Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-24 / 8046. szám
Shylock Hunniában L Magyar Nemzet 1991. Május 14. 2> A Nifyír Zsidó Kulturális Egyesület vezetőségi tagja, Gadó György országgyűlési képviseld, április elején levelet irt a legfőbb ügyésznek, »melyben felhívta • figyelmét, hogy Kunszabó Ferenc, a Hunnia főszerkesztője, lapjában meghirdette Bary József hírhedt tiszaeszlári vérvád as könyvének, A per című „ellenemlékiratainak” az újrakiadását. Az ügyészség arról tájékoztatta a bejelentőt, hogy a „tényfeltáró vizsgálatot” megkezdték. Február óta eljárás folyik as Izraelita hitközség és Horváth Balázs volt belügyminiszter kezdeményesésére Romhányi László, a Jurta Színházban székelő Keresztény Nemzeti Mozgalom elnöke, a Szent Korona főszerkesztője ellen, a lapban megjelent antiszemita Írások miatt. Korányi László, a B'nai B'rith szervezet elnöke, április végén bejelentést tett a Fővárosi Főügyészségen, egy, a Hunnla-füsetek 18. számában megjelent Írás miatt, amely vitatja, hogy a holocaust valóban megtörtént, Illetve a zsidó áldozatok számára vonatkozó Információkat vonja kétségbe. „Véroód, az az állítás, hogy zsidók nem zsidókat gyilkolnak, különösen kereszt ínyeket, azzal a céllal, hogy vért szerezzenek Pészachra, vagy más rituális célra; szándékos hazugságok, koholt vádaskodások ét népi hiedelmek összessége a zsidók gyilkossági vágyáról és vérszomjasságáról, mely orra a felfogásra épül, hogy a zsidók gyűlölik a keresztényeket és általában az emberiséget." A Jeruzsálemben kiadott hatalmas összefoglaló mű, az Encyclopedia Judaica határozza meg ekképp a vérvádat, azt az évezredet, téveszmét, mely „változatos formákat öltött, s a hozzá társuló mesékkel együtt a legszömyűbb megnyilvánulása az emberi kegyetlenségnek és hiszékenységnek”. Az újkori kelet- és közép-európai történelemben a vérvád rendkívül jelentős szerepet töltött be, nélkülözhetetlen politikai és társadalomlélektani „tőkéje” volt a különböző fasiszta, antiszemita mozgalmaknak. A vérvád, mely az antiszemitizmusnak nem a kiváltója, hanem az előítéletes ideológiával fertőzött tömegek szociálpszichológiai megnyilvánulása, torz „kisülése” volt, közvetlenül hozzájárult s zsidó nép pusztításához, ahhoz a történelemben páratlan, nagyüzemi méretekben zajló, c a német fasiszták által véghezvitt genoddumhoz, melyet holocaust néven ismerünk. Paraszti radikalizmus és antiszemitizmus A vérvád hit az 1890-es években terjedt el a nagyobbrészt református parasztok által lakott Alíöldön, méghozzá éppen abban az időszakban, amikor a földosztást követelő parasztmozgalmak is jelentkeztek. A szegényparasztság szociális forrongásai kezdettől fogva magukban hordozták a vérvád vírusát. Ennek többek között ez Is oka volt; hogy Kelet-Magyarországan a radikális indulatoktól fűtött szegényparasztság viszonylag nagy létszámú ortodox zsidósággal élt együtt, s szembe került zsidó nagybirtokotokkal és bérlőkkel is. Nem meglepő ezek után, hogy az 1891. május elsejei orosházi tüntetés oka a korabeli megfigyelők szerint „részint a zsidóellenes izgatások, részint a budapesti szocialistákkal sűrű érintkezés" volt, s a másnapi, békéscsabai zavargások során elsőként egy Rosenthal nevű malomtulajdonost tnzultáltak. Figyelemre méltó, hogy « Viharsarokban lejátszódott későbbi zavargások során rendre az aszszonvok tüzelték a férfiakat a községháza és a vagyonosok elleni rohamra. A paraszti radikalizmus és antiszemitizmus összefonódása Várkonyi István Független Szocialista Pártjának programjában is tetten érhető. Íme egy részlet abból a programból, amit a Nyírbátor környéki pártszervezet fogadott el 1897. szeptemberében: „15. pont: a zsidók borzasztó nagy urak, ki táját birtokán, ki haszonbérlő is nagyon rosszul hónnak velünk. Es annyira uagyunk, hogy maholnap ük lesznek az urak nagy magyar országban. Egyhangúlag követeljük a kiirtását." A vérvádhisztéria a radikális indulatoktól fűtött Alföldön a XX. század első évtizedétől kezdve meglehetősen gyakorivá vált, s az osztályharc sajátos formáját öltötte. Elég, ha néhány esetet említünk ebből az időszakból. 1900. november 12-én, Szentesen egy keresztény kislány sikoltozva rohant ki egy zsidó szatócs boltjából, attól rettegve, hogy lesakterolják. Az ügyből rágalmazás! per lett, amit Szegeden tárgyaltak, ahol ekkoriban szintén előfordult hasonló eset. Politikai színezetű hisztériáról tudósított az Egyenlőség 1900. szeptember elsejei száma: eszerint Kurils, Elek, Megyesháza, és Szent-Pál községekben az a hir terjedt el, hogy „bennük keresztény gyerekek vérére vadászó zsidók tartózkodnak". Állítólag a király 150 zsidó saktemek megengedte volna, hogy a környéken alkalmas keresztény gyerekeket kereshetnek — de ha a nép ezeket a zsidókat megtalálja, ekkor a király engedőimével agyonütheti a zsidókat. Ekkor a magyar királyi belügyminisztérium rendeletet bocsátott ki a „vérvádmese terjesztői ellen”, de a hatósági fellépés aem tudta meggátolni, hogy K étegyházán, Békésen és Békéscsabán is kitörjön a hisztéria. Csabán agy Grvnuxild Vérvádtörténefek
