Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

Pesti Hírlap, 1991. augusztus 15.

/9

Miért (is) bukott meg a rendszer?

SZOCIOLÓGIA 1989/2. (AZ MTA SZOCIOLÓGIAI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA)

HORPACSI SÁNDOR

Az olvasó okkal-joggal kérdezheti, hogy miért írok egy kél évvel korábban szignált folyóiratuzámról? A válasz igen egyszerű: mert most jelent meg! Okát nem tudom, de sejtem. Egész kulturáhs és tudományos folyóirat- (és könyv-) kiadásunk válságban van, a szó szoros értelmében élet-halál küzdelmét vívja Ez ténykérdés, hatásai beláthatatlanok.

Még mielőtt a lapszám (számomra) legizgalmasabb írását recenzálnám, szólnék a háttérinformáció(im)ról is. Aradi Mária dolgozatát még „azon melegen”, tehát megírása idején (1987) olvastam, s nagyon sajnálatosnak tartom, hogy csak ilyen megkésve, s ilyen nehezen hozzáférhető folyóiratban olvasható. Akkor (megírásakor) reveláció értékű volt, jelentősen módosíthatta volna az áldatlan sajtóvitát, amelyet dr. Muczó Ágnes a tokaji tanácsból történt eltávolítása keltett. Rosszízűnek és manipuláltnak éreztem a vitát, az MSZMP hatalmi csúcsain dúló pozícióharcok helyi lecsapódását Teljes áttekintésem nem volt (kinek volt?) a hatalom kulisszáiról ezért csak információmorzsákat rakosgathatok össze. Ilyen például Ratkó József lakásügye, mint casus belli. Tokaj lepusztult, elszegényedett település térről majd később), ezért nem tudott (nem Í6 volt hajlandó) lakást adni a ki tudja miért Tokajban letelepedni szándékozó költőnek. Pedig Ratkó. (tudtuk meg tavaly a tokaji írótóborban) nem kisebb potentáthoz, mint Berecz Jánoshoz fordult protekcióért! Amikor a konfliktus az országos lapok slágertémája lett (néhány hétig), az óllampárt megyei vezetői nem siettek

állást foglalni, holott az azóta MDF-e6, majd „független” képviselőként híressé-hírhedtté vált dr. Maczó igencsak provokálta. Aki elolvassa Aradi Mária tanulmányát, az hamar rájöhet az okára. A szerző a pars pro toto, csepp a tengerből elvet kamatoztatva, kegyetlen látletetét adja a pártállam döntési mechanizmusának, illetve azok ellehetetlenülésének! Azóta megtörtént (valóban megtörtént? A megyei önkormányzatban ugyanazokat az arcokat látom, mint 1985-ben...) a rendszerváltás, ám Aradi Móna diagnózisának érvényessége, konklúziói nem évültek el! Ezzel szemben nap mint nap olvasom, hogy polgármesterek (tegnapi tanácstitkárok, elnökök) sorra mondanak le megyénkben is Már csak azért is melegen ajánlanám (ha hozzáférhető lenne) ezt a dolgozatot Tokajról mindenkinek, aki a közéletben szerepet vállal Mert igaz ugyan, hogy a címer, az ideológia megváltozott, de féló, hogy a döntési mechanizmusok — legalábbis vidéken — nem, hiszen jószerével (lásd fentebb) ugyanazok a szereplői.

Miben látta Aradi Mária 1987-ben a csőd okát? Tömören (8 nem a szociológia zsargonjával) fogalmazva abban a sajátosan „szocialistának" nevezett, de lényegét tekintve feudális hierarchiában, amelyben nem ott születtek a döntések, ahol ahhoz a legtöbb információ állt rendelkezésre. A volt (6) tanácsi vezetők interjúi panaszkodások, nyöszörgések, önigazolások Mai olvasatukban groteszkek, szánalmasak, s ezzel nem az illető városatyákat minősítem, hanem a rendszert, amely odatette, állította őket. Aradi írásának az ad pikáns ízt, hogy amikor papírra vetette, maga is exponált tagja az állampártnak. A kérdés ma, 1991-ben (kicsit akadémikus) pz, hogy ha a hatalom birtokosai, gyakorlói ilyen jól látták a rendszer működésképtelenségét, akkor miért nem tettek ellene, róla? Nos, éppen ezt elemzi plasztikusan, meggyőzően a szerző. Idézem: „Az érdekérvényesítési folyamat tehát torz és nemcsak hogy nem az érdekeltek szintjén, hanem annak szinte teljes mellőzésével zajlik”. Ezt ismerte fel, s „honorálta” tavaly a lakosság, amikor szinte mindegy hogy kire, de a volt nómenklatúra ellen szavazott. Ezzel azonban csak a feladat fele uidódott meg, mert a helyhatóságokba már igen sok tegnapi káder jutott. A történelem (kegyetlen) dönti el, hogy' milyen ezeknek a kompetenciája, emberi, politikusi hitele, hogy az új helyzetben tudnak-e új módon cselekedni (csupán a példa kedvéért: Tokaj polgármestere a volt tanácselnöki.

Másfajta, de szintén országos vitát kavart a miskolci tanács döntése néhány éve. Ezt foglalja össze Földházi Erzsébet Lakótelep vagy gettó? (A miskolci csökkentett komfortfokozatú lakótelep tervének sajtóvisszhangja a napilapokban) című tanulmánya. Miért váltott ki ekkora vitát egy tanácsi terv ott, ahol az elóző tanácsok büntetlenül bonthattak le még lakható, - szolid családi házakat (példá• ul' Győri kapu, Újdiósgyőr stb.), legyalulhatták az Avast, hogy szörnyeteg panelkolosszusokkal Bzótják tele a hegyet? Nos, ez a vita nem

építészeti volt, bár azt is érintette Ma azt mondhatjuk, hogy a tanács ügyetlenül elszólta magát, amikor kimondta, sugallta, hogy a belvárost szerette volna „megtisztítani a cigányoktól". Ennek is van történelmi előzménye. A Sajó áradásakor a korabeli tanácselnök (áldják ma is a nevét...) a lepusztult belvárosba telepítette a (zömükben cigány) árvízkárosultakat, gyorsítva ezzel a negyed ellumpenesedését. A keletkezett probléma tehát csak részben „faji”, azaz cigánykérdés. Közben ugyanis megkezedódött a belváros rekonstrukciója, ami új helyzetet, feladatot jelent (hogyan oldja meg a polgármester?). A felújított lakásokat már nem tudja megfizetni az említett réteg! (Közben radikálisan felemelte az önkormányzat a bérleti díjakat.) A tanács tehát gyors megoldást akart, több legyet egy csapásra: megtisztítani a belvárost a nemkívánatos, deviánB elemektől (akik agresszív viselkedésükkel ma is irritálják, próbára teszik az állampolgárok türelmét), s a Spjó-partra építendő teleppel levezetni a lakáshiány okozta feszültséget A hatalmas sajtóvisszhang, tiltakozás miatt a tanács végül is lemondott a tervről. Örökül hagyva — mondhatnék — a gondot a rendszerváltás után megválasztott helyhatóságoknak... Foldházi Erzsébet azonban mit sem sejthetett ebből, ezért sajtóelemzése hűvös, objektivitásra törekszik, s épp ezért kicsit óvatoskodó is. A mai újságolvasó (no nem az elemzett helyi Bajtóban!) ma mér a sokkal érdesebb, keményebb hangnemhez is hozzászokhatott.