Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-24 / 8046. szám
Magyar Hírlap 1991. Május 16. ZI A Fidesz külgazdasági szakértőinek véleménye / Újabb ellenprogram született? „Össztüzet ” zúdítanak a Fidesz-szakértők a külgazdasági programra. Nem a Magyar Hírlapban teszik ezt először, tehát minden bizonnyal nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy véleményüket több fórumon, több lapban is megjelentessék. A Fidesz-véleménv megismerése után szerkesztőségünk helyt ad a kritizált program készítőinek is. S mivel a gazdaság egy igen fontos területéről van szó, az sincs ellenünkre, ha más szakértők is kifejtik nézeteiket... Az ország előtt súlyos gazdaságpolitikai feladatok indokolják, hogy a kormány középtávú általános gazdaságpolitikai programjának legyen külgazdasági fejezete is. Az NGKM által márciusban elkészített programtervezet azonban nem tölti be ezt a szerepet. A dokumentum rendkívül általános, illetve konkrét „akcióprogram" fejezete alig van beszélőviszonyban az azt megelőző leíró fejezetekkel. Legfőképpen pedig a tervezet — az 1990 őszi rosszízű kormányon belüli nyilvános vitákat felidézően — nem kapcsolódik a kormányzaton belül már elfogadott általános programhoz, hanem lényegében azzal szemben egy ellenkoncepciót nyújt. Mi azt gondoltuk, hogy az ellenzéki pártok dolga. Itt viszont két, az MDF bizalmát élvező szakmai miniszterek által vezetett tárca elvi vitájáról van szó. A koncepcionális különbség lényege a következő. A Kupa-program vezérelve az, hogy a gazdaságpolitikai törekvések középpontjába az infláció letörését, s ezzel egyidejűleg az intézményi reformok — mindenekelőtt a privatizáció — erőteljes folytatását kell állítani. Ez utóbbit részben azért, hogy segítse az antiinflációs pénzügyi célok elérését, részben pedig azért, mert csak így remélhető, hogy kikerülünk az eladósodás csapdájából. Bár számos kétségünk van a Ku'pa-program konkrét ajánlásait illetően — egyebek között elégtelennek látjuk a meglakarításösztönző, illetve a költségvetési reformra vonatkozó részeket (s így aggódunk az inflációs célokén), valamint kidolgozatlannak a megbízható, tartós konvertibilitás elérésére körvonalazott utat — az alapfilozófiát mégis a jelen helyzetben modernizációs alternatíva nélküli, jó keretnek ítéljük. Az NGKM-tervezet az állami struktúrapolitikában és a kínálat állami ösztönzésében véli megtalálni az elkövetkező néhány év gazdaságpolitikai vezérfonalát. Ugyanakkor teljesen homályban marad az a kérdés, hogy mindez milyen költségvetési kihatásokkal jár. Csak azt tudjuk meg, hogy a szerzők nem szeretnének „túlzottan restriktiv", azaz az antiinflációs célokat túl szigorúan értelmező politikát látni. Mivel azonban a Kupa-program inflációt fokozatosan mérséklő céljai sem minden teintetben biztosítottak. arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős tárca valójában az eddigiekhez képest a következő években még növekvő inflációt is elviselhetőnek tartana, még ha a struktúraátalakítás gyorsítása érdekében ez jelentős állami többletkiadásokkal is járna. Nem tagadva a józan keretek között maradó központi támogatás szükségességét az idei reorientációs feladatok megoldásához, súlyos aggályaink vannak az NGKM strukturalista mámorával szemben. Struktúraátalakítási víziói oly mértékben elnagyoltak, hogy jórészt alkalmatlanok operatív gazdaságpolitikai programként való értelmezésre. így viszont nem meggyőző, hogy mitől lenne ez a program más, mint a Tervhivatal korábbi, végülis általában zsákutcába vezető struktúrafejlesztési programjai. Holott ma a kiinduló helyzet rosszabb, mint a korábbi évtizedekben. hiszen feszítettebb monetáris és költségvetési keretfeltételek között kell manőverezni, az állami költekezés lehetőségei objektíve lényegesen szőkébbre szabottak. Az NGKM dokumentuma nagyvonalúan nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mitől volt az elmúlt négy évben a reorientáció ennyire sikeres. így nem is tud semmit felsorakoztatni azzal az érvvel szemben. hogy ezt elsősorban éppen az a viszonylag következetes monetáris politika, az ezáltal előidézett keresletszűke tette lehetővé, amit az NGKM tervezete szeretne felpuhítani. Általában az anyag makroökonómiai szemlélete roppant tájékozatlanságról árulkodik. Csak egy példát hadd említsünk. Az idegenforgalom fejlesztését taglaló — egyébként jó gondolatokat tartalmazó — részben a tárca amellett érvel, hogy a következő néhány évben fenn kell tartani a lakossági valutaellátás korlátozását, viszont fokozottan kell ösztönözni a lakossági devizamegtakarításokat a fizetési mérleg javítása érdekében. Közhely, hogy az ilyen típusú politika a kettős valutarendszer elmélyüléséhez. végső soron a hazai monetáris politika dezorganizálódásához, az inflációs folyamatok elszabadulásához vezet. Ennek nagyjából éppen az ellenkezőjére van szükség: egy olyan csomagtervre, amely a dollármegtakarításokkal szemben a forintbetéteket ösztönzi és vesenyképessé teszi, miközben energikus intézkedéseket tesz a túristaellátmány fokozatos liberalizálása érdekében. A mo netáris politika keménysége esetét egy ilyen csomag végső soron a fi zetési mérlegre is jótékony hatássa lesz. Az anyag energikusan érvel nagyvállalatok központi támoga tással történő megmentése érdeké ben, holott tudjuk, hogy az elmúl évek szigora volt az a tényező amely ennek a szerkezetnek a lass felbomlásához jelentékenyen hoz zájárult. egészségesebbé téve a ma gyár vállalati méretstruktúrát. Aj már nem is értjük, hogy az NGKh hogyan szeretné a „vállalati profi tisztítás" rosszemlékű feladat; megvalósítani. Ä tervezet erénye, hogy alapvt tőén támogatja a külső nyitást. Ál ban az értelemben is. hogy fennta tandónak és támogatandónak t< kinti a külföldi tőke bevonásáv; kapcsolatos politikát. Műfaji szempontból a fő got dunk az. hogy a dokumentum nei egy tárca cselekvési programja, h nem sokkal inkább egy szakfolyc ratba illő gazdaságpolitikai értek zés — egy hevenyészett akcii programnak nevezett függelékké amelyből sok megoldandó felad egyszerűen hiányzik. Filozófi szinten felfogjuk az aktív állar struktúrapolitika iránti vágyat. ( nem látjuk konkrét megvalósít sának eszközeit, s különösen ne az ezek használatából adódó kö ségvetési terheket. Értjük (bár ne szeretjük), hogy az anyag a külfc di beruházásokat is ágazatilag er sen terelni akarja, de nem látji hogy mifelé és milyen eszközöld történne mindez. Összegezve: az állam „új típu szerepvállalásával” kapcsolatb homályban marad, hogy az mit új a szocialista gyakorlathoz kép; és eredményében mitől lesz jo annál. (Folytatjuk) • Főlsz Attila — Mizsei Kaim a Fidesz külgazdasági szakér
