Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-04 / 8016. szám

Pesti Hírlap, 1991. március 30. MINISZTERELNÖKI NYILATKOZATA HATPARTI TÁRGYALÁSOKRÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉS DÖNTÉSEI NEM HELYETTESÍTHETŐK A hatpárti egyeztető tárgya­lások célja az lehet, hogy a parlamentarizmusban szoká­sos módon össznemzeti kér­désekben egyeztessék állás­pontjukat a pártok, meggyor­sítva ezzel a törvényhozás munkáját. Szó sincs azonban arról, hogy Magyarországon újra valamiféle kerékasztal­­tárgyalások lesznek — nyilat­kozta Antall -József péntek délután az MTI munkatársá­nak, aki a Fidesz csütörtökön nyilvánosságra hozott indít­ványáról kérte a miniszterel­nök véleményét. — Az átmenet időszaká­ban rendezett kerekasztal­­megbeszéléseknek az volt a jelentőségük, hogy az akkori Országgyűlés politikai legiti­mációja hiányzott, így a nem­zeti kerekasztal volt hivatott teret adni a különböző cso­portoknak, hogy megtárgyal­ják a békés átalakulás kérdé­seit. Ma szabadon választott Országgyűlés működik Ma­gyarországon, ezért termé­szetesen eleve elleneznénk minden olyan elgondolást, amely arra irányulna, hogy országgyűlési döntéseket he­lyettesítő testület jöjjön létre. — Milyen alapvető kérdé­sekkel foglalkozna a Fidesz ál­tal javasolt fórum, amelynek létrehozását a három kormány­párt vezetői kedvezően fogad­ták? — Mindenekelőtt szeret­ném leszögezni: a kormány­zat és a koalíciós politikai pártok nevében több hasonló kezdeményezés történt az el­múlt időszakban, sőt, hatpár­ti tárgyalásra is sor került. Én magam is felvetettem ha­sonlójavaslatot a taxis-válság időszakában, érintettem ezt a kérdést a március 19-i parla­menti ülésen, valamint most szerdán, az agrárértelmiségi fórumon elhangzott beszé­demben. Külpolitikai, bizton­ságpolitikai, alkotmányjogi, alapvető fontosságú gazda­ságpolitikai kérdésekről van szó. Hogy csak az utóbbira említsek egy példát: az adós­ságállomány kezelésével kap­csolatos közös állásfoglalás segíthet elkerülni, hogy kül­földön félreértsenek ezzel kapcsolatos megnyilatkozá­sokat. Olyan szociális kérdé­sekben is meg kell egyezni, amelyekkel kapcsolatban — s ezt kormányzat és ellenzék egyaránt tudja —. pártpoliti­kától függetlenül szükség van népszerűtlen intézkedé­sek meghozatalára. Az átala­kulás, a piacgazdaságra való áttérés stratégiai szempont­jai ezek. Ide tartozónak ér­zem még a múlt megítélésé­nek néhány, közös vélemény kialakítására váró kérdését is. 3.oldal folytatás az 1. oldalról —A kezdeményezés első vissz­hangja vegyes benyomásokat kelt. Még a koalíciós pártok néhány vezetője is aggályát fe­jezte ki Mi erről a véleménye?, — Megítélésem szerint a kormánynak és a koalíciónak nem kell attól tartania, hogy a közvélemény a népszerűt­len intézkedéseket a kor­mány nyakába varija, az eredményeket pedig az ellen­zéki politikai pártok — a hat­párti egyeztetés jóvoltából — saját eredményüknek tünte­tik majd fel. Gazdasági kérdé­sekben például eleve az szol­gál a tárgyalás alapjául, hogy a tárgyalópartnerek fő vona­laiban fogadják el a kormány akcióprogramjában megfo­galmazott elgondolásokat. Amiatt sem kell aggódni, hogy az ellenzék e fórumon kényszerítené rá kisebbségi véleményét a kormányra és a koalícióra, mintegy háttérbe szorítva a parlamenti többsé­get. Viszont segíthet a megbe­széléssorozat abban, hogy uralkodóvá vájjon politikai életünkben az önmérséklet, az elkerülhetetlen lépéseket ne (használják ki egymással szemben a pártok. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy itt nem lehet - szó semmiféle olyan paktumról, amelyet a pártok megválasztott vezető testületéinek, illetve parla­menti frakcióinak kikerülé­sével kötnénk. A megbeszé­léssorozat csak a kölcsönös bizalmon, a kormány belső egyetértésén alapulhat, s él­veznie kell a parlamenti frak­ciók támogatását, ezért bizto­sítani szükséges, hogy a frak­ciók és a pártszervek folya­matosan tájékozódhassanak a tárgyalásokról. — Kik vennének részt a megbeszéléseken ? — A pártokat irányító tes­tületek és a frakciók vezetői, felhatalmazás alapján. Min-I den olyan kérdésben, amely­ben mandátumuk a döntésre nem terjedne ki, csak feltéte­lesen fogadhatnák el a megál­lapodást, amit később hagyna jóvá pártjuk illetékes vezető szerve, vagy a frakció. így • mód nyílna például arra, hogy a parlamenti felszólalások te­rén nagyobb önmérsékletet érjünk el anélkül, hogy ezzel csorbítanánk a képviselők jo­gait. —Mikor kezdődne és med­dig tartana a Fidesz javaslata szerint nem a nyilvánosság előtt zajló tárgyalássorozat ? — A résztvevőket én hí­vom össze, mégpedig akkor, ha a politikai pártok vezető testületéi állást foglaltak a ja­vaslat mellett. Az első ülésen dönteni kell arról, hogy mi­lyen témaköröket, s milyen sorrendben tűzünk napirend- I re. Szelektálni kell, éppúgy, , ahogyan a parlament „válo­­; gat” a rázúduló törvényjavas­latokból. Az érdemi tárgya­lást pedig csak akkor lehet 1 megkezdeni, ha az Ország­gyűlés összeült, a frakciók megkezdik munkájukat. A képviselőcsoportok folyama­tos . állásfoglalása nélkül ugyanis elképzelhetetlen az egyeztető tárgyalások sikere. Itt jegyzem meg: a munka ha­tékonysága érdekében tá­mogatom a Fidesznek azt a javaslatát, hogy a nyilvános­ság csak az egyes üléseket kö­vetően kapjon tájékoztatást a megbeszélésekről. A tét nagy: az ország stabilitása, a parla­menti kormányzás sikere. A testület működése közben fog eldőlni, hogy a politikai pár­tok mennyire lesznek konst­ruktívak abban a mechaniz­musban, amely — még egy­szer hangsúlyozom — a fő kérdéseken belül is csak az alapelvek egyeztetését teszi lehetővé. Az esetleges megál­lapodások nem helyettesít­hetik sem a kormányzást, sem a törvényhozást — mon­dotta a miniszterelnök. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents