Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)
1991-08-21 / 8102. szám
agyar Nemzet,1991. augusztus 16. üc Az önkormányzatok válsága Amennyiben az önkormányzatok I válságáról kívánunk értekezni, a válság okait és szerkezetét elemző ! szükségképpen paradox helyzetben találja magát. Ugyanis a vizsgálódás tulajdonképpeni tárgya, vagyis az önkormányzat még nem létezik. E tény konstatálása kényszerűen szüli a következtetést: ami nem létezik, az nem kerülhet válságba. így tehát a nemlétező válságának elemzése enyhén szólva nem tűnik értelmes vállalkozásnak Valami azonban mégiscsak létezik, hiszen a Parlament e tárgykörben elfogadta az úgynevezett helyi önkormányzatokról szóló törvényt, s meghatározta az ezzel kapcsolatos választási szabályokat, sőt a lakosság űn. önkormányzati testületeket is választón magának. Ez az „így létező valami” azonban jogi és politikai, gazdasági és társadalmi lehetőség feltételeit, ez idő szerint folyamatban lévő - az elfogulatlan szemlélő számára inkább leépülésnek tűnő - ...kiépülését", működésnek csúfolt vegetálását, illetve lassú kimúlását tekintve nem „önkormányzat", de már nem is „tanács", hanem a kenő közöni valamiféle átmeneti képződmény. Tehát ez az .átmenet" lenne válságban, az egykor volt tanács és a leendő önkormányzat között a félúton található államszervezeti konglomerátum? Ha tárgyilagosak kívánunk lenni, akkor be kell látnunk, hogy ez a felemás képlet nemcsak azért van válságban, mert még nem „igazi" önkormányzat, hanem azért is. men egészen egyszerűen hiányoznak a létezés és működés elemi gazdaságipénzügyi feltételei. Ezzel szemben ha politikai és jogi értelemben léteznének önkormányzatok, az általános gazdasági válság és az átállás költségei mtani szűkösség következtében bizony ára ugyancsak válságban lennének. de ekkor legalább értelmesen lehetne beszélni az önkormányzatok gazdálkodásának válságáról! Mi az értelme annak az állításnak, hogy e felemás képződmény válságának lényegi oka végül is az önkormányzatiság hiánya, s az ok nem gazdasági természetű. Mivel az általános gazdasági (és társadalmi) válság egyaránt sújtaná a nem önkormányzatot és az önkormányzatot, ez az ok nem lehet a döntő eleme, illetve kritériuma a jelenlegi helyzet megítélésének. A döntő mozzanat felfogásunk szerint a rendszerváltozás jelenlegi fázisában létrejön politikai konstrukció és bemeresedni látszó szerkezete, amely úgy „engedi rá” a gazdasági válságot a településekre, hogy közben nem teremti meg számukra a válságkezelés politikai-jogi és gazdasági feltételeit, nem biztosítja a védekezés elemi eszközeit, vagyis nem teszi őket valódi önkormányzatokká Ha politikai és jogi értelemben liberális önkormányzat jött volna létre, a helyi közösségek esélyt kaphattak volna arra, hogy saját belátásuk szerint a helyi erőforrások racionális felhasználásával (ez tér- [ mészetesen szervezési kényszert je- | lenti) s ennek lakosság általi legitimációjával reagáljanak a gazdasági válság kihívásaira. Mindennek elmaradása következtében a kormányzat kénytelen - eleve reménytelenül - szembenézni a válságkezelés kényszerhelyzeteivel, s az ország erőforrásait koncentrálva reagálni azokra. Ez pedig óhatatlanul újratermeli a központi irányítás (centralizáció) minden hátrányát. A helyi hatalom önkormányzati típusú gy akorlásának értelme a liberális felfogás szerint abban rejlik, hogy minden állampolgárnak elidegeníthetetlen joga (.kollektív szabadságjog") az alkotmány és törvény által garantált keretekben közhatalmi jogosítványokkal felruházott politikai társulást létrehozni és működtetni azért, hogy a településeken élők maguk - tehát mindenfajta központi kormányzati beavatkozástól és irányítástól függetlenül - dönthessenek a közösség fennállása szempontjából fontosnak ítélt gazdaság) és humán szükségleteik kielégítésének módjáról, önállóan kifejezhessék és érvényre juttathassák közérdekű helyi ügyeikben politikai jellegű érdekeiket. A liberális kiindulópont magától értetődővé teszi, hogy a helyi hatalom önkormányzati típusú gyakorlásának - amikoris a politikai és jogi értelemben vett szuverenitás forrása a helyi közösség, ennek letéteményese. illetőleg kifejezője pedig a választások útján létrehozott képviselő-testület - elvileg és gyakorlatilag különböznie kell az állami főhatalom gyakorlására hivatott központi intézmények szerveződési módjától. A helyi önkormány zatokról szóló törvény - amely a törvényhozási eljárás során a már kialakult politikai-hatalmi konstrukció megőrzésében egyaránt érdekelt kormány és ellenzéki pártok között létrejön kompromisszum eredménye - nem a helyi hatalom önálló megszerveződését biztosító, az országos pártszempontoktól független, illetve azokat korlátozni tudó képviseleti intézményt hozott létre, amely képes lenne saját, öné Ívű legitimációjának megteremtésére. Az előzőekben említett kompromisszum mind a két fél részéről, a kiépítendő önkormányzatiság léte szempontjából ele\* téws feliesésen alapult Ugyanis mind a két fél messzemenően érdekelt volt abban, hogy az önkormányzatok egyértelműen pártpolitikai érdekeknek és szempontoknak alárendelődve jöjjenek létre, hátteréül szolgálva az állami főhatalom megtartására és/vagy megszerzésére irányuló országos szintű politizálásnak. Ezzel , tulajdonképpen a parlamenti pártok lényegileg akruálpolitikai érdekeltségeik puszta eszközeként értelmezték az önkormányzati rendszert. Vizsgáljuk meg közelebbről e hamis kompromisszum résztvevőinek önkormányzati koncepcióit, s a mögöttük rejlő politikai szándék jellegét. A kormánypárt törvényjavaslata egyértelműen a tekintélyelvű alapokon nyugvó, az etatisztikus államszervezetre jellemző központi irányítás szerkezeteinek és mechanizmusainak a továbbélését garantálni képes „önkormányzati" rendszer intézményeit tartalmazta, amelyek egyúttal hivatva voltak a történeti magyar államszervezet retrográd - mert a liberális jogállamiság elveivel gyökeresen szembenálló - tradícióinak a felelevenítésére. A törvényjavaslat koncepciója a főispán) pozíción. az önkormányzat kötelező feladatmeghatározásán, az államigazgatási és önkormányzati feladatok összemosásán, s ezen keresztül az önkormányzatoknak a helyi államigazgatás feladataiban való kötelező (kormány által irányított!) részvételén keresztül a végrehajtó hatalom maximális hatalmi túlsúlyának érvényesülését tette volna lehetővé. A koncepció mögött meghúzódó politikai szándék, illetve törekvés mindenki számára nyilvánvaló: az önkormányzaü pozíciók nagy részének remélt meghódításával a kormányzat politikájának alulról jövő lehetséges kritikáját intézményesen kizárni; s .etetőtől talpig beöltözve az államba" a kormányzati hatalmat quasi .^lámpánként" stabilizálni. Ezzel szemben az ellenzéki pártok - a törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén - olyan törvényjavaslat mellett foglaltak állást, amely alkotmányosjogként elismerte a helyi közösségek politikai társulási szabadságát, nem tartalmazott olyan közigazgatási pozíciót, amelynek feladata a kormányzat akaratának közvetítése, az önkormányzat kizárólag a törvénynek lett volna alárendelve. az államigazgatási és önkormányzati feladatok (mind a feladat-megállapítás, mind a végrehajtást szolgáló szervezet, mind pedig a feladatok végrehajtásának finanszírozása tekintetében) élesen és világosan el voltak választva. Azonban egy ilyen típusú (liberális elveken nyugvó és az önkormányzat szabaságjogát alkotmányosan is rögzítő) önkormányzat létrehozatala egy olyan választási rendszert, a képviselő-testület olyan szerkezeti felépítését és működési kontrollját feltételezi, amelynek végeredményeként az országos politika szintjén kialakult erőviszonyoktól. elvileg a pártelvtől. gyakorlatilag pedig a központi pártérdekek és akaratok diktátumaitól függetlenül!I) jönnek létre a helyi jellegű társadalmi és gazdasági érdekeltségek és erők politikai integrációi. Ebben az esetben magától értetődően szerephez juthattak volna azok az erők is. amelyek politikai jelentőségüknél és strukturális helyzetüknél fogva nem tarthattak és nem is tartottak igényi a főhatalom gyakorlására szolgáló intézményekben való közvetlen részvételre. E két ellentétes koncepció azonban közös nevezőre jutott abban a kinyilvánított politikai szándékban. hogy az önkormányzat felépítésének és működésének a pártelvcn kell nyugodnia, s így az önkormányzatokban is csak a parlamenti pártok játszhatják a főszerepet. Ezzel a kompromisszummal az önkormányzatok halála már magzati stádiumban bekövetkezett. Ezért tehát ebben az értelemben, a helyi hatalom autonóm intézményeként működni tudó önkormány zatok létrejöttének megakadályozásában a kormánypártot és az ellenzéket közös felelősség terheli. Óhatatlanul fel kell hogy merüljön a kérdés: létezhet-e valódi önkormányzat akkor, ha a jelenlegi politikai konstrukció főszereplői elemi módon érdekeltek a politika e két. minőségileg különböző szintjének intézményes összecsúsztatásában? Cs. Kiss Lajos
