Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-30 / 8033. szám
Magyar Hírlap, 1991.IV.z3. ^ lc A mezőgazdaság nyomora Az eltelt év alatt sok víz folyt le a Dunán, az országban több változás történt, mint korábban évtizedek alatt. E változások jelentős hatással voltak és vannak az élelmiszergazdaságra is, jónéhány pozitív és negatív fejleményt hoztak. A pozitívak: a gabona és a takarmányok bel- és külkereskedelme szabaddá vált, bár a gabonaexporthoz és -importhoz hatósági engedély kell, de az engedély birtokában bárki kereskedhet. Az import-liberalizáció jótékony hatása érződik, megszűntek a termelést akadályozó hiánycikkek. Bőséges az élelmiszerellátás. A Budapesti Terménytőzsde — amely Kelet- Európában az első — ha egyelőre alacsony forgalommal is, de szépen fejlődik. Jól haladnak az EGK-val a társulási tárgyalások. Az országban a befektetett külföldi tőke meghaladta az egy milliárd dollárt, ami abszolút összegben nem nagy, de keleteurópai összehasonlításban jelentős. A negatívak: korábbi jelentős élelmiszerpiacunk a KGST, gyakorlatilag megszűnt, és helyette más intézményes megoldás nem jött létre. A múlt évi aszály elvitte kukoricatermésünk több mint egyharmadát, ami egyrészt a szokásos körülbelül két millió dolláros gabonaexport kiesésével járt, másrészt ennek hatására a magyar gabonaárak a világpiaci árakkal teljesen ellentétes irányt vettek. A földtulajdon kérdései máig nem rendeződtek. A korábbi erős állami beavatkozás bár megszűnt, de a kezdetleges piaci viszonyok közepette a korábbi szabályozás helyébe semmiféle befolyásolás nem lépett és így bizonyos fontos termékeknél kaotikus piaci helyzet alakult ki. A fogyasztói ártámogatás megszűnésével járó jelentős élelmiszeráremelkedés miatt a hús-, a baromfi és a teljtermékfogyasztás jelentősen csökkent és eközben a fizetőképes exportkereslet is számottevően visszaesett. E két tényező együttes hatására húsból, baromfiból és tejből túltermelés alakult ki — az árengedmények ellenére ez súlyos értékesítési nehézségeket okoz. A túltermelés hatására drasztikus a visszaesés a hús- és a baromfitermelésben. Ennek következtében a keveréktakarmány-termelés máris számottevően csökkent. Az egész gazdaságot érintő súlyos gond, hogy a kamatlábak megközelítik, illetve elérték a 40 százalékot. De ekkora kamatlábakkal is nehéz hitelhez jutni. A magyar élelmiszertermelésre rosszkor szakadt rá az áhított piacgazdaság. Olyan időben, amikor a belföldi fogyasztás csökken, a világpiaci élelmiszerárak alacsonyak, a hagyományos piacok beszűkültek, a súlyos költségvetési hiány miatt az export támogatása alig lehetséges. Gyógyír viszont, hogy egyelőre jó búza- és egyéb kalászos terméssel számolunk és az elmúlt évi gyenge kukoricatermés után változatlan, a kukorica vetésterülete. Minden okunk megvan feltételezni, hogy 15-15,5 millió tonna gabonát be tudunk takarítani. Ha figyelembe vesszük az állati termék-termelés és — ami ezzel együtt jár — a takarmányfelhasználás csökkenését, akkor 2,5-3 millió tonna gabonafelesleggel számolhatunk, amely, előreláthatólag mintegy 2,5 millió tonna cereáliából — döntően búzából — és mintegy 0,5 millió tonna kukoricából tevődik össze. A hús-, a baromfi- és a tejfelesleg azonban máris számottevő problémákat okoz. A termelők — akik 40 év alatt megszokták, hogy termékeiket garantált áron megvásárolják — a változást rosszul viselik és már a húshiány jövőképével ijesztgetik a fogyasztókat. A fogyasztók ennél is nehezebben értik meg ezt, hogyha mindenből felesleg van, akkor miért kell soha nem látott magas árakat fizetniük, illetve a fogyasztásukat csökkenteniük. Ennél i nagyobb sokkhatást váltana k azonban, ha a termelők gaboná jukat — amely az első jelentő készpénzbevételt hozza — nen tudnák eladni. Márpe dig ez a veszély töb millió tonna búza ese tében három hónapo: belül bekövetkezhet Márpedig ha a búza a termelői nyakán marad, ez a már ma i nagy számban gyengélked< gazdaságok jelentős részé pénzügyileg teljesen lehetetlei helyzetbe sodorná. A sors iróniája, hogy ez ; helyzet akkor alakult ki. ami kor a környező országokban — elsősorban a Szovjetunióban — példátlan élelmiszerhiány ke letkezett és valóságos igén} van a magyar gabonára, húsra baromfira és egéb élelmisze rekre. Áru tehát van és van valósa gos igény. A kérdés csak az hogy ki fizesse a számlát? A Szovjetunió fizetési nehéz ségei ismertek. A magyar kor mánynak a már eddig felhalmozódott szovjet adósság is gondo: okoz, ennek hitelszállításokka: való további növelése a magai gazdaság jelenlegi helyzetében lehetetlen. A magyar vállalatok pedig a 40 százalék körüli kamatlábakkal, a szállítások finanszírozására képtelenek hitelt fölvenni. Mi hát a teendő? LACFI DÁNIEL / Áru tehát van és van valóságos igény. A kérdés csak az, hogy ki fizesse a számlát?
