Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

Pesti Hírlap, 1991. augusztus 15 léró! volt szó. Ezt az ígéretet az új vezetők még betarthat­ok, hiszen a privatizáció még csak elkezdődött. Ha az elit következettben a jogállami­ság talpán állana, akkor vi­tathatatlan volna, hogy az el­tulajdonított javak nem ru­házhatók át, tehát az első lé­pés - mondom, ha a jog talaján szilárdan állunk — a repriva­tizáció lenne. Ezt úgy lehet félremagyarázni, hogy a kár­­pótlandókat szembeállítjuk a többi vétlen állampolgárral, ahelyett, hogy a népesség kis részéi, a károkozókat köte­leznék a számla kifizetésére. A vétlen többség — köztük sok ezer MSZMP-tag — nem felelős. A számla azért nem nagyobb, mint a felelősök te­herbíró képessége, mert az el­tulajdonított juvak most nem valós közös vagyonok, azokat nem a negyven év munkájá­val hozta létre a társadalom, azok akkor már adottak vol­tak Csak az a részük az ál­lampolgároké, amivel érté­kük azóta növekedett, ez pe­dig benne foglaltatik az úgy­nevezett állami tulajdonban. A számla kifizetése azt jelen­ti, hogy azokat a vétlen polgá­rokat kell kárpótolni, akik például egy lakás reprivatizá­ciója során károsodnak. Ter­mészetesen — egy jogállam­ban —, teljes kártérítés illeti meg őket. Ezt fizessék ki a felelősök, a bukott rezsim ve­zető rétege A privatizáció lesz a leg­fontosabb jövő-alakító ténye­ző. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínű, hogy a gyá­rak stb. többségét a volt kom­munista elit szerzi meg, egv­­egy igazgató százszor-ezer­­szer többet, mint az atlag­­munkavállaló Ebben a folya­matban veszti el a polgár ed­digi munkájának a hörcsög­­állam által felhalmozott gyü­mölcsét, iletve ez a folyamat Se alapozza meg a felső tízezer kiváltságait. Akkor már az egyenlőtlenség támadhatat­lan lesz, hiszen a jóléti társa­dalom ilyen. De most, amikor még egy relatív egyenlőségből indulunk el az új társadalom felé, akkor — demokráciában és jogállamban — senki se használhassa fel előnyként a régi kiváltságok révén szer­zett eszközeit. Ha igen, akkor erőszakot teszünk az egyen­lőségen, az alapvető emberi jogon, az igazságon és az er­kölcsön. Tudom, hogy a legcélsze­rűbb gyorsan privatizálni, a menedzserek megkaphassák a tőkét, hatékony működte­tésre. Gazdaságilag ez a leg­célszerűbb. Csakhogy a de­mokrácia és a jogállam nem adhat kiváltságok révén szer­zett előnyt az induláshoz. Mert az ország válságos hely­zetéért felelős (volt) vezetők nem lehetnének az anyagi ja­vak fő birtokosai, amíg jóvá nem teszik hibáikat. JOG ÉS ERKÖLCS Ha a jog a józan ész eszköze az igazság megítélésére, akkor az erkölcs a szív joga az igaz­ság érvényesítésére. És er­kölcs nélkül nem lehet tartós társadalmi rendszert építeni. Ezért szükséges rámutatni a hatalmi elit erkölcsi megfon­tolásainak buktatóira. A választási ígéretek meg­szegése természetesnek szá­mít a demokráciákban, hi­szen évekig nem lehet érdem­ben számon kérni, törvény biztosítja, hogy a képviselőt ne lehessen visszahívni. Ki adta ezt a jogot? A társada­lom? Inkább a vezetők, saját maguknak. A képviselők és a kor­mányzat magas fizetését jog­szabály rögzíti, de ki szavatol­ja a munkavállalók jövedel­mét? Ha az állam, akkor mi­ért van ilyen nagy különbség (egy ilyen súlyos helyzetben)? ! Létminimum alatti minimál­bérek? Nem alkotmányelle­­t nes-e? Ha a piac szavatolja a I bért, akkor miért kétféle a I mérték? Miért nem érvénye­sülnek az elit berkeiben is napról napra a piaci viszo­nyok? Hiszen akkor a vállala­tot csődbe juttattó vezetők is elszegényednének; akkor len­ne visszahívási procedúra, pénzbüntetések Amit a mun­kavállaló is elszenved. Az elit szociálpolitikája igazodik az ország teherbíró képességéhez, de az ország te­herbíró képessége nem igazo­dik a bankelit mohóságához. Az úgynevezett közös állami pénzből, ami a pénzintézetek tőkéjének ma még többségét adja, bankemberek jutányo­sán jutnak nyugati kocsihoz. Nem valószínű, hogy az ál­lampolgárok kérésére gazdál­kodnának így. Persze tör­vényesen. Hiszen rendelkezé­sekkel való ügyeskedésre a jog lehetőséget ad (most, ami­kor „mindnyájunknak áldo­zatot kell vállalnunk”). Dollármilliók fekszenek magyar állampolgárok nevén a külföldi bankokban Az ilyen kiváltságok a diktatúrá­ban sem voltak törvényesek. Ma a jogállam tisztára mosni engedi ezeket? Hiszen a világ bankjainak etikája, a bankti­tok védi az ügyfeleket a lelep­lezéstől. Ennek a (volt) nem­zeti devizának bottal üthet­jük a nyomát, de mi olyan be­csületesek vagyunk, hogy pontosan tórlesztjük dollár­adósságainkat. Persze nem lenne helyes kijelentenünk, ' hogy vizsgáljuk felül ezeket a visszafizetéseket. Inkább azt mondjuk: mindaddig ponto­san fizető adósok maradunk, •meddig a Nyugat betartja’az ’ alapvető emberi normákat,1 tiszteletben tartja törvénye­inket. Nem célszerű reprivatizál­ni, májd a privatizációban kisembereknek szétosztani a földet, a részvényeket, hiszen a nagyobb birtok hatéko­nyabban termel, a gyárigaz­gató és munkatársai tulajdo­nában nem aprózódik fel a tő­ke. így az elit. És így az átlag­embernek nincs meg az anya­gi lehetősége (értsd: egyenlő­sége) eséllyel indulni a sza­badpiaci vetélkedésben. Ezért beszélhetünk fél lábon álló demokráciáról. Nem az egyenlőtlenség ellen szólunk általában, hiszen az elkerül­hetetlenül kialakul, hanem az ellen, hogy az induláshoz egy szűk réteg eleve kiváltsá­gokkal bírjon. Méghozzá részben azok, akik hibáztat­hatok. A jogállamiság és a libera­lizmus eszménye nem engedi meg, hogy a tömegkommuni­káció azon emberei, akik évti­zedeken át — túllihegésen — tévhitben tartották a polgá­rokat, most félrevonuljanak, hogy a sajtó végre teljesen az új közvélemény szolgálatába állhasson. Vagyis ennek a saj­tószabadságnak az erkölcse — minden megkötés nélkül — igazmondó szószólókká lépteti elő a hazudósokat is. Az új elit kemény magja vallásellenes, holott ők sem tudnak az évezredes erkölcsi elveknél jobbat felmutatni. A szabadpiac erkölcse jó a meg­gazdagodáshoz, de kevés a gyermekneveléshez. Az igazságosság elvének háttérbe szorulását tapasz­talhatjuk éppen a jog révén. Mert a paragrafusokat addig csúrik-csavarják, amíg érde­küknek megfelelnek, illetve amíg hatalmuk ellenálló ké­pessége kibírja. Nézzünk erre néhány példát az elit gyakor­latából. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents