Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-30 / 8033. szám
dúlhatnak el. Magyarországon egy általunk elképzelt és a választópolgárok sokaságától támogatott mozgalom nem a többpártrendszer ellen irányul, s nem is az alkotmányos intézmények ellen, hanem arra, hogy segítse, integrálja azokat az erőket, amelyek a pártok elintézetlen ügyeit mégiscsak közügyként el tudnák intézni. Ezek az ügyek: az érdekképviseletek helyzete, a privatizáció, a gazdaság racionalizálása, mielőtt még a háztartásokból kifogy a szusz. — Ismerve a dolgok önmozgását, egy ilyen, ön által körvonalazott mozgalomból előbb-utóbb választási párt lesz... — A parlamenti demokráciának elkötelezett politikus végső számvetésébe belekalkulálja egy ilyen szervezet létét is, ám egy mozgalom elindulása arra is alkalmas, hogy abból a mozgalomból kristályosodjon ki egy ilyen politikai erő, mert jelenleg ez a kikristályosodási pont sincs meg. Hiszen nagyfokú kiábrándultság tapasztalható a parlamenti pártokból, a parlamentbe be nem jutott pártok pedig majdnem végzetesen marginalizálódtak. Ebben a mezőnyben pártként indulni az állampolgár számára sem kedvező ajánlat. De az állampolgár is meg fogja érteni, hogy előbb-utóbb valamiféle választási pártként, vagy a parlamentbe is bejutni képes politikai pártként támogasson bennünket. Nem zárkózunk el a választópolgári megmérettetéstől — válaszom ez a különféle vádaskodásokra és bírálatokra. Arról azonban szó van, hogy katasztrofálisnak tartanám, ha most írnának ki parlamenti választásokat. Ezért motoszkál állandóan az agyamban, hogyan lehetne a jelenlegi parlamentáris viszonyok között megoldani a nagyon magasra tornyosult problémákat? S engedjék meg, hogy gondolkodjunk ezen. — Úgy hiszem, értem azoknak a politikusoknak az ingerült reakcióit, akik most így reagáltak. Nem hinném, hogy ne tudnák tolerálni, ha hosszabb távon nézve egy új politikai erő jelenik meg. Sokkal inkább attól tarthatnak, hogy a jelenlegi parlamenti „felállás" változhat meg. Az a híresztelés járja például, hogy önhöz az MSZP-s és a független képviselőkön kívül leginkább az MDF frakciójából csatlakoznának képviselők. így hát elindíthatná mozgalmával az MDF frakciójának szétdarabolódását... — Egzakt, pontos választ azért nem tudok adni, mert éppen én óvakodtam a legjobban attól, hogy ezirányban elkezdjek bármilyen tekintetben is tájékozódni, még a gyanúját is elhessegetve annak, hogy én valamiféle frakciószervezéssel foglalkoznék. Csak azt fedeztem föl, — amit azt hiszem, minden józan, nyitott szemű ember ebben a parlamentben felfedezhetett — ez a bomlás elindult. Nekem a kisujjamat sem kellett mozdítani... ettől még ez a bomlás elindult, rajtam kívül és nélkülem. S ez a bomlás tovább folytatódik, de a nagy kérdés az, hogy mi lesz a bomlástermék? Gyöngy lesz belőle, vagy moslék? — már bocsánat a kifejezésért. Elmocsarasodás, végzetes parlamenti válság, vagy valamiféle újabb kikristályosodás? Mély meggyőződésem, hogy a parlamenti mandátumok nem kötött mandátumok, s különösen nem egy ennyire konszolidálatlan társadalomban. Hiszen azok, akik 1990 márciusában, áprilisában megbízatást adtak a képviselőknek, ma egészen másképpen gondolkodnak. Kivonultak a választók képviselőik alól. Nem úgy illenék-e, hogy a képviselők kövessék választópolgáraikat? Ez az egyetlen, lehetséges etikus kérdés, amíg ez a parlament fönnáll. Ha nem, akkor választani kell, s akkor válasszanak a fennálló kínálatból az emberek. De amíg nem választhatnak, — mert .félünk egy nyílt politikai válságtól, ‘7-— el kell fogadni a tételt: az destabilizálja az országot, aki stabilizálja a parlamentet jelenlegi állapotában. Ez egy keserű levében fortyogó, belső meghasonlottságokkal és lelkiismereti válsággal küzdő parlament. Ezt látom. S legfeljebb az ebből adódó kérdésekre keresem a választ. Sokféle gondolkodású, de egy ügyben azonos módon nyugtalankodó képviselővel találkoztam, aki megfogalmazta, hogy vár valamiféle kezdeményezést tőlünk. Európa egyik legreakciósabb bábparlamentje volt a IV. Orosz Duma. 1917 márciusában mégis pillanatok alatt megszavazta az összes forradalmi törvényt, amikor az utcán megváltozott a helyzet. Hát akkor azt kérdezem: a IV. Orosz Duma a példakép e tekintetben? Vagy egy bölcs belátás, hogy elébe lehet menni a problémáknak. S esetleg ott van a képesség még ebben a parlamentben, hogy megoldja a gondokat, anélkül, hogy a IV. Orosz Duma sorsára jutna... • Lovas Zoltán
