség már egy demokratikusan választott parlament és a hasonlóképpen demokratikusan megalakult kormány rendőrsége.- Hogy valóban azzá váljon, mit kell a régi gyakorlatból elhagyni?- Amit el kellett, azt nagyon gyorsan elhagytuk. A rendőr ma már nem érzi magát a hatalom letéteményesének. Nem gondolja, hogy rajta múlik az egész állam, netán a Varsói Szerződés, a világ sorsa. A rendőr azért van, hogy az állampolgárok pénzén rendet tartson. Felfegyverzett polgár, aki polgártársai megbízásából ügyel a rendre. Kész, nincs tovább. Ha ez a tudat átitatja - és átitatta - az állományt is, nagyobb baj nem lehet, a többi csupán részletszabályozás dolga.- Tényleg csak részletszabályokon múlik? . - Túlragozzák ezt a rendőrségi törvényt. Szükség van rá, erről nincs mit vitatkozni. De addig is, amíg megalkotják, működőképes a rendőrség. Leegyszerűsítve: a rendőrségi törvény keretjogszabály lesz, amelyben a honatyák azt nyilvánítják ki, mit várnak el a rendőrségtől, és ehhez milyen felhatalmazást adnak. Részletkérdésekben biztos lesz majd óriási vita, az alapkoncepcióban azonban aligha. A mindennapos működésünket befolyásoló szabályok jórésze a büntetőjogban, másik része a büntetőeljárás-jogban található, amelyeket persze szintén korszerűsíteni kell. Nem értem igazán ezt a nagy nyugtalanságot, türelmetlenséget a rendőrségi törvény kapcsán. Aki jogot végzett, legalább annak tudnia kell, hogy a jog szükségképpen konzervatív. A jogszabálynak nem az a feladata, hogy előre rendezze a jövőben kialakuló társadalmi viszonyokat, a jog utólag szabályoz. Nagy kérdés persze, miként viselkedik rendszerváltások idején. Az biztos, hogy nehéz helyzetbe kerül, hiszen alakulóban vannak a társadalmi viszonyok, ugyanakkor az állam működéséhez szilárd jogi bázisra lenne szükség. Ellentmondásos, kompromisszumos esetek sora követi egymást... Valamelyik fid eszes vezető fogalmazta meg szellemesen: a rendszerváltás alatt felülről irányított tolarenciával folytatott jogalkalmazás zapik.- Milyen jogosítványai szűntek meg a rendőrségnek az elmúlt egy-másfél év során? Ezek közül melyek azok, amelyek megszűntét nem tartja szerencsésnek?- Megszűnt a REF. Nem érdemes visszasírni, mert megalkotása pillanatában alkotmányellenes volt, ráadásul még értelmetlen, hatástalan is. Ugyanez vonatkozik a kitiltásra. Aminek talán érezhető a hiánya, az az úgynevezett veszélyes bűnözők ellenőrzési rendszere. Alkotmányellenes intézmény volt ez is, tudom: a rendőrség titkos államigazgatási határozattal veszélyes bűnözőnek nyilváníthatott valakit, és ezt követően ellenőrizhette. Mert hát, ugye, milyen alapon ítélkezik a rendőrség bárki felett is, ráadásul titokban? A kérdés azonban másként is feltehető: vannak-e Magyarországon olyan emberek, akik a bűnözést élethivatás-szerűen űzik, semmiféle remény sincs arra, hogy az életmódjukkal felhagyjanak, és jelenlétük - ha éppen nincsenek börtönben - napi veszélyt jelent a polgárokra. Vajon helyes-e, ha ezek kikerülnek a rendőrség látóköréből? Biztosan vannak, akiknek más a véleménye, én rendőrként állítom: ezeket az embereket bizony ellenőrizni kell. Nem életfogytiglan, de a büntetés letöltése után legalábbis néhány évig. Az ilyen esetekre ki lehetne terjeszteni mondjuk a pártfogó felügyelet intézményét, így az ellenőrzésről a bíróság döntene, nem a rendőrség. A Duna-gate botrány kapcsán megbukott az állambiztonság hálózata. Ez az operatív munka a cári Ohranától átvett, a KGB által korszerűsített dossziérendszeren alapult, telis-tele fedőnevekkel, titkos megállapodásokkal, mindenféle konspirációval. Engem leginkább valami XIX. századi romantikus, titkolódzó játékra emlékeztetett.- Szerintem a megfigyelteket kevésbé...- Jó, én csak a módszer hatástalanságáról beszéltem. Mert mondjuk meg, mire ment az ügynökök siserahadával az állambiztonsági szolgálat, s mire ment a Kádár-rendszer azzal, hogy szinte mindent tudott az ellenzékről? Úgy összedőlt, hogy feleszmélni is alig volt időnk... Amikor viszont megbukott a hálózat, ijedtükben politikusaink - hatályon kívül helyezve a belső utasításokat - megtiltották a titkos eszközök és módszei ••ek alkalmazását a bűnüldözésben is. így fordulhatott elő aztán, hogy’ néha alig volt információnk egy-egy bűnözőről. Márpedig a bűnüldözés -nem Grál-lovagok szópárbaja, nem is úriemberek közötti megállapodásra épül. Tudom, a besúgó- és informátorrendszert a homo ethicus soha nem fogadja el, nem is kell, bízza ezt a munkát a rendőrségre. Lehet azt elegánsan és mégis hatékonyan csinálni.- Hogyan?- Egyszerű a dolog. Lehet, hogy cinikus vagyok, de nekünk információra van szükségünk, az információ pedig érték.- Api?- Áru. Meg kell venni. Nem embereket kell megvásárolni, hanem a híreket.- Ki fizet kinek?- A rendőrség annak, ak: az információt adja.- Létezik bűnügyi információs piac?- Persze. És egyre inkább. Nyugat-Európában a magánnyomozó-irodák ebből élnek.- Mennyit fizetnek mondjuk egy betörő feldobásáért?- Nem használ ennek a
