Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
Magyar Hírlap, 1991. augusztus 15. te Egyre több a nem kívánt gyermek Bár az utóbbi időben egyre több a terhességmegszakítás. folyamatosan emelkedik a nem kívánt terhességből született gyermekek száma is. A legutóbbi kimutatások szerint tavaly mintegy 8000 gyermeket vettek állami gondozásba, számuk összesen 28 ezerre emelkedett az országban. A legfontosabb feladat, hogy a különféle intézetekben nevelkedő fiataloknak a lehető legkedvezőbb — az anyai gondoskodást, családi hátteret legjobban póüó — feltételeket biztosítsák. Nyilvánvaló, a legjobb megoldást az örökbefogadás jelentheti. Ennek útjában azonban még rrunu.g rengeteg jogi és adminiszmatív akadály áll. Főleg ennek tudható be. hogy egy-egy évben mindössze 250-300 gyermeket sikerül családoknál elhelyezni, de közülük mintegy 100-an külföldre kerülnek. A leendő szülők rendszerint csak egészséges, szép gyermeket hajlandók örökbe fogadni. Az állami gondozottak több mint fele cigány, nagyon sok a testi, szellemi fogyatékos. nekik szinte semmi 'esélyük, hogy kikerüljenek az intézetből. A minisztérium megpróbálja a nehézkes, korszerűtlen adminisztrációt egyszerűsíteni, de így sem várható az örökbefogadások ugrásszerű emelkedése. Járhatóbb út. és jogi akadályok sem nehezítik, hogy a gyermekeket nevelőszülőkhöz adják. Jelenleg 8000 gyermek él így családoknál. A tapasztalatok vegyesek, sok a nehezen oldódó. az űj környezettel megbarátkozni alig tudó gyermek, de ez a forma mindenképpen előrelépést jelent a ridegebb. személytelenebb intézeti környezethez képest. Több csecsemőotthon vállalta fel az elmúlt évtizedekben megszűnt leányanya-intézetek szerepét, ahol az otthon és anyagi háttér nélkül szülő anyák a kezdeti, legnehezebb hónapokban kaphatnak szállást, gondozói segítséget. A Rákospalotai Leánvneveló Intézetben 1989-ig az időben felfedezett terhességet abortusz követte, a lányok nem akartak az ..államnak" szülni. Két éve az intézet lehetőséget biztosít az anyának — és ha van. férjnek. élettársnak —. hogy maga nevelje a gyerekét. Mióta ez a kísérlet megindult. nem került sor abortuszra. Ez is alátámasztja a minisztérium és a szakemberek többségének álláspontját; az abortuszok hátterében legtöbbször szociális problémák állnak. Az utóbbi években más. biztató kezdeményezéseknek is tanúi lehettünk. Létrejöttek az első SOS-falvak. bár elhangzottak fenntartások is a csak nőket — 24 órás szolgálatban — alkalmazó gyakorlattal szemben. Egyre jelentősebb szerepet kaphatnak az egyházak a szülőket nélkülöző gyermekek nevelésében. .Az első visszatelepülő szerzetesrendek — köztük a Jó Pásztor Nővérek Rendje — Budapesten már meg is kezdte műkodéséL •SiAJ. Abortuszcsökkentés: nem csak jogi kérdés Ma Magyarországon nincs olyan törvény, amely egyértelműen meghatározná a magzat jogi helyét. A Polgári Törvénykönyv szerint a jogképesség az embert — ha élve születik — fogamzásától megilleti. Ha azonban a terhességmegszakítás legalitását vagy tilalmát vizsgáljuk. ez a szabály nem segít, hiszen a magzat még nem született meg. Az 1878-as törvény, amely 1953-ie hatályban maradt, kimondja. bűncselekményt követ el az a nő. aki magzatát elhajtja, illetve massal elhajtatja (a büntetés enyhébb. ha a gyerek házasságon kívül íogamzott). A ,.Ratkó-törvény"-nek nevezett 1004/1953 számú minisztertanácsi határozat e törvény szigorítását tűzi ki célul. A javaslat elveti a házassággal kapcsolatos különbségtételt, hiszen a szocializmusban a „törvénytelen gyerek" nincs hátrányos helyzetben. Szovjet mintára enyhébben ítéli meg, ha a „bűncselekményt" szakember végzi steril körülmények között, és felhívja a figyelmet az üzletszerű, illetve a visszaeső elkövetés szigorúbb elbírálására. Az 1956-ban született új rendelkezés rendkívül liberális, á döntés gyakorlatilag az anya kezében van. Egyetlen korlátozása, hogy az egészségi okokon kívül bármely okból végrehajtón abortuszt csak a terhesség 12., illetve kiskorúak esetében 18. hetéig engedélyezi. A bizottság minden esetben köteles a hozzá forduló nőt felvilágosítani az esetleges veszélyekről, ám ha ennek ellenére kitart elhatározása mellett, megkapja az engedélyt. Először kerül nyilvánosságra az a követelés, hogy az állam biztosítsa megfelelő fogamzásgátlók gyártását. és oicsó áron való korlátlan forgalomba hozatalát. 1973-ban újabb szigorítások lépnek életbe. Az Egészségügyi Minisztérium rendelete alapján a bizottság akkor engedélyez: a terhességmegszakitást. ha a terhes nő. illetve a magzat betegsege indokolja. a nő nem él házasságban, a magzat bűncselekményből fogant, lakáshiány vagy egy éb szociális hiány esetében, vagy ha a nő betöltötte 40. életévet, illetve három zvereke már van. Ez a rendelkezés tehát mérlegelésre a döntés jogát az anya kezéből a bizottságnak adja át. A ma hatályos. 1988-bar. született minisztériumi rendelet a fentiektől csak annyiban különbözik, hogy két gyerek esetén már engedélyezi az abortuszt, első fokon pedig megszünteti a bizottságokat, s az elbírálást a Család- és Nővédelmi Tanácsokra bízza. • R. L. A demográfiai változásokat nem tudja követni az intézményhálózat A Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyik szeme sír. a másik nevet, amikor az abortusztilalom árnyéka vetül amúgy is meggyötört intézményhálózatára. Óvodai férőhelyek tekintetében a Minisztérium bizakodó, bár nagy veszélyt jelent egyes önkormányzatok kapkodása az óvodák összevonásával. Intő példa a múltból van elég. A szülők döntését gátló állami beavatkozásokkal sohasem tudott lépést tartani az alapfokú iskolai férőhelyek száma. A Ratkó-rendelet számottevően megnövelte a tanulócsoportok létszámát. Ezt még csak fokozta a „szocialista iparvárosok" létrejötte, a faluról induló elvándorlás. A hatvanas évek iskolakörzetesítő rendelkezései újabb csapást mértek a diákokra. Negyvenfós osztályok, két műszakos oktatás jellemezte a helyzetet. A mindenható minisztérium ahelyett, hogy támogatta volna a falusi kisiskolákat, hozzásegített a települések amúgy is gyorsuló elnéptelenedéséhez. A mai demográfiai hullámvölgyben, kis — tegyük hozzá csökkenő — létszámú osztályokban, viszonylag kedvező körülmények között zajlik az oktatás. Úgy tűnik, az alapfokú oktatás intézményhálózata a jelenleginél 10-30 százalékkal több gyerek oktatását-nevelése: tudná nyugodt szívvel vállalni. A középfokú oktatás viszont rendkívül túlterhelt. Komolyabb fejlesztés nélkül nem tud megfelelni a reá váró feladatoknak. A minisztérium két változatban gondolkodik: a tankötelezettség — 16 év — lejártáig az általános iskola különböző tanfolyamokon — háziasszony-, farmerképzés, szakmára felkészítés — tovább viszi be nem iskolázható diákjait. Ez a pedagógusok munkaerő-problémáin is segítene. A költségesebb. de stabilabb megoldás: az önkormányzatok fogjanak bele állami támogatással iskolaalapításba. Valószínű. hogy a gondokat enyhíteni fogja az egyházak nagy iskolaalapító kedve is. • sz s.