Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
36 ÖSSZEMOSÓDÓ SZÍNEK megoldást adó) tényező. Ezek a célkitűzések minden társadalmi-demográfiai csoportban a bárom legfontosabb közé tartoztak. A másik jellegzetesség: teljes mértékben elutasították a kisebbségben élők problémáinak felvállalását. Nem aratott volna osztatlan sikert az erdélyi magyarok helyzetén segíteni szándékozó párt (inkább csak az idősebbek körében), de a legnagyobb ellenállás a cigányság helyzetének javításáért küzdő párttal szemben nyilvánult volna meg. A hitoktatás kérdése inkább az alacsony státusúak számára bírt fontossággal, míg a nemzetközi feladatok felvállalása (nyugati orientáció, KOST bői való kilépés) a magasabb státusúak számára jelentett fontosabb célt. Tártok és célok De mennyit tudtak az emberek 1989 őszén a pártokról? Korábban (az cv első felében) a nagy többség — leszámítva azi értelmiséget — saját szavaival jellemezvén a pártokat, általában nem telt mást, mint megismételte a névben szereplő kifejezéseket, s ezeket tekintene a legfontosabb céloknak. Már az előzőekben láttuk, hogy a közvélemény számára a párt inkább néppártot és nem rétegpárlot jelentett. Három kivételtől eltekintve a kérdezettek fele-kétharmada nem tett különbséget a státusjcllcmzők mentén a létező pártok között. A fiatalok képviseletét szinte mindenki a Fidesznek, a vallásos embereket a Kereszténydemokrata Néppártnak, a mezőgazdasági munkásokét pedig a Független Kisgazdapártnak tulajdonította. Az eredményt ezekben az esetekben is inkább a pártok nevének tulajdoníthattuk, és nem annak, hogy az emberek igazán ismerték volna célkitűzéseiket, programjukat. Az emberek többségénél a legismertebb pártokról az a vélekedés alakult ki, hogy akár mindegyik felsorolt társadalmi demográfiai csoport potenciális képviselőjének tekinthetők. A pártokkal szemben támasztott elvárások visszaigazolódni látszanak, az érdekképviseletre vonatkozó kívánalmak szinkronba kerültek az. akkori — meglehetősen alacsony — ismcrclszinttcl. Feltehetően csak gyakori tömegkommunikációs szereplésük hitette cl az. emberekkel, hogy minden réteg, csoport számíthat rájuk. Mivel az általában tájékozottahbnak mutatkozó értelmiség gondolkodásában sem érhetők lelten képviseleti profilok az egyes pártokra vonatkozóan, azt mondhatjuk, hogy ezek 1989 őszén jobb esetben rejtve maradtak, vagy egyszerűen nem is voltak. Minden második kérdezett vállalkozott arra, hogy különböző célokat és pártokat megfeleltessen egymásnak. A válaszok egyik jellegzetessége, hogy lényegében nincs olyan párt, amelyik cgycgy cél esetében ne tűnne fel, ha csak I- 2 százalék erejéig is. Ez. annak köszönhető, hogy a kis pártok szimpatizánsai saját pártjukat úgy ismerik, mint amelyik demokráciát, függetlenséget, szabadságot, élctszínvonalcmelést szeretne. De ugyanez vonatkozik a nagyobb pártok híveire is. Az MDF potenciális sza vazóinak kétharmada mondta azt, hogy az ő pártja akarja leginkább a szabadságol, a demokráciát, az életszínvonal emelkedését. Az SZDSZ szavazói táborában azonban még ennél is nagyobb arányokat találtunk. Szinte teljes az egyetértés abban a vonatkozásban, hogy az MSZP és az. MSZMP akarja leginkább a szocializmust. Ez a jelenség megerősíti, hogy az egykori MSZMP utódpártjai a közvéleményben továbbra is úgy éltek, mint amelyek a régi rendszer továbbélését tűzték ki célul, holott ettől mindkettő — de különösképp a Magyar Szocialista Párt — igyekezett elhatárolódni. Ila a konkrétabb pártcélokal vizsgáltuk, akkor már kirajzolódott, amit az általánosságok szintjén még nem érzékeltünk: az SZDSZ-t inkább olyan pártnak látták, amely elsődlegesen az országnak a külvilággal való kapcsolatát tartja fontosnak, elszakadást az eddigi kölclékck-ÖSSZEMOSÓDÓ SZÍNEK 37 tői, utat véve Európába. 1989 őszén a közvélemény szerint az SZDSZ politikájában a belső problémákra való reagálások ennél ugyan kevésbé hangsúlyosak, de semmiképpen nem elhanyagolhatók. Természetes dolog, hogy az SZDSZ potenciális szavazólábora ezt másként látja: szerintük a gazdasági és szociális kérdések megoldásának szándéka is jellemzi pártjukat. A lakosság megítélése szerint az MDE számára a külvilág kevésbé fontos, ez alól egyetlen kivétel az. erdélyi magyarság sorsa. Viszont nagyon jellemzőnek tartották rájuk nézve a belső problémák megoldásának szándékát. Pártttlkör____________________________ Az információk szűkössége, egyoldalúsága miatt nem vállalkozhatunk arra, hogy — a közvélekedést is figyelembe véve — részletesebb profilokat alakíthassunk ki a pártokról. Mindössze azokról a szervezetekről rajzolódik ki valamilyen sajátságos arculat, amelyek gyakori tömegkommunikációs szereplésükkel, országos szervezettségükkel ismertté válhattak. Valószínűleg azonban még náluk sincs szó arról, hogy a róluk kialakult kép csakis és kizárólag az ismeretekre épülne. 1989 novemberében végül is a közvéleményben — annak felében, kétharmadában — hét pártról alakult ki valamilyen profil. Az MDF-rcA tartották az emberek a leginkább elképzelhetőnek, hogy megoldja az ország problémáit, mert erre mind az elképzeléseik, törekvéseik, mind a vezetőik alkalmassá teszik. Az MDF össztársadalmi képviselőként tűnt fel, s alapvetően pozitív volt a megítélése. Ugyancsak kedvező kép alakult ki az SZDSZ-ti>\. A szervezet profiljáról beszélve azt emelhetjük ki, hogy elsősorban az európai koordinátarendszerben való helyváltoztatásra törekvő pártként jellemezték. Nincs akkora súlya, mint az MDF nck, de nem elhanyagolhatók azok a vélekedések sem, amelyek gazdasági problémamegoldó szándékait tartják számon. Megrajzolható a volt állampárt két utódjának, az. M.VZP-nck és az MSZ.MP- nck a profilja is. A Magyar Szocialista Párt mint a szocializmus képviselője jelent meg a közvéleményben. Vezetőiről általában nincsenek rossz véleménnyel, de ala|»osabban csnk potenciális szavazóik jellemezték a pártot. Az MSZMP- hez alapvetően negatív attitűddel közelítettek a kérdezettek, de voltak, akik még a munkások — bár nem tudni mennyire hiteles — képviselőjének tekintették. A Fidesz-ről alkotott kép egyik meghatározója trivialitás: a szervezet a fiatalság képviselője. A vélcményalkotók egyik része néhány általános politikai érték (a szabadság, a semlegesség) hordozójának tekintette, egy másik része pedig kifejezetten rossz véleménnyel volt róla ("hőbörgők. hőzöngők a tagjai'). A Független Kisgazdapdrtrói (legalábbis a felvétel időszakában) csak annyi derült ki a közvélemény számára, hogy „magántulajdonba szeretné visszaadni a földeke”. A Kereszténydemokrata Néppdrt ról csak a képviseleti profilt tudták megrajzolni az emberek, mondván, hogy a vallásos emberek érdekeit vállalja fel. Tehát 1989 őszén a nagyobb pártoknak a közvéleményben már valamelyest kialakult az egyedi politikai arculata. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert az állampolgárok így közelebb kerültek ahhoz a saját maguk által megfogalmazott igényükhöz, miszerint a döntést a szervezetek, illetve jelöltjeik programja alapján akarják meghozni. A tudalosulási folyamaiban fontos szerepet töltött be a népszavazási kampány, amelynek kettős hatása volt a pártokhoz -V fűződő viszony kialakulásában. Egyrészt — mint említettük — hozzásegítette az Tudatos helykeresés Jel Kép 199g. 4.sz
