Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-25 / 8030. (8031.) szám
„Meg kell békíteni a falut!” Az Agrárszövetség főtitkára a kárpótlási javaslatról Heti Magyarország 1991. Április 19. ü Alkotmánybírósági vizsgálódás követi, s még tán ezen a héten döntést is hoz a testület az SZDSZ 52 képviselőjének arról a kezdeményezéséről, amely a kárpótlási törvény előzetes normakontrollját kérte. Köztudomású, hogy először csak a Fidesz apellált a szóban forgó törvényjavaslat ellen, de aki nézi az országgyűlési közvetítéseket, Vitányi Iván MSZP-kepviselő múlt heti fölszólalásából érzékelhette, hogy a szocialisták sem tartják e törvényt kívánatosnak, miként az Alkotmánybírósághoz fordult SZDSZ sem. Tehát összefogott az ellenzék? Egyetlen képviselője jutott be mindössze a parlamentbe az Agrárszövetségnek, Vargáné Piros Ildikó szabolcsi (Csaholc) téeszeínök személyében, mivel a párt vezetői elkövették azt a nagy hibát, hogy nem állítottak jelöltet Budapesten, a legnagyobb parasztvárosban... Miként látja a pillanatnyi helyzetképet az Agrárszövetség február 23-án tartott kongresszusán megválasztott főtitkára, a 36 éves Nagy Húszéin Tibor, aki korábban a bordányi szakszövetkezetnek volt az elnöke, még korábban a Pénzügyminisztériumban dolgozott? Mindkét változat káros- Térjünk a lényegre: milyennek látja a kárpótlási törvényjavaslatot, s megszavazzák, avagy sem?- Mivel sajnálatos módon nem kétharmados többség kell hozzá, a kormánykoalíciónak van ereje a megszavazásához, bár meglehet, hogy leveszik a napirendről. Mindkét változat káros, hiszen az utóbbi esetben viszonylag könnyedén kavarhatnak vihart azok, akik ezt már korábban is megtették, például a földfoglalásokkal. Az elfogadás pe-1 dig súlyos következményekkel jár a társada! lomra, sőt veszélyeztetheti a demokráciát... | Látni való, hogy ádáz harc folyik a nemzeti vagyon tulajdonlásáért, olyannyira, hogy ! most már azok is kárpótlást igényelnének, akiknek ez korábban soha eszükbe nem jutott volna.- Maradjunk talán a földnél. Egyáltalán: hogyan lett a pesti közgázon diplomázott, mindjárt a Pénzügyminisztérium mezögazdasá-i gi és élelmiszer-ipari főosztályán munkához látott fiatalemberből szakszövetkezeti elnök a homokon?- Szegeden születtem, bár a balástyai tanyán nevelkedtem, ma is ott él az édesanyám. Már az egyetemen sokat foglalkoztam a tanyavilág jövendőjével és persze a múltjával, diákköri dolgozatot írtam e témakörből. Ennek alapján hívtak meg a szegedi jogi kar szociológiai tanszékére, amiből azért nem lett semmi, mert miközben három hónapra kimentem az akkori NSZK-ba dolgozni, idehaza létszámstopot rendeltek el. így kerültem a PM-be, ahol három évig elsősorban a kedvezőtlen adottságú téeszekkel foglalkoztam. Amikor Masa Istvánt, a szegedi téeszszövetség titkárhelyettesét választották meg elnökké a bordányi szakszövetkezetben, ő hívott maga mellé főkönyvelőnek, majd amikor, fölkerült Pestre, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsába, engem választott meg a tagság elnöknek. Akkor még Komócsin Mihály volt a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, gondolhatja, mekkora renitens lépésünk volt, hogy a helyi téeszt beolvasztottuk a szakszövetkezetbe. Akkor ezt még úgy mondták, hogy egy magasabb típusút egy alacsonyabba! Ráadásul visszaadtuk a téesztagoknak a földjeiket - ekkor lettem „földosztó Húszéin”. A szakszövetkezetben ez nem volt gond, mert ebben a formában mindig is zömében saját földjén gazdálkodott a tagság. Nagy Húszéin Tibor Fotó: Turczer György- És néhány év múltán Torgyán Józsefnek nem tetszett ez a formáció, hiszen bejárta a sajtót: zenekart hozatott, a bordányi elnök háza előtt húzatta, mindenképpen provokálni akarta. És ezzel a Kisgazdapárttal később mégis paktumot kötött az Agrárszövetség... A „torgyáni logika”- A torgyáni logika abban keresendő, hogy aki rebellis volt a pártállam idején, az is marad. A választásokat Szegeden és környékén az MDF nyerte, a helyhatóságiakat már - mint országosan - nem, helyette több más párt jutott szerephez. A legnagyobb ellentét azonban köztünk és a kisgazdák között volt, ez utóbbiak neveztek bennünket, szövetkezeti elnököket „zöld báróknak”. Akkor közeledtünk, amikor a kárpótlási törvénytervezet első változatát nyújtotta be a kormány, s a tervezetből egyértelműen kiderült, hogy a szövetkezeteknek kell elvinniük a terheket. Kikalkuláltuk: 160 milliárd forintra rúgott volna ez a summa! Januárban a két elnökség tárgyalni kezdett, s egy hónap alatt egyetértésre jutottunk.- Ezt nem tudom elképzelni; mivel volt a kongresszusukon is tiltakozó felszólaló. Sőt: a MOSZ-nak, a téeszparasztság érdekvédelmi testületének elnöksége is elhatárolta magát.- No, igen, de mindannyian azt valljuk, hogy meg kell békíteni a falut. Paktumról nincs szó a kisgazdákkal, nem is lehet, hiszen reprivatizációt mi aligha látnánk szívesen.
