Hungarian Press Survey, 1991. augusztus (8100-8109. szám)

1991-08-19 / 8100. szám

Beszélő, 1991. augusztus 3. (CL, port polgárrá válása éppen azáltal megy végbe, hogy jól tudja megfogalmazni a ma­ga munkaerő-piaci árujellegét, és önmagát értékesíteni tudó emberré, illetve embercso­porttá teszi. Egy másik csoport számára a polgárra válás azt jelenti, hogy a maga kis műhelyét, gazdaságát képes önállóan meg­formálni, munkáját individualizálni és a sa­ját ízléséhez igazítani. Van olyan kulturális csoport és részpiac, ahol a marketing, a pia­con való tájékozódás és a piacon való kap­csolatteremtés a lényege az ő polgárrá válá­sának, és viszonylag kicsi az a'rész, mely­nek a polgárosodáshoz közvetlenül a tulaj­don a fontos, tehát az, hogy tisztán a tulaj­don révén szerezzen gazdasági esélyeket. Beszélő: Értelmezzük ezt úgy, hogy nem fenyeget a politikai-hatalmi esélyekre orientálódó klientúrakapitalizmus? J. P.: Sajnos, ennek ellenére is fenyeget a klientúrakapitalizmus elburjánzása. Itt ugyanis egy másik dolgot is figyelembe kell venni. Mind a második gazdaságra, illetve annak jelentős részére, mind a nyolcvanas évek közepétől szerveződött magánvállal­kozói, kisvállalkozói körre (beleértve a téesz önállósult melléküzemeit és a kisszövetke­zeteket is) igaz volt az, hogy létezésük és sikerességük nem tisztán gazdasági, hanem politikai esélyektől függött. Ezek ugyanis monopolizált részpiacokra épültek rá. Mivel a piac maga monopolizált, vagyis csak maffia jellegű összefonódásokon keresztül hozzá­férhető, és a monopolhelyzetben állami tisztviselők vannak jelen, ehhez a helyzet­hez a szabadpiaci burzsoá szférának is al­kalmazkodnia kellett. Minél inkább a kor­mány irányítja és ellenőrzi a gazdasági és a megrendelőként szóba jöhető közszolgálati hivatalok vezetőit, annál inkább.rá van utal­va egy jelentős vállalkozói kör. Az asszimilá­ló módjai a primitív megvesztegetéstől a rendkí­vül bonyolult érdek-cserekapcsolatokig terjedő skálán helyezhetők d. A torz gazdasági és po­litikai szerkezetet létrehozó, illetve fenntar­tó klientúrakapitalizmus kialakulása igazán a monopolisztikus iparok igazgatásánál és a nagy közszolgáltatások kézben tartásánál fenyeget, mivel a piád láncolatokat döntő módon meghatározzák. Mivel ezek a szfé­rák sok csatlakozó egzisztendát határoznak meg, önkéntelenül nagy a kísértése minden igazgatásnak, hogy a saját klientúrájába fogja be őket. Persze a kormányzati appará­tus közel sem egységes, így nem állítanám, hogy a helycseréket, leváltásokat stb. kizá­rólag politikai szempontok vezérlik. Az egészségügyi és kulturális tárcánál érezhe­tő, hogy a klientúra kezébe akarják adni a fontos intézményeket, az ipari és a mező­­gazdasági tárcánál ez hol igaz, hol nem. Gyakran nem is lehet tudni, hogy ez meny­nyiben tudatos és mennyiben csak sodró­dás. A felügyeleti hatóságoknál, tehát a mi­nisztériumoknál, decentralizált hivatalok­nál, „főispáni hivataloknál" (értsd: kmb.) ez viszonylag tudatos, ha nem is átfogóan ter­vezett. Beszélő: A polgárról alkotott képzetek­re, illetve a polgár fogalmira vonatkozóan léteznek-e felfogásbeli, értelmezési kü­lönbségek a kormánypártok és a liberális pártok között? J. P.: Ebben az esetben nem egyszerűen politi­kai, hanem világképben különbségről van szó, amely - úgy is kifejezhetném - meghatározz a politikai-szociológiai érzékelésben meglévő kü­lönbséget. Az FKgP-ban és a KNDP-ben egyértelműen, az MDF-ben többnyire olyan polgárképzetek érvényesülnek, amelyek voltaképpen a tradicionális rendiségből fa­kadó polgárképzetek meghosszabbításai, tovább vagy újraértelmezései. Tehát esetük­ben a polgárság rendies felfogásáról van szó, ar­ról, hogy egykor a polgárság is rend volt a társadalom többi rendjei közül a maga kul­turálisan megformált életvitelével, kapcso­latrendszerével, a gazdasági és közéletben neki kiutalt szerepekkel. Az ő gondolkodá­sukat ez a rendiesen értelmezett polgárfoga­lom irányítja, kvázi ezt keresik, amikor pol­j í j gárt keresnek, illetve polgárt akarnak te­remteni. Ezzel szemben a mi kiindulópon­tunk az, hogy a polgárság ma már nem egy rend, hanem a társadalomba való bekapcsolódási mód. Ebből következően nem is hisszük, hogy a polgárság rétegspecifikusan megcé­lozható, s főként azt nem, hogy megteremt­hető. A polgárság lassabb vagy gyorsabb létrejö­­vetele, általánossá válása lényegében attól függ, hogy a társadalmat milyen modem szabályozzuk. Ha a társadalom integrációját úgy szabá­lyozzuk, hogy maximálisan törekszünk a kényszerkapcsolódások kiiktatására, a kap­csolatrendszerek változatosságára, az élet­vitel és a gazdálkodás szabad alakítására, akkor a társadalom arra kényszerül, hogy tagjai polgári öntudattal viselkedjenek, mert ez megélhetésük feltétele lesz. Ha azonban az integráció összekapcsolódik az állam­­igazgatással, ha a monopolisztikus közszol­gálati szerep az egészségügytől az oktatásig és minden más vonatkozásban is erőteljesen kiépül, akkor az emberek arra kény­szerülnek, hogy a szervilizmus felé mozdul­janak el. Beszélő: Állíthatjuk-e, hogy amennyi­ben egy politikai párt modernizációs stra­tégiájában polgárteremtésre vállalkozik, akkor ehhez kimondva vagy kimondatla­nul, de valamilyen bürokratikus típusú in­tegrációs elvet kell felhasználni, mert csak a politikailag-bürokratikusan garantált kényszerkapcsolódások kialakításával le­het meghatározott rétegeket, csoportokat, személyeket a polgár rendi helyzetébe hozni és ott megtartani. A valóban szaba­don érvényesülő piád integrádó s az ezt létrehozni akaró szabályozás pedig gyöke­resen, elvileg mond ellent a kény­szerkapcsolódások rendszerének. J. P.: Igen. S itt azért szeretném erősen ki­hangsúlyozni a szodológiai különbséget az integrádó e két típusa között, mert ennek korántsem elhanyagolható jelentősége van a liberális és a kormánypártok polgár-, polgá­rosodásértelmezése s általában véve politi­kai filozófiája és stratégiája szempontjából. A bürokratikus integrádóban meghatáro­zott, hogy milyen pályákon és szerepeken keresztül tudnak integrálódni a tevékenysé­gek, s ez valamilyen formában mindig igényli a politika közvetlen jelenlétét a fo­lyamatokban. Míg a piaci integrádó eseté­ben erről nincs szó, a cselekvők maguk dön­tenek a kapcsolódási módokról, s a politika csak és kizárólag negatív értelemben vehet részt a folyamatokban, csupán azért, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents