Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Beszélő, 1991. augusztus 3. (6 vényekre épül. Az nyilvánvalóban nem vi­tatható, hogy akár vallásos meggyőződés, akár etnikai eredet konkrét bűncselekmé­nyekkel konkrétan kapcsolatba kerülhet. Itt a törvény megpróbálja kizárni, hogy bármi­féle kategóriát képezzenek, hogy mondjuk, etnikai eredet szerint kategorizáljanak, de • meghatározott bűnügyekben, különösen azokban, amelyek valamilyen közösséggel kapcsolatosak, ezek az adatok nélkülözhe­tetlenek. A rendőrség aligha tekinthet el például attól a ténytá, hogy van egy sátá­nista felekezet, amely a sátánnal szövetkez­ve emberek elpusztítását tűzi ki célul. Az általános alkotmányos garanciák nem ad­nak arra választ, hogy konkrét társada­lomellenes cselekmények elkövetését a rendőrség például eb bál az esetben hogyan tudja feltárni. Hangsúlyozom, hogy ez nem egy általános felhatalmazás, hanem csak az adott ürüggyel kapcsolatban érvényes. Beszélő: A fegyverhasználat szabályozá­sával kapcsolatban az elmúlt hetekben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot. Az ORFK közbiztonsági főigazgató-helyettese, Németh ezredes úr azt nyilatkozta, hogy a közbiztonsági fő­igazgató a fegyverhasználati szabályok szi­gorú betartására figyelmezteti rendeletben az állományt, maga a főigazgató, Túrós András viszont a fegyverhasználat tavalyi szigorításának feloldásáról beszélt Mi­lyen szigorítások feloldásáról van itt szó? Sz. I.: Semmilyenről. Ez valószínűleg fél­reértés, vagy esetleg nem pontosan fogal-Némeih Fe-enc ezredesnek, az ORFK közbiztonsági főigazgató-helyettesének a nyilatkozata a Heti Világgazdaságban: „Határozott véleményem szerint a rendórparancsnokok senkit nem tüzel­nek durvaságra, a közbiztonsági fő­igazgató (Túrós András - a szerk.) pe­dig - a sajnálatos esetek hatására is - éppen most ad ki egy rendelkezést a fegyverhasználat szabályainak szigorú betartására, a bekövetkezett sajnálatos események részletes, a teljes állományt érintő feldolgozására." (HVG, 1991. jú­nius 29.) A Magyar Hírlap tudósítása Több jo­gosítvány - keményebb fellépés cím­mel Túrós András főigazgató 1991. jú­nius 7-én tartott sajtótájékoztatójáról: „Ami pedig a fegyverhasználatot illeti, a szolgálati szabályzatba tavaly beépí­tett szigorításokat kívánják oldani, amit a felfegyverkezve elkövetett bűncselek­mények számának növekedése indo­kol." (Magyar Hírlap, 1991. június 8.) mázott a főigazgató úr. Nem a szigorítások oldásáról, hanem további szigorítások beve­zetéséről van szó. A fegyverhasználatot je­­lenleg egy 1963-as törvényerejű rendelet szabályozza, azóta nemzetközi porondon is egyértelműén a szigorítások irányába ha­ladnak a dolgok. A törvénytervezetben a havannai bűnmegelőzési kongresszuson el­fogadott standardeknek megfelelően szabá­lyoztuk a fegyverhasználatot. Fegyverhasz­nálatra alapvetően csak akkor kerülhet sor, ha a rendőrt fenyegeti komoly veszély, illet­ve életveszély elhárításához szükséges. Tö­meggel szemben pedig akkor, ha a tömeg erőszakos viselkedése idézi fel az említett veszélyeket. K. L.: ...és ha a tömeg magatartása fegy­verszerzésre irányul. Egyértelműen további szigorítást, további garanciák beépítését szeretnénk elérni. Isten ments, hogy széle­sebb fegyverhasználati jogosítványokat kapjanak azok a rendőrök, akik ez ideig nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy hasz­nálják a fegyverüket, nem gyakorlottak eb­ben, s időközönként inadekvát módon kap­kodnak a fegyvereik után. Mindannyian al­kalmazkodási válságban vagyunk, s ez a válság nagyon látványosan jelentkezik a fegyverhasználat problémáiban. Beszélő: Azért talán nemcsak a rendőrök viszonyultak inadekvát módon ehhez a problémához. Emlékezzünk vissza, hogy amikor az első halálos végű fegyverhaszná­lat történt a kormányváltás után, akkora bel­ügyminiszter demonstratív módon, a tévé nyilvánossága előtt s - ami a legfontosabb - a vizsgálat lezárása előtt tüntette ki azokat a rendőröket, akik vagy jogosan vagy sem, de mindenképpen meglehetősen szakszerűtle­nül használták a fegyverüket K. L: Nézze, a belügyminiszter tagja a kormánynak, s egyfajta politikumot hoz ide a szakapparátusba. Ez a politikum transz­formálódik át itt valamilyen szakmai konst­rukcióvá. No már most, ha én olyan hely­zetben lettem volna, hogy kikérik a vélemé­nyemet, akkor minden bizonnyal lebeszé­lem a belügyminisztert arról, hogy a vizsgá­­latlezáfulása előtt ilyen demonstratív lépést tegyen, mivel egy jogállamban az ilyesféle prejudikádó nem kívánatos. Én azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy itt a rendészeti hi­vatalban mi a munkatársaimmal mindany­­nyian szakembereknek hisszük magunkat, és lehetőség szerint a politikumot nem sze­retnénk itt érvényesülni hagyni. Beszélő: Túrós András vezérőrnagy úr 1989 tavaszán, amikor országos rendőrfő­kapitánnyá kinevezték, azt nyilatkozta, hogy politikamentes rendőrség sehol a vi­lágon nincs, ez illúzió. K. 1.: Én ebben optimistább vagyok. Ami­kor a hatalomváltás megtörtént, volt egy olyan félelmem, hogy megindul egy karrier­vágytól vagy egyéb dicstelen törekvésektől vezérelt áramlás a kormánypártok felé a rendőrségen belül is. Ez a jelenség valóban létezik is, de szerencsére csak szórványosan. A rendőrségi törvényben egyértelműen rög­zítjük, hogy a rendőr egyetlen pártnak sem lehet a tagja. Ezt a megoldást osztatlan egyetértés fogadta minden fórumon, ahol a törvénytervezet eddig megfordult. Én úgy látom, hogy a rendszerváltást elég jól átélte ez a rendőrség, és politikamentessé válik spontán módon is. Más kérdés, hogy, mint mindenhol, a rendőrségnél is akadhatnak „Túrós András: Ez idáig csak politi­kailag megbízható emberek lehettek a testület tagjai. A jövőben nem vizsgál­juk a politikai alkalmasságot, csak a szakmai tudást, az erkölcsi feddhetet­lenséget és a fizikai alkalmasságot Heti Hírnök. Ez egyben azt is jelenti, hogy politikamentes lesz a rendőrség? T. Áj Ez illúzió, a világon sehol nincs politikamentes rendőrség. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a politikai irá­nyítás ne legyen direkt, mert még ma is tapasztalni ezt. H. H.: Ha koalíciós kormány veszi át az ország irányítását, akkor egy fura helyzet áll elő, hiszen tudomásom sze­rint a testület nagyobbik hányada tagja az MSZMP-nek. T. A.: Erről a helyzetről nekem saját elképzelésem van. Az tény, hogy a je­lenlegi rendőrség személyi állománya a szocialista társadalmi rend védelmére tette le az esküt. A másik tény, hogy az állomány 60-65 százaléka tagja az MSZMP-nek. Ezt az alternatívoknak is figyelembe kell venniük. Az elképzel­hetetlen, hogy idáig a politikai megbíz­hatóságot sulykoltuk rendőreink fejébe, most pedig mondjuk nekik azt, hogy felejtsék el az egészet." (Heti Hírnök, 1989. május 3.) olyanpk, akik egy párt-futószalagon való gyorsabb előmenetelre spekulálnak. Egyéb­ként annak, hogy a politika itt negyven évig mindenhatónak és mindenben kompetens­nek tekintette magát, volt egy nagyon sú­lyos következménye a rendőrségre nézve. Nevezetesen az, hogy igazi rendőrségi, ren­dészeti kutatások nem folytak. Ezt a hiányt most próbáljuk betölteni. Létrehozunk egy rendészeti kutatóintézetet, egyelőre mind­össze tíz fővel, de ezt szeretnénk a továb­biakban természetesen felfepeszteni. Egy demokratikus ország rendőrsége nem mű­ködhet ilyen kutatói bázis nélkül. Most pél­dául kutya kötelességünk lenne egy komoly kutatócsoportot rállítani annak a vizsgálatá­ra, hogy a hirtelen emelkedő bűnözésre ho­gyan reagálhat egy bűnüldöző apparátus. Most ott tartunk, hogy a főosztály munka­társai napközben itt bent dolgoznak mint hivatalnokok, és esténként bújják a szakiro­dalmat mint kutatók Sz. 1.: Pontosan az a probléma, hogy kuta­tási háttér hiányában érzelmi vagy ami még rosszabb, politikai alapon születik válasz olyan kérdésekre, amelyekre tudományos alapon illene legalább a válaszlehetőségeket megadni. K. L: Pontosan ez a korrekt megközelítés: az alternatívák közül végül is elkerülhetet­lenül a politika választ, de az alternatívákat szakmai, tudományos alapon kell megfo­galmazni. Révész Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents