Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
28 Lehmann Hedvig — Szemerszki Marianna Pár(t)ba fogva Az alábbiakban Ismertotott felmérések arra próbálnak rávilágítani, hogy elsősorban milyen tényezők motiválták az embereket az egyéni jelöllek megválasztásánál 1990 tavaszán. Az előzmények A/ 1990. márciusi választások nemcsak abban tértek cl minden ' ábbilól, hogy demokratikus illőn, tölili párt részvételével zajlottak, hanem nhhan is, hogy a választópolgárok egyaránt szavazhatlak egyéni jelöltekre és a listákon szereplő pártokra. Mivel a korábbi választások során az embereknek nem volt alkalmuk arra, hogy több párt közül válasszanak, s így pártszempontokat, pártérdekeket, programokat vegyenek figyelem!«:, ezért ha döntésükben egyáltalán valamely szempont szerepet játszott, az minden bizonnyal az volt, hogy mennyire ismerték a jelöltet, elnyerték c a tetszésüket a leendő képviselő személyes tulajdonságai, várhatták c tőle, hogy szőkébb környezete számára kedvező döntéseket harcoljon ki. Az 1990. évi választásokon a 176 egyéni választókerület jelöltjei többségükben azonban nem csak saját személyüket, hanem az őket támogató pártokat is képviselték. Éppen ezért izgalmas megvizsgálni, hogy a választók hogyan nyilatkoztak: ebben az. új helyzetben milyen szempontokat fognak mérlegelni? Inkább a jelölt szemé lyes tulajdonságait részesítik előnyben, vagy az őt indító párt alapján döntenek? A későbbiekben pedig — a már megalakult parlament összetételének ismeretében — érdemes összevetni a jelöltekkel szembeni elvárásokat a tényekkel. A kérdés megválaszolásához alapvetően empirikus adatokra támaszkodunk. azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit használjuk fel, amelyeket a Magyar Közvéleménykntató Intézetben készítettünk 1989 szeptembere óla. Az általunk felhasznált tizenkét felvétel túlnyomó többsége ezer fős mintán készült, egy egy pedig kétezer, illetve ötezer fővel reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. A felvételek zöme a parlamenti választás első fordulója előtt készült, egy a két forduló közötti helyzetet, egy pedig a parlament megalakulása utáni időszakot vizsgálja. A fenti vizsgálatokat megelőzően — a parlamenti választásoktól függetlenül — intézetünk munkatársai megkérdezték az embereket, hogy milyennek találják jelenlegi képviselőjüket, és melyek azok a tulajdonságok, amelyeket a legfontosabbnak tartanak egy jó képviselőnél.1 Az akkori válaszok alapján a képviselőkkel szemben támasztó'! igényeket két nagy csoportba lehetett sorolni. Az elsőbe az érdekképviselettel, érdekvédelemmel kapcsolatos követelmények kerüllek. Itt a válaszadók elsősorban a helyi és az országos érdekek ütköztetését vagy lehetséges összehangolását hangsúlyozták. A második csoportba pedig olyan személyes tulajdonságok, képességek kerültek, amelyek főleg magatartásbeli és szakmai elvárásokat fogalmaztak meg. Az említett vizsgálat még egypártrendszeri viszonyok között készült, amikor a pártosodás éppen csak elkezdődött, s még bizonytalan volt, hogy a körÁR(T)fíA FOGVA 29 zcljövőben sor kerülhet c majd többpárti választásokra, így válaszadáskor az. emberek természetszerűleg nem vehettek figyelembe pártszempontokat. A nemzeti kerékasztal tárgyalásai során azonban többé kevésbé körvonalazódlak az. új választási törvény legfontosabb szabályai, és lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az embereknek, szavazatuk leadásakor, nem csak a jelöltek egyéni képességeit, tulajdonságait kell mérlegelniük, hanem pártállásukat is. Az. első fordulót megelőző vizsgálatok során a kérdezettek körülbelül 40 százaléka mondta azt, hogy képviselője megválasztásakor a személyes tulajdonságokat részesíti majd előnyben, s nagyjából azonos arányban voltak azok, akik a párthovatartozásnak adtak prioritást. A válaszadók egy része azonban (12 24 százalék) mindkét jellemzőt egyaránt fontosnak tartotta. KI kit választana?__________________ Az egyén döntését befolyásoló személyes tulajdonságok nagyon sokrétűek lehelnek, s közöttük nagy számban találhatunk olyanokat, amelyek a kérdőíves felmérés eszközével nehezen operneionalizálhatóak, kategorizálhatnak (mint például az, hogy az adott jelölt mennyire szimpatikus, mennyire népszerű választói körében, a választópolgár ismeric őt személyesen, s ha igen. milyen viszonyban van vele). Más tulajdonságok viszont egyértelműen meghatározhatnak és minősílhetőck. P.zck közé tartoznak az olyan alapvető demográfiai és szakmai jellemzők, mint például a képviselőjelölt neme, életkora, foglalkozása. A politikával való foglalkozás, a hivatásos polilikusság ma is jobbára a férfiak kiváltsága, nem véletlen, hogy a legtöbb párt országos vezetőségében a férfiak túlsúlya érvényesül. F.z mutatkozik meg abban is, hogy amennyiben az emberek a nemek között különbséget tettek, akkor túlnyomó többségük (*><) százalékuk) a férfiakat részesítette előnyben a képviselői posztra. Meglepő módon azonban kifejezetten magas volt azoknak az aránya (általában 45 százalék körüli), akik számára a nemek közötti különbségtétel nem bizonyult releváns kérdésnek. Azok között, akik a nemhez tartozást megtiatározó jelentőségűnek érezték, sokkal többen voltak az alacsonyabb státusúak és az idősebbek. Azok viszont, akik számára ez a szempont lényegtelen, inkább a fiatalabb, budapesti, közép- vagy felsőfokú végzettségű férfiak közül kerültek ki. Míg a nemhez tartozás sokak számára nem bizonyult lényeges kérdésnek, nem mondható el ugyanez a képviselőjelöltek életkoráról. A megkéidczcttek mintegy háromnegyede középkorú képviselőt szeretett volna. Idős honatyái alig néhányau (4 százalék), közülük is elsősorban az idősebbek látlak volna szívesen a parlamentben, azoknak az aránya pedig megközelítőleg egyforma (10-12 százalék), akik számára a fiatalság jelentett vonzerőt, vagy pedig az életkor jelentéktelen tényező volt. Az emberek valószínűleg úgy gondolták, hogy az országgyűlés munkájában szakmailag felkészült és tapasztalt, életerős és döntésképes képviselőkre van szükség. A közvélemény jobban megoszlott a jelöltek foglalkozását illetően. Viszonylag sokan voltak azok, akik számára érdektelennek tűnt az effajta kategorizálás (30 százalék), míg a különbséget levők kétharmada inkább a szellemi foglalkozásúakat részesítette előnyben. A felsőfokú végzettségűek, a fővárosban és a városokban élők, a magasabb beosztásiján dolgozók inkább a szellemi foglalkozásúnkat tartották megfelelőnek arra, hogy érdekeiket képviseljék, az alacsonyai)!) státusú, falvakban élő segéd . betanított és szakmunkások pedig inkább a fizikai foglalkozásúnkban híztak. Úgy tűnik, hogy az egyéni választókerületekben hasonló eséllyel indultak azok a politikusok, akik országosan is merlek voltak, s azok. akik helyi szinten voltak népszerűek. A megkérdezetlek íz* jel Kép 1990. 4.sz.
