Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-03 / 8015. szám
Magyar Nemzet, 1991. március 27 í(. t k ti fi Expo-szükséglct: A dél-budai kiállítási helyszín fejlesztése ■■ 500 millió | ötvenhektámyi terület megszerzése, előkészítése és közművesítése 144 millió | Épületek, pavilonok 300 millió t 71 km autópálya 306 millió $ Városi közlekedés fejlesztése 273 millió Ft Bécs—Bp. vasútvonal korszerűsítése 264 millió f . Vízi közlekedés fejlesztése 28 millió f Légi közlekedés fejlesztése 04 millió | Közművesítés 60 millió | Hírközlés ... 39 millió S Művelődésügy finanszírozása 31 millió $ Egészségügy finanszírozása - ,62 millió 3 3—12 ezer szállodai férőhely ..... 340 millió $ Bővített 4(özútfejlesztés 303 millió $ Bővített vasúthálózatfejlesztés 1300 millió S Városi infrastruktúra fejlesztése 500 millió f ■Közművesítés 360 millió f Vízi és légi közlekedés korszerűsítése 300 millió $ ' v ’ * 1 t * - • sárvárosba, Ahol a csökkentett program is elférne. Ha pedig azt mondjuk, hogy olyan világkiállí- 4ást rendezünk, ami valóban húzóerő, akkor olyan helyszínt kell keresnünk, amelynek a megközelítése már á jelenlegi struktúrában is jobban megoldható, nem szennyezi annyira a környezetet, nem zavarja annyira a belső városrészek forgalmát, s főként rendelkezik tartalék területtel. — Vannak-e egyáltalán Ilyen termelek? — Megfelelőnek tartanám akár a csepeli kavicsos tavakat, akár a Csepel-sziget csúcsát, minimum variációként pedig a Hungexpo területét. Természetesen minden helyszínhez más és más infrastruktúra tartozik. Tehát igazából azt kell mérlegelnünk, milyen infrastrukturális fejlesztést vagyunk képesek elvégezni, és ahhoz milyen helyszínt adhatunk, vagyis végső soron milyen expót rendezhetünk. Valakinek végre ezt is ki kellene mondania. Amikor a világkiállításról döntünk, senkitől sem akarunk elvenni valamilyen pozitív élményt. Mi azt szeretnénk, hogy arányosan fejlődjön Budapest és térsége, hogy javuljanak az emberek életkörülményei. Ha az ország és ■benne a főváros úgy dönt, hogy legyen világkiállítás, akkor azon Jeszek, hogy a lehető legjobban rendezzük meg a legmegfelelőbb .helyszínen és a lehető legkevesébb ráfordítással. Ruhr-vidék hatzna Lányt András azon kevesek közé tartozik, aki a világkiállítás kapósán mindig határozottan nyilvánította ki véleményét; — A világkiállítás pártolói figyelemre méltóan ellentmondásos . élvekkel kecsegtetnek bennünket. A kormánybiztos most például azt hangoztatja, nem is olvan nagy beruházás ez, minek olyan nagy ügyet csinálni belőle. Palotás János olyan történelmi lehetőségként aposztrofálta nemrég a parlamentben, amelyet nem szabad kihasználatlanul hagynunk. Ismét másoktól meg azt hallom, hogy dollármilliárdokra tehető tőkét fog idecsábítani. Csak arról nem beszél senki sem, hogy azokat a bizonyos dollármilliárdokat a nyugati cégek teszik zsebre. Ez pedig a nyugati, például a Loirevidéki, Ruhr-vidéki ipart fogja élénkíteni és nem a miénket. Tudniillik az olyan nagyberuházásoknál, mint például az üt-, vasút-, a telekoihmunikációs rendszer, a magyar cégek még beszállítóként sem fognak Jelentős szerepet játszani Elég, ha csak az osztrák szállodaláncot említem, amelynél a magyar beszállítás aránya 10-15 százalék volt. Így a világkiállítás gazdaságélénkítő hatása minket aránylag kis mértékben érint, s természetesen a haszna is elsősorban -ott csapódik le, ahol invesztálnak. — A vturktáiuiásoak, cet utidhauiUn, »okik »lámán Béli* len a»fy a vonzereje. — Ha szabad ezt mondanom, ez egy másodlagos vonzóerő. Azok az üzletemberek, vállalkozók, akiknek a butikját, Barbárját, masczázsszalonját föllendíti az expo hatalmas forgalma, most nagy hangon és nagy pénzzel hadakoznak mellette. Csakhogy ez igen vékony réteg. Óriási hasznuk lesz továbbá a telekspekulációk névén azoknak a volt tanácsi vezetők bevonásával alakult cégeknek, amelyek már jó előre területeket sajátítottak ki, ezeken üzleti vállalkozásokat hoztak létre. * — Krvként banioztatjik sí expo mellen tovább* azt to, bogy az tafcortnáoyaatoknak léténiHtOk a munkanélkülitél mérséklésé ét a helyi fogLalkorutotttág.- — Ha az illetékesek az expo megrendezése mellett döntenek, .akkor at emberek ismét felülnek »a vonatra, «tint tették a 66-as 70-es években és feljönnek Budapestre. No, nem a fővárosba, hanem az apclomerdcióg övezetbe, és ezt a nyomasztó gyűrűt még .jól megduzzasztjuk néhány százezer emberrel, akik itt átmenetileg munkaalkalmat találnak. Budapesten tehát 1995 után a tényleges és potenáciális munkanélküliek száma, az expónak köszönhetően még magasabb lesz. Es akkor hová tesszük ezeket az embereket? Miközben Budapestnek az az igen helyes törekvése, hogy a fővárost körülvevő se nem falu, se nem város gyűrűt feltörje alternatív centrumok és a közeleső kisebb városok fejlesztésével. A fővárosnak tehát a . legalapvetőbb érdekeivel ellentétes az agglomeráció felduzzasztása. Tőketúlkinálat * , v — Az efylli legfőbb vflágkUUHtá•I adu az tnfrastrukturálii fejletttét. Mi erről a véleménye? — Budapest teljes üt- és közműhálózata képtelen arra, hogy befogadja azt a tömeget, amelyet a világkiállításon szeretnénk látni. A város egyébként ii olyan lepuiztult állapotban van, hogy ahhoz, hogy egy idejövő külföldi szépnek lássa, ahhoz nemhogy nekünk, de egész Európának aincs elegendő pénzügyi és építőipari kapacitása, öt-hat év alatt lehetetlen olyan állapotba-hozni ezt a várost, hogy szívesen és büszkén mutogassuk. — Sokszor elhangzik! ha nem len expo, nem Jön a külföldi töke... — Az olyan beruházásokra, mint az M0 körgyűrű, a telefonhálózat, a Budapest—Bécs gyorsvasút a világkiállítástól függetlenül is szükség van és a külföldi, ha üzletet lát bennük, meg is fogja valósítani. Ráadásul Európában működötöké-túlkínálat van, ez is az egyik magyarázata az expónak. -Mert azt nem árt tudni, hogy ezt a magyar szempontból kétes értékű vállalkozást az tartja életben, hogy a tőkeexportban érdekelt osztrák cégek nagyon sokat -fektettek bele, és nagyon sok embert győzött meg az az anyagi erő, amelyet ezek a cégek felmutattak. Azok, akik most ilyen gátlástalanul és a propaganda minden eszközével a világkiállítás mellett korteskednek, tanultak a vízlépcső példájából. Megtanulták azt, hogy akik felelőtlenül hajtották ezt a beruházást és abból presztízst és sikert szereztek, azok közül senkit sem vontak felelősségre. Nem ártana, ha kimondanánk: az expo az utolsó, 1990—95-ös népgazdasági terv, mert további öt évre elodázza a szerkezetváltás kényszerét, mert megmaradnak azok a vállalatok és a helyükön maradnak azok a vezetők, akiket, ha megérintene a piaci változás szele, eltűnnének. Az expo átsegíti őket a kezdeti ^.nehézségeken, megmutatja, ho-Ígvan lehet kommunistából kapitalistát csinálni. v. .. Airvári Márta ^
