Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-03 / 8015. szám

Magyar Nemzet, 1991. március 27

ar

' ‘.Sokasodnak a világkiállítás melletti rokonszenv-megnyüatkozá*ok, s ezek azt a véleményt erősítik meg az emberekben, hogy minden rendben van e monstreréndezvény körül, mely majd egv- 1 csapásra kihúzza a magyar gazdaság szekerét a kátyúból. Vajon csakugyan rendben van-e minden a világkiállítással kapcsolatban? Valóban ez lenne az egyedüli lehetőségünk sorsunk Jobbra fordítására, vagy annak más eszközeire is? Ezt kérdeztem Schneller István főpolgármester-helyettestől és Lányi András író-filmrendezőtől.

— At utóbbi ffy hónapban frl(rósódfitt kampányból olyan kóp kezd kirajzolódni, hoty azlme kivétel nélkül mindenki rokonzzenvedk az expo megrendezéaének gondolatával, egyedül raak a főváros All ellen, mintegy kerékkötője ként az eseménynek. Építési főpolgármester-helyettesként mit «ebet Bn ebben a helyzetben? Mit tekint a feladatának — fordultam Schneller litvánból.

— Azt hogy döntési helyzetet teremtsek a főváros számára Az elmúlt évben, mint Ismeretes, született egy olyan határozat, amelyben a közgyűlés azt fejezte ki, hogy a világkiállítás 1995- ös megrendezését Irreálisnak tartja, de 1996-ban vállalhatjuk az expót, ha teljesülnek bizonyos, a főváros állal felsorolt, lényeges feltételek ez év március, Illetve április végéig.

. — Ha Jól tudom, Mr »óróltik a Mvároal (örvényt la. Ml az. amire ; ebeken kívül ti különös figyelmet, kell fordítani?

— Először is szögezzük le, hogy a főváros csak az. egyik tényezője az expónak, amelyet egészen eddig az ország tervezett és 8 kor-; mány programirodája készített; elő. Budapest hozzájárulása tér- i mészetesen szükséges, de nem ki-! zárólagos feltétel. Amit viszont ténylegesen nehéz teljesíteni, ez az, hogy a világkiállítás illeszked-: Jék a főváros 1989-es általános rendezési tervéhez. Ez mindenképpen felülvizsgálatra szorul, hisz szó sem volt benne az expó? ról.

Vállalkozói alapon

— Kz ügy hangzik, mintha a világkiállítási területként Mámon tartott dél-budái térség nem lenne mrgfeteló. Nem kéáí egy klcalt ÜJabbakat kéretni?

| . — Nem, mert ahogy sürget az

láb, mindinkább olyan .területei

; kMl keresnünk, amelynek a fel- i «zabaditása, ^beüzemelése" a lehető legkevesebb előfeltételbe-Ütközik. A programiroda által javasolt helyszín — a Műegyetem tartalék területe, a Lágymányosi hid két hídfője, a Ferencvárosi pályaudvar — azonban olyan közel van a belvároshoz, hogy kérdés. íelszabadfthaló-e egyáltalán. Nagyon szeretném, ha az emberek végre megértenék, hogv o -kérdés nem úgy vetődik /el; akarunk-e világkiélUtáit vagy nem. ilyen értelemben a fővárosról is -eJ lehet mondani, hogy igen. akar. csakhogy a világkiállításhoz kapcsolódó infrastruktúra költsége, -legalábbis a saját becslésem »* j

rint. tízszer akkora mint az expo maga. és ez az. amiről kevés szót , ejtünk.

— Egyesek váUalkozó! vllágklál- Utáaról hetiéinek. A programiroda ! la rzt hangoztatja.

— Valóban. És akkor kizárólag ■

Arról a 40 hektáros területről szólnak, amely a kerítésen belül van. Ezt, vállalkozásban nyilván- Valóan meg fehet csinálni. De a szükséges infrastruktúrának csak egy része valósítható meg ezen az ' ■lapon, kormánygaranciával le- ' hét csak kivitelezni. <

— Az rddlglrkből az tűnik ki, hogy a vlUgkléllftái éa a fővárai fejlesztési elképzelése nem egészen 1 „kompitibllis" egymással.

• — Nos, nekünk az a felada- j tunk, hogy a főváros távlati terveit úgy fogalmazzuk meg. mire van szüksége a világkiállítástól ' függetlenül is. Milyen hidakat akar építeni, kíván-e metrót vagyáéin, mi a fontosabb: a szennyvíztisztítás, a szemétkezelés, a szelektív hulladékgyűjtés, a felszíni közlekedés. A jelenlegi helyzet szerint mindennek megvalósításához szükséges pénz csak a főváros vagyonából gazdálkodható ki, mert sajnos,'nincs egy olyan központi költségvetési keret. amire támaszkodhatnánk.

— Vajrvit mis dolog, amit a fiivá ro* akar, Illetve fontosnak Űrt é% megint másik, hogy mire van

* azOkságe a világkiállításhoz?

— Ha ez a kettő összeegyeztethető, akkor “nincs semmi baj az expóval. Am nekünk nemcsak a világkiállítási helyszínt kell -kiszolgálnunk. hanem gondoskodnunk kell például a kápos/.lásmegyeriekről és az észak-budapestiekről, és így tovább. Az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, vajon az a sokféle igény, amit ki k§Il elégítenünk, valóban kompatibilis-e a világkiállítással. Ha ugyanis vállalkozói világkiállításról beszélünk, akkor is c főváros vagyonáról van szó, mert bár a ' vállalkozók vagyonáról beszélünk, az kizárólag a kerítésen belüli részre vonatkozik.

— Az fin álul rmlftrtt összehasonlító vizsgálatból én végül Is azt a kövrtkriirteii vonom le. bogy a

t lágy mány oal brJvazIn a többi kőaőtt azért Kitt >*. mm a mrgnövrkrdru forgalmat rárrrzgtrné az

amúgy is «üfyos kftzlékedésl gon■okkal küzdő városra. A programiroda mién Javasolja aaéirli étt á

helyszínt?

— Ez a koncepció egyfajta városfejlesztési elgondoláshoz kötődik. Elképzeléseik szerint a világkiállítást úgy kell megcsinálni, hogy felépítjük a,.szükséges létesítményeket, amelyek azután valakiknek a tulajdonába kerülnek. Egy másik gondolat a városrehabilitációből indul ki. Ez , azt] vizsgálja: melyek azok a terüle-J tek, amelyeket fel kell «zabaditani, amelyeket fejleszteni szükséges. Ebből a szempontból a programiroda -Által kiválasztott helyszín, ahol iparvágányt kell áthelyezni, szemétlerakót és egy pályaudvart kellene kitelepíteni, nem éppen Ideális egy ilyen feszített ütemű célberuházáshoz. Van egy másik kérdés is, amiről eddig nemigen beszéltünk. Bécs például azt kötött* ki, hogy * világkiállítás területét sremélvpép,kocsival megközelíteni nem lehet. [Ezt úgy érték el, hogy olyan területet választottak, amely megfejel e szigorú megkötésnek.- A ■lágymányosi helyszínt én csak ■ugyanilyen kemény feltétellel tudnám elfogadni. Az a bizonyos 450 ezer ember, aki naponta keresné fel a világkiállítást, olyan parkolási és utazási megoldást .kíván, amelyet ez a terület, megítélésem szerint, nem bír el.

I

, Két Skálányi terület .

— 6 ha tBmófkBilekedésifl bo. ayolíunák le a forgalmút?

[ — Ha ezt meg tudnánk oldani, (akkor akár ez a helyszín is megfelelő lenne. Csakhogy nem így [éli a helyzet. A tervezésben tuidomásom szerint 40-60 százalékos a személygépkocsi, illetve a tömegközlekedés aránya és ez azt .jelenti, högy óriási parkolóterületei kellene kialakítanunk. Ezért vetődött fel újabban, hogy a világkiállítást a Duna két partján kell megrendezni, mert akkor az igények megoszthatók. Ezt nagyon kényszeredettnek érzem. Ha, mint mondják, nem is olyan

ügy a világkiállítás, különösen, ha a minimum variációra törekszünk, akkor minek ez a nagy felhajtás. A két Skála áruháznyi terület — csökkentett változat sze\ rint mindössze ennyi kellene a világkiállítás elhelyezéséhez — ho' gyan fogja kihúzni Magyarorszá'got a gazdasági bajból? A másik változathoz pedig, amely szerint 'azért kel! nekünk az expo, mert az infrastruktúrát fejleszti, nem •teszik hozzá a nagyon szükséges, ide még mindig hiányzó feltétele* két.

— Sióval akár a csökkenteti,

;. akár a teljes programról van aló,- fiából bármit is mondani.

— Ez azért van így, mert sem a világkiállítás céljfe, filozófiája, programja, sem tartalma nem világos senki előtt. Nem világos a finanszírózása sem. Itt ugyanis arról van szó, hogv a nagyon szükséges infrastruktüra-feilesztést mihez tudjuk kötni. A világkiállítás-hívők azt mondják, i hogy ez olyan húzóerő, amely maga után vonja az infrastruktúra fejlesztését. Akik másként gon' -dolkodnak, azt mondják, hogy az a -működő tóke, amely részt vál[ lalna abban is, a világkiállítás J nélkül is Budapestre jönne. Vagyis az igazi nagy kérdés az. hogy •< csak o világkiállítás a húzóerő, j vagy az lehet-e több, kisebb proj ject is. Ami pedig a minimum, il'I letve a maximum változatot ille-ti: ha az előbbi mellett döntünk, ■kkor miért ne tehetnénk a vé-Expo, avagy az utolsó népgazdasági íerv

Nem az a kérdés, hogy akarjuk-e vagy sem — mondja Schneller István főpolgármester-helyettes