Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-04 / 8016. szám
Magyar Nemzet, 1991. március 29. Kormánypárti ellenzéki pozícióban As általános liberális győzelem pikáns helyzetet teremtett a budapesti önkormányzati választásokon: a parlamenti kormányzópártok, az MDF és a KDNP ellenzéki szerepbe szorullak a helyi képviselőtestületekben. Ebből következik: mindegy, hogy hol ellenzéki a politikus, a parlamentben és az önkormányzatban egyformán elnyomottnak érzi magát. Ifjabb Pongrácz Tibor dr., a nyolcadik kerületi képviselő-testület MDF—KDNP-írakciójának vezetője fiatalember, frissen végzett jogász. Egy Mező Imre úti (Orczy út) családi házban beszélgettünk, ahol jelen volt az MDF hajdani országgyűlési képviselőjelöltje, Maróti László Ferenc is, aki tavasszal mindössze egy-két szavazattal maradt le Haraszti Miklós mögött. — Hogyan esett önre a x>álasztás? — Az egyik oka valószínűleg az, hogy én vagyok az egyetlen jogász a frakcióban, van némi közjogi gyakorlatom. Másrészről, Maróti úr, aki a megbízott frakcióvezető volt, a Bem téri MDF- központban is fontos feladatot lát el, és igy nem jut ideje erre a munkára. Kora és végzettsége alapján az ember azt várná, hogy ön a Fidesz táborába tartozzon. Mi vezette az MDF-hez? — Ennek sok összetevője van. Egyrészt a családi hátterem is efelé mutatott, hiszen én egy nagypolgári családban nőttem fel, ahol azokat az érdekeket, amelyeket ma sokszor kétségbe vonnak; a nemzet szeretetét, a nemzetbe vetett hitet kisgyerek korom óta magamban hordoztam. Másrészről a mi családunk római katolikus, és az MDF ideológiai hátterét jelentő keresztény-nemzeti szellem értelemszerűen arra indított, hogy eleinte csak szimpatizánsként, majd *90 eleje óta aktív tagként a párt munkájában részt vegyek. Én nem érzem úgy, hogy azért, mert valaki fiatal, a fiatal demokraták körében kéne politizálnia. Véleményem szerint a Fidesz radikális programja jelenleg nem reális ebben az országban. Egy lassú forradalomra van Wtlkség, amtr'S jelenlegi-helyzetben csak az MDF képes megvalósítani. — Nem tudom, hallotta-e már, de a képviselő-testületben önt kifejezetten jobboldali politikusként ismerik. Vállalja ezt? — Ez attól függ, hogy mihez viszonyítunk. Az SzDSz-hez képest lehet, hogy igen, de én úgy látom, hogy ők még maguk sem döntötték el, hogy szociáldemokraták vagy liberálisok. En nem mondanám, hogy a történelmi értékeket, az ország ezeréves jól bevált gyakorlatát föl kell használni. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben vissza kell térni a háború előtti állapotokhoz, de ha megnézzük a jelenlegi törvénykezési folyamatot, azt a tendenciát, ami az intézmények kialakításában, az új hatalmi ellenőrző rendszerek kiépítésében érvényesül, akkor láthatjuk, hogy minden kísérlet, ami nem a Horthy-rendszer intézményeihez nyúlt vissza, megbukott, és most ismét számvevőszékünk van, erős kormányfőnk, aki mellett a kormány alárendelt szerepet játszik. Ügy látom, hogy az ország kezdi végre felismerni, hogy az a korszak igenis értékeket képviselt. — A kerületben SzDSz-es polgármester van, a testületen belül többségben vannak az SzDSz-es és Fideszes képviselők. Hogyan tudnak velük együttműködni? Nagyon jól. Szakmai kérdésekben teljesen súrlódásmentes az együttműködés. Sajnos, akkor, ha a testületi ülésen pártszempontok velődnek fel, és ha a testületet kormányzó koalíció szakmai szempontok helyett pártérdekek alapján szavaz, adódnak konfliktusok, de ezek kizárólag politikai ellentétek. — Ezt mintha egy parlamenti ellenzéki politikus mondta volna a kormánykoalícióról, meglepő az egybecsengés. Tényleg, hogyan érzik magukat, a legjelentősebb kormányzópárt tagjaiként, ellenzéki pozícióban? — Ez a két dolog, ilyen értelemben független egymástól, az MDF-ben sosem érvényesült olyan centralizált vezetés, mint más pártokban, a helyi szervezetek nagy önállósággal bírnak. A mi feladatunk ebben az önkormányzatban az, hogy szakmai téren segítsük a lakosság érdekeinek érvényesítését, és egyúttal ellenőrizzük a kormányzó pártok tevékenységét. Sajnos, gyakran adódik olyan helyzet, hogy a kormányzó pártok át akarják lépni azokat a kereteket, amelyeket (együtt állapítottunk meg. Ilyenkor fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy amit tenni kívánnak, az nem helyes. Ennek a figyelmeztetésnek általában meg is van a foganatja. Mivel a testületben huszonkét SzDSz-es, hat Fideszes és egy szocialista képviselő van, mi tizenegyen a második legerősebb frakcióként léphetünk fel. — Elég sokszor megfordulok a nyolcadik kerületben, de úgy látom, hogy az utóbbi hónapok során a közállapotok csak romlottak. Hogy látja ezt ön, és döntéshozó pozícióban mit tenne esetleg másképp? — El kell mondanom, hogy az önkormányzat és a polgármester úr sok szempontból még az alapok lerakásánál tart, egyelőre egy új szervezeti struktúra kialakítása is még csak a tervezés fázisában van, a munkának a pénzügyi alapjai is hiányoznak. En úgy érzem, hogy a kormányzó pártok ugyanarra törekszenek a kerületben, amire a fővárosban. Centralizálni akarnak, és úgy látják, hogy minden funkciót saját hatáskörükben, konkrétan a polgármester kezében kell összpontosítani. Ezt azért tartom helytelennek, mert egyrészt a munkát meg lehetne osztani a harminchét fős testület minden tagjával, másrészt ez a tevékenység a választók valós akaratát sem tükrözi. Az MDF és a KDNP a listás szavazatok negyvennégy százalékát szerezte meg, több körzetben pedig csak néhány szavazattal maradtunk le a képviselői hely megszerzéséről. Ha én lennék a polgármester helyében, több bizalommal közelednék az ellenzékhez. Egy SzDSz-es képviselő egyszer azt mondta nekem itt a kerületben, hogy néha úgy érzi, itt a többség fél a kisebbségtől. Mi nem értjük, hogy miért félnek tőlünk. (n. kósa)
