Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-06 / 8035. szám
A vajdasági magyarság egy rendkívüli asszimilációnak és diaszpórálódásnak alávetett nemzeti kisebbség. Csökkenésében korántsem a születésszám csökkenése a legjellemzőbb és döntő tényező. Ha csak az hatott volna rá, a csökkenése hovatovább kisebb lelt volna, Egy rendkívül bonyolult jelenséggel találjuk magunkat szemben. Kbben a jelenségben egyszerre tükröződik vissza a nagyméretű es erőltetett asszimiláció, ami meghatározója a sziiletésszám állandó csökkenésének is, s nem kevésbé a kivándorlás növekedő méretei (amit a statisztika sehogyan sem tud megragadni). Az asszimiláció állandó meghatározója a születésszám csökkenésének. A népességcsökkenés minden vonatkozásában jelen van az asszimiláció és a kivándorlás. A 340 960 magát magyarnak valló számá ban ott vannak a külföldi vendégmunkások és családtagjaik (most még nem tudjuk, mennyien), s azok is, akik magyarnak vallják magukat, de szerb az anyanyelvűk. Viszont nincsenek ebben a számban azok, akik szerbnek vagy jugoszlávnak vallják magukat, de az anyanyelvűk inagyai Ebből is látható, hogy a jövőben nem lesz elég csupán a nemzeti hovatartozásról szóló kijelentés alapján megítélni a magyar nemzeti kisebbséget, mert ez nem ad teljes képet a magyarság helyzetéről. Vannak magyarok, akik úgy magyarok, hogy kijelentésük szerint magyarnak érzik magukat, és az anyanyelvűket is; e kettő náluk megegyezik. Vannak „részben" magyarok, akik vagy anyanyelvűk vagy kijelentésük szerint magyarok. Vannak itthon élő és külföldön élő vajdasági magyarok. Mindezt állandóan figyelemben kell tartani. Sok megértést kell tanúsítani azok iránt is, akik így vagy úgy (kijelentésük vagy anyanyelvűk szerint) érzik csupán magukat magyarnak. o Sajnos, úgy látszik, beigazolódott mindaz, amiről az elmúlt egy-két évben elsősorban Ön cikkezett: nevezetesen, hogy a korábbi népszámlálások után megkongatott vészharangot egyfolytában kellett volna kongatni...- Én a népszámlálás előtt a Kilátóban és a Napló 49. számában (amely 1991. április 9-én jelent meg) már „megjósoltam", hogy mennyi magyart fog kimutatni az összeírás. Az én becslésem 345 0Ü0 főre vonatkozott, s mint ahogyan az látszik, alig tér el a valóságtól. A különbség a becslésem és a valóság között „elhanyagolható". Én nem osztottam azokat a fantasztikus nézeteket, amelyek szerint majd ezer és ezer jugoszláv ismét magyarnak vallja magát. A magyar nemzeti kisebbségre rendkívül nagy politikai nyomás nehezedett az utóbbi kél-három évben. Ismét „veszélyes" lett magyarnak lenni. Nem valószínű, sót kizárt dolog, hogy ezer és ezer számlálóbiztos tudatosan meghamisította volna a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kijelentéseket. Bár olyan valóságban élünk, hogy egy lépés választ el bennünket attól, hogy az ember önként is képes ölni, nemcsak parancsra - ahogy a költő mondja -, tehát arra is képes, hogy önként bocsátkozzon adathamisításba, és nemcsak parancsra, ez mégsem lehetséges. Minden bizonnyal sokan meghamisították a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kijelentést, de mégsem olyan sokan, hogy az teljes inét lékben megváltoztatná az összképei. Egészen biztos, hogy most a vajdasági magyarságnak külföldön dolgozó és élő részéi még kevésbé sikerült összeírni, mint 1981- ben (amikor legalább 30 százalékát nem sikerült összeírni). Ez azért történt, mert az összeírók között alig volt magyar. A nem tökéletes kommunikáció ilyen feltett kérdés megválaszolására alig adott lehetőséget. Ellenben ki tagadhatná, hogy a nagyszerb nacionalizmusnak megfélemlítő' ereje nagymértékben előkészítette és kihatott a népszámlálás eredményére. Az emberek léinek, s ezt a félelmet úgy kell elfogadni, mint kész lényt. Ebben a félelmetes légkörben akiknek módjuk volt „bebiztosítani" magukat az eshetőségekkel szemben (mert különben sem ludj iák egykönnyen meghatározni, hogy melyik j nemzethez tartoznak), ezt meg is tették. Tehát, nagy vonásokban én elfogadom ! azt, hogy ahányan magukat magyarnak val! lották, annyi magyart is mutattak ki a nép- I számlálásban. o Ön már korábban is jelezte, hogy Bánátban az 1981. évihez képest is sukkal kedvezőtlenebb adatokkal lehel majd számolni, és hasonló lesz a helyzet Nyugat-Bácskában is. Van-e olyan élettere a jugoszláviai magyarságnak, ahol, ha nem is növekedett, de legalább nem csökkent a lélekszám?- Nincs. Mindenütt csökkent a magyarság száma, s legjobban a szórványokban. A szórványokban élő magyarság etnikailag védtelenebb, mint a nagyobb számban és egy összefüggő területen többségben élők száma A nagyszerb nacionalista tömeghisztéria és a csetnik ideológia kétségtelenül itt volt a legrombolóbb hatású és megfélemlítő erejű a magyarság közhangulatában. A szórványokban élők - s ez teljes egészében vonatkozik a bánáti szórvány-magyarságra is - ki vannak j téve a néhányszorta gyakoribb etnikai kevej redés valószínűségének. Ez az etnikai kevere- I dés tulajdonképpen emberi létkérdés, s czál-19.48. 1953. 1961. 1971. 1981. 1991. össz.% ÖSSZ. % ÖSSZ. % ÖSSZ. % össz % össz. % ÖSSZESEN 1640757100,00 1699545 100.00 1854965 100.00 1952533 100.00 2034772 100,00 2012605 100 00 Szerb- 827296- .50,42 865538 50,931017717 54.861089)32 55,781107378 54,421151357 CmaGotai 29684 ' 1,81 30515 1.79 34782 1,88 36416 1.86 43304 2,13 44716 Motvál 13289J 8,10127027 7,47 145341 7,84138561 7,10109203 5.35 74232 Bunyevác ... 18256 0.93 9755 048 21552 Sokác 199 0.01 1866 Jugoszláv 10537 0,62 3174 0,17 46928 2,40167215 8.22168858 Magyar 428750 26,13435217 25,61442561 23.86423866 21,70385356 18.94340960 Szlovák 73442 4,48 71108 4.18 73830 3,98 72795 3,73 69549 3,42 63941 Román 57999 3,53 57225 3,37 57259 3,09 52987 2,71 47289 2,32 38830 Ruszin 22082 1,35 23038 1,36 24548 1,32 20109 1,03 19305 0,95 17887 A szerbek, Crn* Cora-iak, jugoszlávok, bunyevárnk és sokáenk gyarapodtak az utóbbi egy évtizedben is, a magyarok, szlovákok, románok és ruszinok |»edig továbbra is fogyatkoznak. Összehasonlításként álljanak itt a háború utáni népszámlálások adatai
