Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)

1991-05-24 / 8046. szám

tegyar Nemzet 1991. Május 1t U' Szent Korona-per A vád: közösség elleni izgaíás Kevéssel • vádirat elh&ng­­tása után dr. Péntek László tanácselnök elnapolta a Szent Korona című hetilap lőszer* keszlóje, Romhányi László és társai (Budai Kulcsár János, Stoffán György) ügyében kltű­­lött büntetőügy! tárgyalást szerdán a Pesti Központi Ke­rületi Bíróságon. Ezt követően a tárgyalóteremben és a folyo­són a felbevült Romhányi-hí­­vók az A és védője, dr. Nagy László tiszteletére valóságos politikai demonstrációt rögtö­nöztek. Előbb a Himnuszt éne­kelték el a megzavarodott rendőrök jelenlétében, majd a Székely Blmnuszt felemelt kéz­iéi, hirdetve fennhangon, bogy politikai diszkrimináció van ké­szülőben. A kijelölt, mindössze 30 főnyi hallgatóságot befogadó tárgyaló­terem előtt már jóval a kiírt kezdés előtt tumultuózus Jelene­tek szemtanúi lehettünk. Aki pe­dig nem vett részt ebben, az rög­tön gyanúsnak számított, szemé­re vetették, hogy „biztos nem magyar" s még azzal a jótanács­­csal is ellátták: „rakjon a fejé­re kapedlit megkülönböztetésül!” A teremben Fónay Jenő, a PO­­FOSZ elnöke szólt először a sze­rencsésen bejutottakhoz, ekként: „Barátaim! Figyeljetek a bíró úr leje fölé!” — s a koronás címer­re mutatott. A tanácselnök egy Ideig hiába kért fegyelmezett vi­selkedést, aztán, mikor már munkához láthatott volna, el­hangzott: „Nem engedik be a te­rembe Rácz Sándort, ’56 hősét!” Azonnal beengedték, s viharos taps tört ki a hallgatóság köré­­bein. íljabb tanácselnöki figyel­meztetés következett: „ez itt nem színház, a hallgatóságnak hall­gatni kell”. Még egy emlékezetes Jelenet méltó rögzítésre: az első­rendű vádlott, Romhányi László az egyik, földön ülő tisztes úr­nak felajánlotta, hogy készséggel átadja a helyét... Kezdődhetett az érdemi tárgya­lás. dr. Ráboezfci Andrásné kerü­leti vezető ügyész vádi rat-ismer­tetésével. "Röviden kitért az előz­ményekre, melynek lényege, hogy Romhányi László, a Magyar Szín­kör Kisszövetkezet elnöke a Mi­nisztertanács Sajtóirodájához címzett levélben kérte a Szent Korona című hetilap kiadásának engedélyezését. A lap céljaként a Színházban megjelenő pártok, szervezetek, szövetségek tevé­kenységének ismertetését jelölte meg. A lap nyilvántartásba vé­tele 1989. november 7-én meg is történt, oly módon, hogy a szer­kesztőség vezetője, Budai Kulcsár János, felelős kiadója Romhányi László lett. A tizezer példányhan megjelent első lapszámban (1989. november 16.) ez így módosult: főszerkesztő Romhányi József, fe­lelős szerkesztő Budai Kulcsár János, főszerkesztő-helyettes Stof­­fán György. "az ügyész a továbbiakban idé­zeteket olvasott fel a vád alap­jául szolgáló cikkekből, amelyek mindegyike a második évfolyam (1990) valamelyik számában je­lent meg. ,,.4 barbár romának..." Mátyás király halálának 500. évfordulóján: „Mátyás királyt — az egész nemzeti történelmünk­kel együtt — sutba dobta a Ha­talom, mint avitt ócskaságot. Melldöngetve próbálnának Euró­pába vonulni, ha Európa szíve­sen látná a bolsevizált balkáni csordát.. Trianoni gondolatok: „Mert a nemzet java az elszakított terü­leteken él... Nem itt, ahol a ma­gyarság csak keveseknek számít. A többség pedig saját és fejébe ültetett demagógiát vallja.” Te Deum — vagy talpra ma­gyar?: „Csakhogy tapasztalatból tudjuk, hogy a kiegyezés akadá­lyozója soha nem a kirabolt ma­gyarság, hanem a románság volt. Nem volt, i.ia sincs és nem is lesz olyan megállapodás, amelyet ne rúgnának föl, ha érdekeik úgy kí­vánják.” Még egyszer Erdély: „...az egész román történelem a hitsze­­gések és a köpönyegforgatások so­rozata. Jogunk ran hát a ma­gyar—román határ sérthetetlen­ségét azonnali hatállyal felmon­dani." Üzenet a gyászmagyaroknak: „Hogy Erdélyben már több a ro­mán? Telepítsék vissza az on­nan erőszakosan kitelepített ma­gyarokat. s vigyék az „őshazába" az Erdélybe hozott románjaikat! S éljenek ott boldogan a »homo­gén- Romániájukban!” Marosvásárhely után: „Ne sér­tegessük a fejlődésben élenjáró nagyszerű ázsiai népeket azzal, hogy a ROMÁNOK viselkedését balkáni viselkedésnek nevezzük. A barbár románok ROMÁNUL viselkedtek." Az eddig citált írásokat az ügyész megítélése szerint „a vád­lottak abból a célból jelentették meg, hogy azok a román néppel szemben sértóek és lealacsonyító- Ok". Idézet egy cím nélküli dolgo­zatból: „A Washington Times ér­tesülése szerint Kelet-Németor­­szág kommunista pártjának ve­zetője a világ zsidóságát kérte, hogy akadályozza meg a két Né­metország egyesülését! A világ zsidósága eddig is ebben az irány­ban dolgozott. Máris ellenségei a leendő Németországnak. Az ilyen magatartás mérsékli vagy duz­zasztja az antiszemitizmust? Nem­de ez éppen olyan olaj a .tűzre, mint amikor a II. világháború elején a világ zsidósága kijelen­tette: háborúban levőnek tekinti magát Hitler Németországával szemben!? Utána meg csodálkoz­tak, hogy a nácik ellenségként kezelték őket." „ Zsidók és a cigányeső ” Rákosi-levélrészlet: „Amikor Rákosi Mátyás 1956-ban elmene­kült Magyarországról, orosz emig­rációjában Hruscsovmak Irt le­velében az antiszemitizmus erő­södésének magyarázatául a zsidó­ság túlsúlyban való szereplését hozta fel. Ha ma is .emelkedő­ben az antiszemitizmus — mint állítják —, okát nem hasonlóban kell keresni, mint Rákosi tette?” Pozsgay antiszemita: „A Pozs­­gay—izraeli megállapodás .tehát ezeket és a többit — mint mond­ják — kb. egymillió zsidót fog Magyarországra telepíteni. A ci­­gányeső után most éppen ez hiányzik." Üzenet a gyászmagyarokhoz: „Panaszolják, hogy erősödik az antiszemitizmus. Amennyire lá­tom, a zsidók élnek a legjobban, egyesek fúl jól is! A politikában csodás ügyességgel 6zinte megint az élen vannak, nem is szólva a médiáknál elfoglalt szerepükről. Pedig nem tehetségesebbek, leg­feljebb gátlástalanabbak, mint a magyarok.” Zsidókurzus Magyarországon?: „... hegy koncepcionális zsidó „hatalomátvételt” készít elő egy háttérbe szorult vagy szándéko­san meghúzódó szervezet. Mint keresztény ember, aggódom amiatt, hogy különböző vallású, nemzetiségű erők kisajátilhaló­­nak vélik hazánkat, s a hatalom gyakorlását.” Nyílt levél Andrásfalvy Berta­lan miniszterhez: „...a zsidó ki­sebbség agresszív módon kikény­szeríti akaratát a többségi ma­gyarság hátrányára.”

Next

/
Thumbnails
Contents