Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-03 / 8015. szám
Magyar Nemzet, 1991. március 27 A hitelezőknek is érdeke a megnyugtató megoldás A magyar adósságprobléma A magyar adósságprobléma tekintetében nincs nemzeti egyetértén Az előző kormányok és a jelenlegi kormány, a jelenlegi kormány és ellenzéke, a kormánytisztviselők és a kormányt tamugaió szakértők szinte teljes összhangban azon az állásponton vanr.t.k hog' erről a kérdésről meg csak említést sem szabad lenni, mert már a puszta említés is bajt okoz és ron' a rotelkepességunket Ugvanakk - , kérdés miit megvitatásának -(kei «lese szélsőséges es teljességgé, eliogadhatatlan nezetek telszinre kerüléséhez vezet A gazdaságtörténeti tapasztó ■ latok ebben a tekintetben eg\er telmúek A gazdasági fejlődés mindly a fejlett területekről a lejlödo területekre iranvuló tőkemozgással járt együtt A kapott tőkét a fejlődő országok sohasem fizették vissza, hanem ez u töke beepult gazdaságukba, és amikoi « fejlettségi szintek nag’v jabol kiegvenlitödtek, szinte lel jesen érdektelenné, sőt. akar megullapilhalatlunná vált. hogy melyik ország melyik másiknak mennyivel tartozik Ennek az évszázados tapasztalatnak a fényében teljesen abszurd és speciális jelenség az a jelenlegi helyzet, hogy már eoy évtized óta a fejlődő ados országuk fizetnek — igaz, hugi jogi értelemben zömmel kamatfizetéskent — hatalmas összegeket a fejlett hitelező országoknak. Ez a speciális helyzet speciális okoknak: a 70-es evek óla iái-emelkedéseinek és a 60-as évek amerikai külkereskedelmi és költségvetési mérleghiányának a következménye. Politikai szempontok A tudománynak egyértelműen •z tehát az álláspontja, hogy egy viszonylag elmaradott ország gazdasági fellendüléséhez külső fortások bevonására van szükség, és hogy a fellendülés folyamához forráskivonás lehetetlen, és hogy ezért a speciális problémák apeciólis kezelést igényelnek. A legszegényebb fejlődő országok tartozásait ezért nagyrészt leírták, és ezeket az országokat kamat-,; *őv ^érí teenies köJfißv nőkkel finanszírozzák. Ami Latin- AhvtrTkát' illeti, a tények egyértelműen azt matatják, hogy a válságkezelés klasszikus módszerei csődöt mondtak, és általános az a törekvés, hogy az összes érintett fél, az adós ét hitelező országok, a kereskedelmi bankok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek bevonásával és az összes résztvevő jogos érdekeinek figyelembevételével találjanak megoldást -a problémákra. Távolról sem igaz I tehát az. hogy ,.a tudomány jelenlegi állása szerint" egyedül a válságkezelés klasszikus módszerei alkalmazhatók. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Ami a vezető nyugati országok politikai szempontjait illeti, az az érdekük, hogy elhárítsák a közép-európai gazdasági helyzet korábbi összeomlásához hasonló jelenségeket, és megindítsák a fellendülést, annyira nyilvánvaló, hogy további tárgyalást nem is igényel. Csupán az a kérdés, hogy melyek azok a korlátok, amelyek behatárolják cselekvési lehetőségeiket. Mindenekelőtt: költségvetési nehézségeik vannak, és igy viszonylag olcsó megoldást kell keresniük. Másrészt semmiképpen sem rendezkedhetnek be ezeknek az országoknak a tartós támogatására. Végül nem támogathatnak semmiféle olyan megoldást sem, amely ellentétes a bankrendszer alapvető érdekeivel. A bankrendszer általános egészsége számukra még a kelet-európai országok egészségénél is fontosabb követelmény, és igy nem tehetnek semmi olyat — még ha képesek is lennének ilyesmire —, ami a pénzügyi rendszer stabilitását fenyegetné. Azt kell tehát látnunk. hogy ' hazánk és a vezető nyugati országok politikai érdekei egyértelműen ugyanoda: nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek a gazdasági fejlődés megindulását lehetővé tevő szintre való csökkentése felé haladnak. Az tehát a I kérdés, hogy hogyan lehet a bankokat érdekeltté tenni egy ilyen megoldás elfogadásában. Hogy az olvaso számára érthetővé váljon az. hogy a bankok érdekeltek lehetnek a hitelrendezésben, és nyereségük származhat abból, hogy a hitelek vagy a kamatfizetés egy részét elengedik, elkerülhetetlenül ismertetni kell néhány technikai részletet. A legíonto- • sabbak a következők. ' Mindenekelőtt: az egyes bankoknak más az érdekük mint a bankrendszer, azaz a nemzetközi pénzügyi közösség egészének. Ha valahol az összes tartozás pontos .megfizetése felől kétség merül | • fel. akkor az egyes bankoknak az az érdekük, hogy minél előbb i megkapják összes pénzüket, és J ezután ennek az adósnak ne hi- !jelezzenek többet fogd a pénzt ét fuss, amim azt az amerikaiak mondják Ezt a stratégiát azon- I ban a bankrendszer egésze nem kötetheti, hanem az összes bank együttvéve érdekelt az adós szanalasaban és az esetleges veszteségek arányos elosztásában A probléma taigvalásos rendezésének másik kiinduló pontja az. hogv egy nagyubb kockázatú nagyobb követelés egyenértékű egv kisebb kockázatú kisebb követeléssel Annak akinek fizetőképessége kétes, többet kell fizetnie ugyanazért a hitelért mint annak, akinek fizetőképessége nem ketes Érv bizonytalan nagtobb kamat- vagv töketai to/.as ugyenertékü cserével változtatható tenát át egy kisebb összegű kamat- vagv töketartozasra. ha megnövekszik a fi/etes biztonsaga ez minden hitelrendezés alap>a A kalkuláció harmadik alapéleim hoRv a bizonytalan kihelyezés költségei nagyobbak a biztos kihelyezés költségeinél Bizonytalan kihelyezéseik után a bankoknak nagyobb tartalékokat kell képezniük és alacsony kamattal a központi banknál tartaniuk, és erre a központi bankok kötelezik is őket Ez üjabb ok arra, hogy a bankok érdekeltek legyenek a hitelrendezésben, mert ezáltal csökkenthetik költségeiket, és pénzeszközöket szabadíthatnak fel más célokra Végül, ami a legfontosabb: a tőzsde a várható veszteségeket már eleve figyelembe veszi a bankok értékelésénél, és így a bankok nem akkor szenvedik el a veszteségeket, amikor az formálisan bekövetkezik, hanem már akkor, amikor a veszteség gyanúja felmerül. Ha tehát hitelrendezésre kerül sor, és a bankok formálisan is leírják követeléseik egy részét, akkor ezzel részvényeik árfolyama már nem csökken, mert a tőzsde ezt a veszteségei már régen figyelembe vette. s. \ Ü A tőzsde már letudta Ez b hihetetlennek tűnő összefüggés nagyon könnyen érthetővé “tehető. A ^tőzsde nagyon jól tu dja-; Kogy 'X'TaTi n -ameri ka i" őr-' szag nagy pénzekkel tartozik Z banknak és jó, ha ennek felét meg tudja fizetni. Y latin-amerikai ország pedig, «mely ugyancsak tartozik ugyanennek a banknak, jó, ha meg tudja fizetni tartozásai negyedét. A bank várható jövedelmezősége ennek megfelelően alakul, és a tőzsde a bank részvényeit ennek a várható jövedelmezőségnek megfelelően értékeli: a tőzsde nem lenne tőzsde, ha nem tudná mindezt, és ha nem érvényesítené értékelésében azt, amit tud Ha ezután a bank X prs*ág esetében megkapja a