Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-06 / 8035. szám
Magyar Szó, 1991.IV.z8. 3* Harmincas létszám Most már teljesen nyilvánvaló, hogy az állam egyre türelmetlenebb a nemzetiségiekkel szemben. Pedig ez a púp a hátán szépen, lassan, de biztosan sorvad, már a meglevő feltételek között is. De úgy látszik, nem eléggé gyorsan. Nem egy jó eredmény, hogy tíz év alatt csupán 11,5 százalékkal lett kevesebb magyar, 8 százalékkal lett kevesebb szlovák, a románok száma 17,9 százalékkal, a ruszinoké pedig 7,3 százalékkal csökkent. Jobb eredményekre van szükség! Fel kell gyorsítani ezt a folyamatot. Megítélésünk szerint ezt szolgálja a készülő középiskolai oktatási törvény is. A készülő törvény értelmében (amelynek egyelőre még csak a munkaváltozata ismeretes) ahhoz, hogy nemzetiségi tagozat nyíljon középfokon, legalább 30 jelentkező szükséges azonos tanévben, azonos szakirányon, azonos szakmára. Eddig 15 jelentkező esetében a fenti feltételekkel már nyitottak tagozatot. Elméletben ez azt jelentette, hogy a magyar gyereknek lehetősége volt az anyanyelvi továbbképzésre minden iskolában, minden szakmán, ha volt kelló számú jelentkező. Nem így nézett ez ki azonban a gyakorlatban. Az eddigi törvények álrugalmasságára leginkább a gyakorlat cáfolt rá. A felaprózott szakmák, a pályairányítás hiánya és a szervezetlenség oda vezettek, hogy egyre inkább fogytak a magyar nyelvű tagozatok, az anyanyelvűket teljes biztonsággal használó szakemberek, a magyar értelmiség. Nagy átejtés volt az eddigi törvényes megoldás, mert a pályázatok rendre csak júniusban láttak napi világot, s ezekből vagy kiderült, vág)1 sem. hogy melyik iskolában milyen nyelven folyik az oktatás. S hazugság, csalas. hogy bármelyik iskola is képes lenne két-három hónap alatt biztosítani a nemzetiségi nyelvű oktatást, ha ehhez korábban nem voltak meg a feltételei, de a pályázók kérik azt. Nos, az új törvénnyel megszűnnek ezek a "gondok", mert há marad a 30-as létszám, középiskoláink nagy része eleve halálra van ítélve. Ehhez már csak adalékként szolgál, hogy a törvény egyáltalán nem kötelezi az iskolát, hogy a nemzetiségi tagozatokon azok tanítsanak, akiknek az oktatási nyelv az anyanyelve vagy legalább beszélik azt. E legújabb előírásokkal szentesítik azt a gyakorlatot, hogy ha nincs például magyar tanár, akkor szerbhorvát nyelven is taníthatják a kérdéses tantárgyat. Vége a nagy szemfényvesztésnek, most már a készülő dokumentumokban teljesen nyilvánvaló a nemzetiségi jogok tiprása. Tavaly már volt egy ilyen kísérlet a létszám növelésére, akkor is a 30-as tanulólétszamot'akarták törvényesíteni, de a sajtó meg a közvélemény kiállásának köszönhetően, erre mégsem került sor. Hogy az idén a "demokratikus változások" lehetővé teszik-e ezt a törvényhozó számára, még nem tudni. Mi reméljük, hogy mégsem. KABÓK Erika
