Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
Népszabadság 1991. augusztus 15 A RAJ K-KI HALLGATÁS 1991-BEN IS TITKOS Bűnösök és ártatlanok? Hajdú Tibor történész, a Magyar Tudományos Akadémia ’ Történettudományi Intézetének legújabbkori osztálya vezetője ez év elején közzétett egy visszaemlékezést lapunkban. A viszszaemlékezés egy 1949-es dokumentum anyagát igyekezett felidézni, amely a Rajk-per előzményeként született, és Kádár János, Rajk László, illetve Farkas Mihály és Péter Gábor magnetofonszalagról másolt beszélgetésének tartalmát kívánta öszszefoglalni. A történész időközben megtalálta az eredeti dokumentumot. Arról kérdeztük, mi volt az oka, bogy korábban hajdani olvasmányélménye alapján írjon a nevezetes beszélgetésről? — Bizonyos negatív ösztönzéseik, például némely visszaemlékezés hamis állításai nyomán úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom. 1956 végén, 1957 elején ugyanis, mint a Párttörténet; Intézet munkatársának, lehetőségem volt elolvasná az említett anyagot, amely szerint 1949-ben Kádár János és Farkas Mihály mint a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai arra kívánták Rajk Lászlót rábeszélni, hogy ismerje el bűnösségét. Akkor, amikor a szóban forgó és más hasonló dokumentumokat olvastam, próbáltam rábírni feletteseimet, hogy tegyük közzé ezeket. Nekik — velem szemben, aki akkor is úgy hittem, ahogy most is hiszem, hogy nem lehet hallgatni arról, ami történt — más volt a véleményük. Én, ameddig lenetett, erő sködtem, azután hagytam magam meggyőzni. Közben pedig azt hittem, megsemmisültek az általam oly fontosnak tartott dokumentumok. Ezért is éreztem lényegesnek ez év elején, hagy at említett beszélgetés szövegét emlékezetből rekonstruáljam. lírásam eredménye az 'tett, hogy- számos jelzést kaptam: szó sincs a dokumentumok megsemmisüléséről. Olyan emberek telefonáltak nekem, akik vetem együtt kádáristák voltak. Egyszersmind felhívták a figyelmem néhány dologra, amely-ben a memórriám nem bizonyult megbízhatónak. A jelzések alapján világossá vált számomra, hogy a fentebb említett dokumentum igenis létezik. Ekkor elmentem hajdani munkahelyemre, a Párttörténeti, ültetve mai nevén a Politikatörténeti Intézetbe. — Akik az ön figyelmét a dokumentum meglétére felhívták, kutatók, történészek voltak? — Nem, hanem magas beosztású hajdan: pártiunkcionárjusok. — És ön ismét hozzájutott az immáron három és fél évtizede olvasott dokumentumhoz ... — Igen, és ígéretet ás kaptam, hogy mint a kar kutatója, közzéteh etem De rövid idő múltán úgy döntöttek — különböző indokok alapján, az egyik például az volt: nem is biztos, hogy hiteles anyagról van szó —, jobb, ha nem publikálom ezt a történeti szempontból igen fontos anyagot. — Időközben majd fél esztendő telt el. Gondolom, nem kevés vitával. Mi volt ezek lényege? — Terítékre 'került például, hogy én abban a Népszabadság-beli emlékezésben felnagyítottam azt a különbséget, amely a Rajkkal való beszélgetésben Kádár János és Farkas Mihály magatartása között volt. — Mi értendő ezen? — Minthogy én, mint a kor és az erőviszonyok meglehetős ismerője tisztában voltam vele, hogy Itt a fő ember Farkas Mihály kellett legyen, az én emlékezetem szerint Kádár szinte csak statiszta volt. Ezzel szemben a dokumentumot újnaoivasva egy mai olvasó nem lát majd akkora különbséget Kádár és Farkas között, mint én. — Volt-e hitbéli különbség? Vagyis, hogy Kádár hitte, hogy Rajk bűnös, Farkas meg tudta, hogy Rajk ártatlan, de azt is tudta, hogy bűnösnek kell őt minősíteni? — Ez nagyon lényeges kérdés. E dokumentúmmal kapcsolatban ugyanis rengeteg a legenda. Megjegyzendő, hogy akkor még szó sincs róla, hogy felszólítanák Rajkot, hogy tegyen hamis vallomást, beszéljen a jugoszláv kapcsolatról, vagy hogy ígérnének néki: majd csak látszólag lövünk agyon. Itt még nincs trükkökrői szó. Hogy később mi történik, azt nem tudom, hiszen a Rajk-per háttere mindmáig ismeretlen. Fontosnak azonban azt tartom, hogy Farkas Mihály volt az, aki ismerte a szovjet koncepciós perek mechanizmusát, és tudta, bárki bármilyen kis dolgot beismer, mindent rá lehet kenni — Kádárt a moszkoviták az effélékbe aligha avatták be. — Nem valószínű. Olyannyi - na* hogyha szövegelemzést végeznénk, azt találnánk, hogy Kádár valamiféle elvtársi vallomásra kívánta bírni Rajkot. Tegezódve, mintegy baráti hangnemben. Elég rettenetes ez így is, de hát ez a helyzet. — ön a szóban forgó anyagot megfelelő bevezetéssel közölni kívánja. Ebben számos űrüggyel gátolják. — Igen, hát szóba kerülnek az ismert dolgok: ez most ártalmas lenne Kádár emlékének stb stb. Ezek engem mint egykori kádáristát nem hatnak meg, mert történészként az a véleményem, hogy igenis publikálni kell a dokumentumot. Felmerült az is, hogy mindezt a Belügyminisztériummal kellene egyeztetni, nyomozati anyagról lévén szó. Én ezzel nem tudok egyetérteni. A történész nem bíró, nem rendőr. Szakmailag önmaga állapítja meg. mit tart történetileg hitelesnek, ezért ő vállalja a felelősséget. A történészszakma alapkritériumának tartom, hogyha valamit hitelesnek látok, azt közöljem. Ha valaki be tudja bizonyítani hagy tévedtem, hogy állításaim hamisak, akkor viselnem kell a felelősséget. Thaly Kálmán óta számos magyar és nem magyar történésszel előfordult, hogy bebizonyították állításaik hamisságát. Minden szakmának megvan a kockázata. A történészé ez: lehet, hogy jóhiszeműen a legnagyobb ostobaságot mondja, A felelősség tehát óriás:, de ez a szakma ezzel jár. Ha agykutató visszaél a helyzetével, hogy tudniillik bizalmas dokumentumokhoz jut, és azokat felelőtlenül publikálja, azt meg kell büntetni, ki kell közösíteni — Nincs-e az utóbbi időben változás a dokumentumok hozzáférhetőségét illetően? öntől tudom, hogy az a szöveg, amelyről beszélgetünk, a Belügyminisztérium irattárában is megtalálható. — Én nem -tudom, mi minden van a Belügyminisztériumban, mert ez az intézmény sem szorgoskodik a birtokában levő anyagok ismertté tételén, noha a rendszerváltás •- mint mondják — megtörtént. A szóban forgó anyaggal kapcsolatban egyébként sem ismerem el a Belügyminisztérium illetékességét, hisz nem nyomozati, hanem politika: ügyről van szó, mert Rajkot két politikai bizottsági tag — Kádár és Farkas — faggatja az ÁVH vezetője. Péter Gábor jelenléte ben. Mindazonáltal mégis az történt, hogy’ miután hónapokig huzafcodtam a Politikatörténeti Intézettel, s ott az az álláspont született, hogy ez az ügy a Belügyminisztériumhoz tartozik, kénytelen voltam az -illetékes belügyi szervekhez fordulni. A Belügyminisztérium egy hónapos gondolkodás után — mivel válaszadás: kötelezettsége harminc nap — „rájött", hogy olyan titkos anyagról van szó, ameiynek engedélyezése más hatáskörbe tartozik, méghozzá a Magyar Tudományos Akadémián működő különbizottságéba, amelynek az a feladata, hogy elősegítse az utóbbi fél évszázad történetének igaz feltárását. Ez persze kiváló eszköz az időhúzásra, jóllehet biztos vagyok benne, hogy e bizottság minden tovább: nélkú. megadja a szükséges engedélyi. Csakhogy van itt egy hatalmas eüvi probléma. Az nevezetesen, hogy úgy fest a dolog, hogy rendszerváltás ide vagy oda. a mögöttünk levő fél évszázad történetének tisztázása továbbra sem akar előbbre mozdulni. — Mi lehet ennek az oka? — Például az, ha a megfelelő dokumentumok napv lIűgot látnak, az utóbbi évtizedek s ezek szereplői egész más színben íögnak feltűnni, mint ahogy azt ma sokan szeretnék. Mindenki tudja például, hogy a Rajk-per egy ilk. vérbírája a Kisgazdapárt tagja volt. Ahogy Kádár János hibáiról és bűj ne írói, úgy erről és számtalan egyéb kényes dologról sem fe' tedkezhetiink ed. Vagyis arról hogy’ a társadalom nem osztható olyan kényelmes módon bűnösökre és ártatlanokra, ahogyan azt ma sokan szeretnék. Magyarán szólva: amíg a 1 mögöttünk levő fél évszázad 'történetét és az azt csináló emberekét — ide értve a ma vezető szerepet játszókét is — nem írjuk meg tisztességesen, addig nem lehet nyugodt lelk:ismenertte! történelmet írni, tanítani. — Furcsa, hogy ön, aki kádáristának mondja magát. Kádár Jánost nem nagyon jó fényben mutató dokumentum közléséért küzd. — Egy baloldali embernek, mikor mindenki a baloldalt szidja, tanácsosnak látszhat hallgatni. Én viszont, mivel bízom benne, hogy a magyar baloldal még fontos politika: -tényező lesz, azt gondolom, hogy am; a kádári örökségből vállalható, azt büszkén és hangosan vállaljuk, ami pedig nem vállalható, attól nem kevésbé hangosan határoljuk el magunkat. Hovanyecz László
