Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
Pesti Hírlap, 1991. augusztus 16 £1 rÓRIS LÁSZLÓ . Hatalmi elit az úgynevezett szocialista rezsim után RÉSZLET A SZERZÓ POLITIKAI BAJAINK FELISMERÉSE ÉS ORVOSLÁSA CÍMŰ KÉSZÜLŐ KÖNYVÉBŐL 2. Hogyan lehet tönkremenő vállalatnál meggazdagodni? A polgári társadalomban ilyet nem tudnak. Nálunk ezt rendeletek biztosították: magad állapítsd meg gyárad éves tervét, hogy bizton túlteljesltheed, így jutalmad jogoa; kölcsönt csak olyan magas kamatra és olyan túlbiztosítás mellett adj, hogy nyereséged zavartalan legyen; az állambácsi a felemelkedés fó feltételének látja a vezetők premizálását, ezért azt százszorosára emelni engedi. Valami ilyen logikával segítette a jog a kiváltságosok gazdagodását, m^jd a jogállam elzárta a lehetőséget az érdemtelenül felvett pénzek visszamenőleges visszafizetése elől. TÖRVÉNYTELEN TÖRVÉNYESSÉG Hogyan lehet megmenteni a politikai (bűnös) vezetőket a törvény elé állítástól? Hét törvényességgel, az alapvető jogok feltétlen biztosításával. Hogy ilyen alapon minden örökösnek joga lenne a kárpótlásra? Nosza, egyezzünk meg és hozzunk rá törvényt, ki nem örökölhet eltulajdonított javakat. A választási törvény kizárja a piciny pártokat a parlamentből, megelőzni a gyakori irányváltoztatásokat, a politikai válságokat. Ugyanakkor a konstruktív bizalmatlansági indítvány is nehezíti a végrehajtó hatalom leváltását és egyedül is lehetővé teszi, hogy ne maradjon kormány nélkül az ország így kettős biztosítással állunk szemben. Mindkettő a hatalmon lévők pozícióját védi. Az Alkotmánybíróság döntése szentség. Még akkor is, ha engedi megkurtítani az örökösödési jogot, vagy ha nem védi meg a lakásuk árát törlesztők eredeti azerződését. Csak egy kérdés tisztázandó: lehet-e demokratikus jogállamot építeni diktatúrában választott alkotmánybírákkal? Hogyan lehetne demokráciában a munkavállalókat távol tartani a közvetlen hatalomtól? Hiszen ha számarányuknak megfelelően küldenék őket az országgyűlésbe (szabad választásokon), akkor többségben lennének a munkás- és a foldet’művelő honatyák. Áz sem lenne előnyös — az elit hatalma szempontjából —, ha a parlament közvetlenül megtárgyalná velük az ország dolgait, hiszen a szegénységgel szemben nehéz érvelni. A következő a megoldás, ami világszerte bevált: a parlament bízza meg a kormányt: a munkavállalók meg tömörüljenek valamilyen szervezetbe, azon belül válasszanak vezetőket (elitet), majd azzal megtárgyalja a problémákat a végrehajtó hatalom. így a törvénykezésbe csak közvetve és négyévenként szólhatnak bele, amikor képviselőket választanak. Ebben viszont teljes az egyenlőség (ha a tömegkommunikáció kivédi azt a „demagóg” érvet, hogy a felső tízezer milyen előnyben van akár a választhatóság, akár a kiválasztás szempontjából). így az elit. így lehet a munkavállalókat kettős korláttal (önös választási törvény és szakszervezeti elit) távol tartani a jogállamiság törvényeinek alkotásától. Ügyes. A jogot tehát az ember gyakorolja az országgyűlés döntései, a törvények alapján. Ezek szükségesek a társadalmi együttéléshez. Érthető, ha a különféle társadalmi rétegek érdeke eltér egymástól, s ennek alapján eltérően értelmezhetik a jogszabályokat. Az is érthető, ha már eleve, tehát a törvények megfogalmazása során érvényesíteni igyekeznek sajátos érdekeiket. Például a képviselőnek előnyös, I ha nem tudják visszahívni. Érthető, de el nem fogadható. Nem fogadható el, ha a törvények alkotásában, az országgyűlésben a felső tízezer érdekéhez közelítenek, mert ez a többség — az alsó tízmillió — akaratától való eltávolodást jelenti. Ez ellen a jogcsűsztatás, a népfelség elvének csorbítása ellen hathatós eszközökre lenne szükség. Ezt egy politikai-kömyezetvédő mozgalomnak kellene kiteíiesíteni — Minél könnyebben gyorsul és száguld egy gépkocsi, annál precízebb és erősebb fékekre szorul. A népszavazás intézménye erős fék, de pedálja csak közvetve, a pártok, pártelitek akaratán keresztül működtethető, akkor is olyan erőkifejtést igényel, hogy egy kedvevesztett nép erőtlen hozzá. Mi kell az emberek rosszkedvének kialakításához? Két dolog feltétlenül: a választási ígéretek megszegése é6 a tömegkommunikáció. A SAJTÓ IS HATALOM A politika a legmegfoghatóbb eszköze a manipulációnak, hiszen a politikában minden és mindennek az ellenkezője elképzelhető. Például a monopolium-elv, amelyet a demokráciákban is fellelhetünk Ennek az a lényege, hogy minél több embert minél finomabb eszközökkel távol tartani a hatalomtól Például a kétkezi munkások, földművesek törvényes kiszorulása a parlamentből, ahol ország-világ előtt kifejthetnék elképzeléseiket, sót közvetlenül sajátos érdekeik szerint szavazhatnának. Az ilyen emberekből nehezebben lenne elit-tag, hacsak meg nem hasonlanának önmagukkal, mint a diktatúra kiemelt káderei. Aztán a demokratikus sgjtó-monopólium az átlagpolgár távol tartása a közvélemény alakításától. Persze igen finom eszközökkel. Nekik is jut egy-egy oldal, de a közvéleményt 90 százalékban a népesség mintegy 10 százaléka alakítja. Ez — durván számolva — azt jelenti, hogy a kisember szava százszor kevesebbet ér. Persze az újságírás szakma Mint az orvoslás, öngyógyításra mégis mindenkinek joga és lehetősége van (felírathatja a gyógyszert, hiszen az orvos passzív beleegyezését már előzőleg megszerezte, csekélyke áron). l)e újságírásra? Joga van. Lehetősége aligha. Részben pénzkérdés, részben: elfogadhat-e a szerkesztő borravalót? Más kérdés, hogy amint orvosi javaslat nélkül nem érdemes gyógyszert szedni, ugyanúgy sokkal jobban fogalmaz a szakember a tömegkommunikációban. Nem erről van szó, hanem a politikai önkifejezés egyenlőségéről, a közvélemény formálásának demokratikusjogáról. Az egyéni vélemény veszhet el, illetve átalakul, láthattuk, a diktatúrában a nem igenné, a rossz legjobbá, a demokráciában az ilyen olyanná, a tálán biztossá válhat, a pártállástól függően, Asajtó érthetően nagyobbrészt a gazdasági hatalom birtokosainak befolyását szenvedi el, részben ebből él. A független tömegkommunikáció megvalósíthatatlan vágyálom, az kellene hozzá, hogy csak mihomos újságírók legyenek, akik nem szorulnának másoktól kapott fuetésre, s^ját tőkéjükből megtudnának élni. (Persze így meg a milliomosokat pártolnák, bár mindig lenne kivétel, lásd BBC) A ny uguti demokráciák bő évszázad alatt nevelték fel azt az újságírói társadalmat, amelyik az uralkodó eszmét annyira a magáénuk érzi, hogy éezre sem veszi, ha a kormányt támogatja, et vice versa. Sok-sok főszerkesztőt el kellett bocsátani ahhoz, hogy mára a várományosok többsége ideális legyen. De ezek az országok semmiképpen nem alapoztak egy zömében téves eszméken nevelt közvéleményformáló gárdára, mint most a magyar hatalmi elit teszi. POLITIKAI ZÖLD - TÖREKVÉS Kultúrfblény. Igen jelentős anyagi különbségektől meghatározott családokban nőnek fel manapság a gyerekek. Akinek „van gyerekszobája", behozhatatlan előnyre tesz szert szinte minden téren, így a politikához való viszonyában is. Ha a választási törvény értelmiség-centrikus, akkor ez a fölény eleve adott a képviselőházban, a kormányban, vagyis a politikai hatalomban. Ez az előny már-már kiváltság-szintet ér el. Különösen, ha hozzávesszük a mostani jóval magasabb jövedelmet Tehát ez a választási torvény nem teremt egyenlő esélyeket, mert jelentős előnyt ad a jómódban felnövőknek 20-30 év múlva, amikor már általános jólétről beszélhetünk, akkor a2 ilyen privilégiumok eltompulnak, de addig ezeket vegyük figyelembe Van párt, amelyik kifejezetten hangsúlyozta a pozitív diszkrimináció tételét la szociálpolitikában). Nem kellene ezt az elvet kiterjesztem az országgyúlés■ bői kiszorult rétegekre? A politikai-szegéj nyékre? Miért lenne tragikus, ha a parlament | „felhígulna” ajogot kevésbé ismerő — de igazj 6ágérzetükben torzítatlan -, kevésbé széles látókörű — de erkölcsiségükben érintetlen — 1 állampolgárokkal? Pozitív diszkrimináció a politikában, á jelenlegi demokratikus diszkrimináció helyett. Tipikus politikai-zöld törekvés. Szólamok fedik el a csúnya szándékok meztelen lényegét. Ezek közül azokat említem, amelyek formailag megfelelnek a bukott rezsim dogmáinak. Ilyen elképzelés az, amelyik az adott társadalmat az egyetlen, a végső megoldásnak tekinti az emberiség számára Tulajdonképpen ugyanazt sugallja, mint a leninizmus: más út nem lehetséges; elérjük t kánaánt; a további forradalmak károsak stb Ebben a saját hatalmuknak a féltése, a meg
