Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
MDF: A médiatörvény politikai katalizátor — Van-e az MDF-nek táját átfogó elképzelése a médiaszabályozásTói! — kérdem Kulin Ferencet, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnökét. — önálló törvényjavaslatunk nincs, de koncepciónk természetesen van. Az Igazságügyi Minisztériumban jelenleg munka alatt levó tervezet kialakításában több alkalommal is részt vettünk, mégsem tekintjük azt a saját elképzelésünknek. — Milyen főbb kérdésekben tér el az MDF álláspontja a jelenlegi koncepciótól? — Három témakört említhetek. Az egyik a leendő törvény terjedelme. Kérdéses, van-e annyi erő és idő a megegyezéshez, hogy már most átfogó szabályozás történjen a rádióról és a televízióról. Ügy véljük, sokkal gyorsabban kellene belenyúlni a médiumok világába — a legutóbbi, televízióval kapcsolatos problémák is ezt sürgetik —, mintsem hosszú elvi vitákat folytathatnánk. A tavaly hozott törvény a rádió és a televízió elnökeinek és alelnökeinek kinevezéséről meglehetősen , hézagos, hiszen az annak alapján hivatalba lépett elnökök teljhatalmú intendánsokat neveztek ki, s ezzel nem hagytak hatáskört a majdan kinevezendő alelnököknek. Nagyon is kétséges, szabad-e ezt így legalizálni. Én tehát azt mondom:, elképzelhető, hogy most csak egyes főbb részeket szabályozunk, a többit pedig későbbre hagyjuk, és fokozatosan rendezzük. Másodjára említem a média jogállása körüli ellentétes véleményeket, amelyek korábban a legkeményebb ütközéseket okozták. Arról van sző, hogy a rádió és a televízió költségvetési intézmény legyen-e, vagy — mint azt a jelenlegi szakértői tervezet javasolja — úgynevezett egyszemélyes részvénytársaság. — A részvénytársasági formát többen a függetlenség biztosítékának tartják. — Mi éppen hogy nem látunk kellő garanciát arra, hogy az ily módon feltételezett gazdasági autonómia nem vezet inkább a részvénytulajdonosoktól való függőséghez. Vajon nem teszi-e lehetővé ez a megoldás a politikai befolyásolást — a gazdasági alanyok részéről? Bár az Igazságügy-minisztérium szakértői ennek elhárítására különféle megoldásokat javasolnak, de még mindig nem adtak megnyugtató választ a kérdésünkre. — Hogyan képzelik el a rádió és a televízió felügyeletét? — A jelenlegi koncepcióbán szereplő felügyelő bizottság felidézi a korábbi pártatlan tájékoztatási bizottság ötletét, amit annak idején az SZDSZ vetett fel. Semmiképpen sem tudunk egyetérteni azzal, hogy az érintett médiumok munkatársai is tagjai lehessenek a saját intézményük felügyeletét ellátó bizottságnak. Ilyen lehetőség, tudomásom szerint, külföldön sincs. A koncepció nem zárja ki határozottan- ezt a megoldást, bár kifejezetten nem is utal rá, tehát nyitva hagyja a kérdést. Azt sem tartjuk indokoltnak, hogy a bizottság tagjait a köztársasági elnök nevezze ki. Vajon mivel magyarázható, hogy ilyen kiemelkedő presztízst kapjon ez a bizottság, ami ekkora hatalmat sejtet? — Hogyan képzelik el a média függetlenségét? — Megítélésünk szerint a kormányzattól és a parlamenti pártoktól független közszolgálati rádióra és televízióra van szükség. — Ha sokáig tart a politikai huzavona a médiumok körül, és a parlament nem tud kétharmados többséggel törvényt alkotni,^ akkor pragmatikus megoldást kell keresni. Mert ha nem születik megegyezés, a politikai vita állandósul, akkor nincs más mód, mint valahogy kiegyensúlyozni a politikai erőket. Jobb megoldás híján magam is ezt támogatom. — Ez esetben felosztanák a csatornákat a kormánypártok és az ellenzék között? — Nem arra gondolok, hogy, i mondjuk, MDF- és SZDSZ- csatornák működjenek a rádióban és a televízióban. Hanem arra, hogy ha a pártok ideológiai arculatát különböző szellemi-kulturális és ízlésirányok határozzák meg, amelyek a magyar hagyományban gyökereznek, akkor olyan helyzetet kell teremteni, amelyben egyik sem rekeszthető ki. Az úgynevezett népi és urbánus, illetve a konzervatív és liberális értékekről van szó. Adott esetben az is elképzelhető, hogy ezek a szellemi irányok külön-külön nagyobb hangsúllyal érvényesülnek egyik vagy másik csatorna programjaiban. Mindez persze csak feltevés, egy végső, kényszerű alternatíva, mert e pillanatban még mindig nehéz megjósolni, mi lesz a szabályozás sorsa. A médiáról szóló törvényjavaslat csupán egyike a több tucat parlamenti előterjesztésnek, mégis -katalizátor szerepet tölt be, befolyásolja a hazai politikai élet alakulását. A pártok között ebben történő megegyezés felgyorsíthatja a törvényalkotási folyamatot, a meg nem egyezés viszont nagymértékben lefékezheti az egész törvénykezést, megronthatja a politikai klímát. Varsányi Gyula
