Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

Magyar Nemzet, 1991. augusztus 15.

ség Magyarországon is elindult már a

középosztályosodás újtán; végzetes lenne, ha ez a most megrekedt tenden cia tartósan megfordulna.

Ez már cak a következők miatt is végzetes lenne. A második világháborút követő évtizedek Nyugat-Európájában a gazdasági és szociális garanciák váltak a társadalmak fő integrációs elvévé. Franciának, hollandnak vagy norvégnak lenni nem elsősorban azt jelenti, hogy Jeanne d Arc vagy a nagy francia forradalom emléke, a spanyolok elleni forradalom illetve a viking kalandozások emléke, tehát a közös miüt fűz össze; de nem is Moliere és Baudelaire, Erasmus és Rembrandt illetve Ibsen és Grieg, tehát a közös kultúra tudata kapcsol össze, hanem a gazdasági eredmények és az elmúlt étizedekben kialakítón szociális garanciarendszer az, ami a nyugat-európai nemzetek tagjainak legfontosabb közös élménye. Franciának lenni azt jelenti, hogy jogod van élni a családtámogatási rendszer sajátosan francia kedvezményeivel. Hollandnak lenni azt jelenti, hogy ha rászorulsz, az állam bizonyosan támogatja, hogy lakáshoz juss. Norvégnak lenni... de kár folytatni, hiszen minden fejlett országban elsősorban e gazdasági, szociális és oktatási-kulturális jogok jelentik a közösséghez tanozás fő knténumái, nem pedig a történelem, a vallás vagy a

szomszédoktól való elkülönülés, amim Magyarországon mostanság a nemzethez tanozást ménk le egyesek. Ebben a nyugati énelemben korszerű a nemzeti eszme a huszadik század végén.

Ne feledjük; a hetvenes-nyolcvanas években Magyarországon is megjelent a nemzeti kötelék ilyen újfajta értelmezése. Környezetünkhöz viszonyítva a gazdasági rendszer viszonylagos korszerűsödése, a termelőszövetkezeti mezőgazdaságnak a szovjet modelltől való elterése. az elsőként Magyarországon bevezetett gyermekgondozási segély, az állampolgán jogú egészsségügyi ellátás, a kulturális nyitottság voltak - e fejlődési elemek minden korlátja ellenére - az első csírái egy ilyen újfajta nemzeti tudatnak. Az első szabad választások időpontjában jó esélyeink voltak, hogy ha nem is az azonnal elért jólét, de az elsőként megvalósított privatizáció, a kemény fonni, a társadalom bizalmát kifejező többpáni parlament legyen a magyarok közös műve. amely valamennyiünket összefűz. Kár. hogy ez az esély eddig jórészt kihasználatlan marad. Kár lenne, ha nem ily en irány ban próbálnánk tovább haladni, hanem egy múlt századi, a dicső múltat és a közös hitet hangsúlyozó, a szomszédokkal szembeforduló nemzeti tudathoz térnénk vissza.

Bauer Tamás