Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Beszélő, 1991. augusztus 3.

(CL,

port polgárrá válása éppen azáltal megy végbe, hogy jól tudja megfogalmazni a maga munkaerő-piaci árujellegét, és önmagát értékesíteni tudó emberré, illetve embercsoporttá teszi. Egy másik csoport számára a polgárra válás azt jelenti, hogy a maga kis műhelyét, gazdaságát képes önállóan megformálni, munkáját individualizálni és a saját ízléséhez igazítani. Van olyan kulturális csoport és részpiac, ahol a marketing, a piacon való tájékozódás és a piacon való kapcsolatteremtés a lényege az ő polgárrá válásának, és viszonylag kicsi az a'rész, melynek a polgárosodáshoz közvetlenül a tulajdon a fontos, tehát az, hogy tisztán a tulajdon révén szerezzen gazdasági esélyeket.

Beszélő: Értelmezzük ezt úgy, hogy nem fenyeget a politikai-hatalmi esélyekre orientálódó klientúrakapitalizmus?

J. P.: Sajnos, ennek ellenére is fenyeget a klientúrakapitalizmus elburjánzása. Itt ugyanis egy másik dolgot is figyelembe kell venni. Mind a második gazdaságra, illetve annak jelentős részére, mind a nyolcvanas évek közepétől szerveződött magánvállalkozói, kisvállalkozói körre (beleértve a téesz önállósult melléküzemeit és a kisszövetkezeteket is) igaz volt az, hogy létezésük és sikerességük nem tisztán gazdasági, hanem politikai esélyektől függött. Ezek ugyanis monopolizált részpiacokra épültek rá. Mivel a piac maga monopolizált, vagyis csak maffia jellegű összefonódásokon keresztül hozzáférhető, és a monopolhelyzetben állami tisztviselők vannak jelen, ehhez a helyzethez a szabadpiaci burzsoá szférának is alkalmazkodnia kellett. Minél inkább a kormány irányítja és ellenőrzi a gazdasági és a megrendelőként szóba jöhető közszolgálati hivatalok vezetőit, annál inkább.rá van utalva egy jelentős vállalkozói kör. Az asszimiláló módjai a primitív megvesztegetéstől a rendkívül bonyolult érdek-cserekapcsolatokig terjedő skálán helyezhetők d. A torz gazdasági és politikai szerkezetet létrehozó, illetve fenntartó klientúrakapitalizmus kialakulása igazán a monopolisztikus iparok igazgatásánál és a nagy közszolgáltatások kézben tartásánál fenyeget, mivel a piád láncolatokat döntő módon meghatározzák. Mivel ezek a szférák sok csatlakozó egzisztendát határoznak meg, önkéntelenül nagy a kísértése minden igazgatásnak, hogy a saját klientúrájába fogja be őket. Persze a kormányzati apparátus közel sem egységes, így nem állítanám, hogy a helycseréket, leváltásokat stb. kizárólag politikai szempontok vezérlik. Az egészségügyi és kulturális tárcánál érezhető, hogy a klientúra kezébe akarják adni a fontos intézményeket, az ipari és a mezőgazdasági tárcánál ez hol igaz, hol nem. Gyakran nem is lehet tudni, hogy ez menynyiben tudatos és mennyiben csak sodródás. A felügyeleti hatóságoknál, tehát a minisztériumoknál, decentralizált hivataloknál, „főispáni hivataloknál" (értsd: kmb.) ez viszonylag tudatos, ha nem is átfogóan tervezett.

Beszélő: A polgárról alkotott képzetekre, illetve a polgár fogalmira vonatkozóan léteznek-e felfogásbeli, értelmezési különbségek a kormánypártok és a liberális pártok között?

J. P.: Ebben az esetben nem egyszerűen politikai, hanem világképben különbségről van szó, amely - úgy is kifejezhetném - meghatározz a politikai-szociológiai érzékelésben meglévő különbséget. Az FKgP-ban és a KNDP-ben egyértelműen, az MDF-ben többnyire olyan polgárképzetek érvényesülnek, amelyek voltaképpen a tradicionális rendiségből fakadó polgárképzetek meghosszabbításai, tovább vagy újraértelmezései. Tehát esetükben a polgárság rendies felfogásáról van szó, arról, hogy egykor a polgárság is rend volt a társadalom többi rendjei közül a maga kulturálisan megformált életvitelével, kapcsolatrendszerével, a gazdasági és közéletben neki kiutalt szerepekkel. Az ő gondolkodásukat ez a rendiesen értelmezett polgárfogalom irányítja, kvázi ezt keresik, amikor polj

í

j

gárt keresnek, illetve polgárt akarnak teremteni. Ezzel szemben a mi kiindulópontunk az, hogy a polgárság ma már nem egy rend, hanem a társadalomba való bekapcsolódási mód. Ebből következően nem is hisszük, hogy a polgárság rétegspecifikusan megcélozható, s főként azt nem, hogy megteremthető. A polgárság lassabb vagy gyorsabb létrejövetele, általánossá válása lényegében attól függ, hogy a társadalmat milyen modem szabályozzuk. Ha a társadalom integrációját úgy szabályozzuk, hogy maximálisan törekszünk a kényszerkapcsolódások kiiktatására, a kapcsolatrendszerek változatosságára, az életvitel és a gazdálkodás szabad alakítására, akkor a társadalom arra kényszerül, hogy tagjai polgári öntudattal viselkedjenek, mert

ez megélhetésük feltétele lesz. Ha azonban az integráció összekapcsolódik az államigazgatással, ha a monopolisztikus közszolgálati szerep az egészségügytől az oktatásig és minden más vonatkozásban is erőteljesen kiépül, akkor az emberek arra kényszerülnek, hogy a szervilizmus felé mozduljanak el.

Beszélő: Állíthatjuk-e, hogy amennyiben egy politikai párt modernizációs stratégiájában polgárteremtésre vállalkozik, akkor ehhez kimondva vagy kimondatlanul, de valamilyen bürokratikus típusú integrációs elvet kell felhasználni, mert csak a politikailag-bürokratikusan garantált kényszerkapcsolódások kialakításával lehet meghatározott rétegeket, csoportokat, személyeket a polgár rendi helyzetébe hozni és ott megtartani. A valóban szabadon érvényesülő piád integrádó s az ezt létrehozni akaró szabályozás pedig gyökeresen, elvileg mond ellent a kényszerkapcsolódások rendszerének.

J. P.: Igen. S itt azért szeretném erősen kihangsúlyozni a szodológiai különbséget az integrádó e két típusa között, mert ennek korántsem elhanyagolható jelentősége van a liberális és a kormánypártok polgár-, polgárosodásértelmezése s általában véve politikai filozófiája és stratégiája szempontjából. A bürokratikus integrádóban meghatározott, hogy milyen pályákon és szerepeken keresztül tudnak integrálódni a tevékenységek, s ez valamilyen formában mindig igényli a politika közvetlen jelenlétét a folyamatokban. Míg a piaci integrádó esetében erről nincs szó, a cselekvők maguk döntenek a kapcsolódási módokról, s a politika csak és kizárólag negatív értelemben vehet részt a folyamatokban, csupán azért, hogy