Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-07 / 8036. szám
Népszabadság 1991. Május 2 jL Göncz Árpád üzenete Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke május 1. alkalmából az alábbi üzenetet intézte a munkásokhoz: Barátaim! Szívesen éltem volna kedves meghívásukkal, s csak hivatalbéli kötelezettségem, hogy hazánkat külföldön képviseljem, tart távol ma, a munkások évszázados ünnepén, e szép tavaszi ünnepségtől. De engedjék meg, hogy mint egykori szervezett mezőgazdasági dolgozó, vasmunkás és az Írók Szakszervezetének volt elnöke, legalább távolról üzenjek mindannyiuknak — szakszervezeti tagoknak és szakszervezeten kívüli munkavállalóknak. Egy emberélet tapasztalatai alapján üzenem, hogy épp ma, egy valódi egyenlőséget ígérő összeomlott gazdasági rend romjain, a kínok közt születőben lévő versenytársadalom kezdeti időszakában, mikor a „munkás” szó jobbára csak a munkanélküliség vonatkozásában hangzik el, az önkéntes tagság elvét szem előtt tartó, szabadon szerveződő, erős szakszervezetek szerepe, összefogása fokozottan fontos. Demokratikus politikai rend, jól működő parlamentáris demokrácia el sem képzelhető hatékony munkavállalói érdekképviseletek, a tagságuk — s velük együtt valamennyi szakt társuk — érdekét felelősen vé' dent és érvényesíteni képes, i alapvető kérdésekben egyet ] akaró érdek-képviseleti szer| vezetek nélkül. Hazánknak ma I a társadalomépítés szinte va! Iamennyi más kívánalmát megelőző létérdeke a szakszervezetek együttműködése — i az eredményes társadalmi érdekegyeztetés munkavállalói ! alapjának megteremtése. A ' feladat sürgős: a szakszervezetek tagságának érdeke azonos. Meggyőződésem, hogy ezt valamennyi szakszervezet föl-' ismeri, s ha fölismerte, azt is föl kell ismernie, hogy egymás közti vitáik rendezése nem tűr halasztást. S hogy a munkavállalóknak maguknak kell eldönteniük, hogy melyik szakszervezetei választják vagy támogatják. A munkavállalók sürgős szükségét érzik, elvárják, hogy minden szinten beleszólásuk legyen tulajdon sorsuk irányításába, hogy vállalati szinten egyazon törvényi védelem illesse meg valamennyi szakszervezet helyi képviselőjét, hogy a privatizáció során helyi szervezeteik kimerítő tájékoztatást kapjanak mind a privatizálandó vállalattól, mind a Vagyonügynökségtől, ágazati, iparági, szakmai szervezeteik pedig szót kapjanak az általuk képviseltek jövőjének kialakításában. Jo^os követelésük, hogy a sorsukat, szociális helyzetüket meghatározó törvények megalkotása során hangjukat hallathassák és meghallgatást nyerjenek. Hogy ez milyen hatásos, az az erejüktől függ — erejük pedig a szakszervezetek együttműködésétől. Mindezek megkövetelik a munkavállalók és érdek-képviseleti szerveik jogait és kötelességeit magában foglaló korszerű, az európai normáknak megfelelő érdek-képviseleti törvény megalkotását, ami nem történhet meg a szakszervezetek közreműködése és egyetértése nélkül. Meggyőződésem, hogy a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés kulcsa a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szerveinek felelős párbeszéde, a világos érdekvonalak mentén szabadon szerveződő társadalom pedig a parlamentáris demokrácia, az eredményes kormányzat társadalmi alapja és előfeltétele. Magánemberként erkölcsi, a Magyar Köztársaság elnökeként hivatali kötelességem, hogy erre irányuló törekvéseiket hazánk érdekében minden erőmből támogassam.
