Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-21 / 8102. szám

Magyar Nemzet, 1991. augusztus 15.

fl

Modern polgárosodás

Magyarországon

A „polgári" egyike azoknak a kategóriáknak. amelyeknek pejoratív helyen egyik napról a másikra egyértelműen pozitív csengése len. Polgári pártnak nevezi magát az SZDSZ, polgári lapnak az MDF-hez közelálló új napilap. Polgári mozgalom a köztársaságért - így is hívták egy fázisban Pozsgayék mozgalmát, amely a parlamenti pártokkal szemben kérésén politikai alternatívát. Mindenki polgárságról és szinte ennek szinonimájaként középosztályról beszél, s gyakran halljuk a feltételezést: a polgárság, a tulajdonos középosztály a modern társadalom stabilitásának bázisa. A polgárságot összefüggésbe hozzák a tulajdonnal. a polgárosodást pedig mint széles rétegek tulajdonossá válását jellemzik. A kárpótlási törvény körüli vitákban a kormánypártok nem egy képviselője kendőzetlenül kimondta: a cél új tulajdonosi középosztály megteremtése, és ez lesz az új politikai struktúra bázisa.

Európa felé törekedve nem árt végig gondolni: jól látják-e a célt azok, akik a polgári Európát a tulajdonosok Európájának hiszik, s tulajdonosok Magyarországaként képzelik el a polgári Magyarországot is? Azt hiszem, tévednek. A fejlen nyugati országok gazdaságában ugyanis kisebbségbe szorulnak a: önálló tulajdonosuk A történelmi folyamatot egyetlen példával illusztrálom. Az ónállók részaránya a kereső népességen belül 1882-ben Németországban még 32 százalék volt. ez az 1950-es NSZK-ban már csak 16 százalékot. 1980-ban pedig mindössze kilenc százalékot tett ki. Mas fejlett nyugatcurópai országokban szintén az összes keresők tíz százaléka kórul jár napjainkban az önállók száma: Angliában 10. Ausztriában II. Belgiumban 12. Dániában kilenc. Franciaországban II. Hollandiában. Norvégiában \agy Svédországban egyaránt kilenc százalék volt a nyolcvanas évek végén A korábban az önállók jellegzetes tevékenységi körének tekintett olyan ágazatban. mint a kiskereskedelem, rohamosan terjednek a hálózatszerűén működő nagyvállalatok, és ellenállhatatlanul szorítják ki a piacról a kistulajdonosokat Azokban az európai országokban. ahol ez a folyamat még kevésbé előrehaladott és a mezógazdasag szerepe is nagyobb, még 20 százalék körül mozog az önálló tulajdonosok részaránya. mint Írországban (19). Olaszországban (21), Portugáliában (25) és Spanyolországban (18 százalék), míg Görögországban egyenesen 32 százalékra rúg. Magyarországon napjainkban valahol tíz százaléknál tartunk, s a földrendezés, valamint az előprivatizáció nyomán egy-két éven belül könnyen elérhetjük a dél-európai országok jelenlegi szintjei.

Az azonban, hogy lesz-e stabil polgári Magyarország, nem elsősorban ezen múlik. A második világháború! követően kialakult stabil polgári társadalom valami mást jelent Nyugaton. Azt jelenti, hogy miközben az aktív népességnek nem csökkenő, hanem növekvő része tartozik a bérből élőkhöz. ennek a bérből élő többségnek a gazdasági és társadalmi helyzete mindinkább eltér a századelő proletárjaiétól.

E megváltozott helyzet négy elemét indokolt hangsúlyozni Először is a társadalmi berendezkedés integráns részévé váltak az erős. a munkaadókkal és az állammal tárgyalóképes szakszervezetek. A munkásmozgalom az európai országokban a szociáldemokrata pártok képében erős politikai képviselettel is rendelkezik. Másodszor legkésőbb a második világháborút követő években minden fejlett országban kialakult a társadalombiztosítás átfogó rendszere; a betegbiztosítás, az öregségi nyugdíjak és a munkanélküli-segélyek együttese, amely a tulajdon nélküliek tömegei számára is korábban el nem képzelhető létbiztonságot nyújtott Harmadszor azt kel) megemlítem, hogy egyes országokban az elemitől az egyetemig terjedő ingyenes közoktatás. más országokban pedig kiterjedt ösztöndíjrendszer tette a lakosság nagyon nagy része számára hozzáférhetővé a felsőfokú oktatást és szélesítene így ki a társadalmi mobilitás csatornáit. Végül pedig a bérből élők tömegeinek életszínvonala a második világháborút követő évtizedekben olyan mértékben emelkedett, hogy szokásos fogyasztásuk részévé vált a tisztes bérvagv öröklakás, az autó. a rendszeres nyári üdülés. Mindez együttvéve a bérből élő népesség gazdasági és szociális emancipációját eredményezi, amit gyakran középosztályosodásként foglalnak össze. Ez - és nem a tulajdon - a poiitkai szabadság gazdasági háttere, alapja. Nem arról van szó. hogy eltűntek volna a szociális választóvonalak (ma kevésbé divatos kifejezéssel az osztálykülönbségek), de sokat veszítettek korábbi élességükből.

Mi jellemezte ezzel szemben a szovjet típusú rendszereket? Nem csupán az, hogy nem ismerték - vagy nagyon szűk kömé szorították - az állampolgárok saját tulajdonát. Emellett az is jellemezte e rendszereket, hogy a dolgozók tömegeit személyi függőségben tartották. Munkahelyükön a dolgozók nem csupán munkavállalók, de minden tekintetben a munkahely alattvalói voltak: nemcsak fizetésük, anyagi megélhetésük függött a munkahelytől. a párttitkártól. a személyzetistől és az igazgatótól, hanem politikai - tehát állampolgári - megítélésük is. valóságos munkavállalói érdekképviseletre (szakszervezeti szerveződésre) pedig nem volt lehetőségük. Az orvosi ellátáshoz való hozzájárulás éppúgy a munkaviszonyhoz kapcsolódott, mint az üdülés vagy a gyermekintézmények igénybevétele. A rendszer tiszta formájában, a Szovjetunióban, a hiánygazdaság körülményei között, a munkahely révén jutnak hozzá a családok számos szűkösen mén fogyasztási cikkhez is. mindenekelőtt a lakáshoz. Ez a szovjet típusú államszocializmusban a politikai alávetettség gazdasági és szociális alapja.

A polgárosodás az elmúlt évtizedekben nemcsak azt jelentette Magyarországon. hogy megjelentek a tulajdon nem állami formái - a tsz-mel- Iékuzemektől a gmk-kon keresztül a kisszövetkezetekig és a napjainkban kibontakozó tőkés magánvállalatokig - hanem azt is. hogy a szo\jet modellhez képest kezdetét verte a munkás állalók emancipál lója Állampolgári joggá vált a betegellátás, kialakult egy részben szabad lakáspiac, a kelet-európai mércével jó áruellátás talaján fogyasztói minőségükben egyre kevésbé függtek az állampolgárok a főnökök, a politikai intézmények kegyétől Mindamellett a lakáshoz jutásban, az üdülésben nagy maradt a munkahelyek szerepe, és a rendszer bukásáig nem nyílt meg a szabad szakszervezeti szervezkedés lehetősége sem.

Ha stabil polgári Magyarországot szeretnénk, akkor nemcsak arra kell törekednünk, hogy az eddigihez képest bővüljön a tulajdonosok köre - amire persze egy. a fentiekben jellem zen reális mértékben feltétlenül szűk ség van -. hanem arra is. hogy a kialakuló berendezkedés szerves részévé váljanak a dolgozók állal sajátjuknak tekintett, tárgyalóképes szakszervezetek; hogy részben állampolgári jogon, részben a biztosítási elv szerint mindenki biztonságban érezhesse magát betegség, öregség, vagy munkanélküliség esetén, hogy nyitott maradjon az oktatási rendszer, hogy a i állal kozák gvors gazdagodását ne a bérből élők tömegeinek nem kevésbé gyors elszegényedése kísérje Éietszí v onalát tekintve a munkas-alkalmazotti népes-