Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25. Parlamentek a gazdasági fejlődésért / Államosítás — szovjet módra Tegnap befejeződött az a nemzetközi tanácskozás, amelyen a résztvevők azt vizsgálták, milyen felelősségük van a parlamenteknek a gazdasági fejlődés folyamatában. E tanácskozás talán leginkább figyelemreméltó előadásai a szovjet fejelményekről hangzottak el... Jurij Vitalijevics Biohint, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett működő Gazdasági Reformbizottság elnökhelyettesét a tanácskozás szünetében a Szovjetunió külkereskedelmi dollárbevételeiről. és az ezzel szorosan összefüggő fizetőképességről kérdeztük. Az elnökhelyettes elmondta, hogy az ország valutáris nehézségekkel küzd, hiszen erre az évre 120 millió tonna kőolaj exportját irányozták elő, de az elavult berendezések, valamint az időjárási problémák miatt várhatóan ennek csak a felét, közel 60 millió tonnát tudnak csak exportálni. Mindez komoly nehézségeket jelent, hiszen az ország dollárbevételének döntő részét az olaj adja. A magyar vállalatok részére történő akkreditívek megnyitásának gondjairól J.V. Blohin úgy vélekedett, hogy az április 1-től hatályba lépő devizagazdálkodási törvény, ha lassan is, de javít majd a helyzeten. A törvény életbe lépése után lesz egy szövetségi-, és lesznek köztársasági valutaalapok, bár a helyzetet bonyolítja, hogy érvényben van még az az elnöki rendelet, amely központosítja a valutaalapok kezelését. A barterkereskedelem lehetőségeire vonatkozó kérdésünkre a Gazdasági Reformbizottság elnökhelyettese azt válaszolta, hogy nem híve ennek a megoldásnak, mivel az árucserék folyamán gyakran kerültek ki olyan termékek is a Szovjetunióból, amelyekre pedig ott is nagy szükség lenne. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy számos magyar termék — például autóbuszok. és alkatrészek — nélkül ..nem létezhetnek”. Elmondta, hogy a Szovjetunió most történelmének olyan nehéz időszakába lépett. amikor az egyes döntéshozók kompetenciái még nem világosak. A központi irányítás ugyanis számos kérdésben átadta a döntés jogát a tagköztársaságoknak, de azok gyakran nem tudnak élni a megkapott lehetőséggel, és ez az oka — vélekedett J.V. Blohin — a sokszor tapasztalt felfordulásnak. Utalt rá, hogy a néhány hete elkészült szövetségi szerződés tervezetének egyik fő eleme, hogy a külkereskedelemmel kapcsolatos intézkedések egy jelentős részét átadná a tagköztársaságoknak. A Reformbizottság elnökhelyettesétől azt is megkérdeztük, hogyan vélekedik arról az „ajánlatról”, mely szerint Japán közel 28 millárd dollárt fizetne a Kurili szigetekért. Válaszában határozottan kijelentette: a valutához jutás minden olyan lehetőségét ellenzi, amely területek eladásával járna. Véleménye szerint más megoldásokat kellene keresni a kérdés megoldására, nem pedig alkudozni a japánokkal. A szovjet küldöttség előadásaiban a privatizáció is szóba került. Kérdésünkre J.V. Blohin elmondta, hogy a Szovjetunióban ez alatt nem az állami tulajdon magántulajdonná való teljes átalakítását értik, elképzeléseik szerint döntő szerepet kell kapnia a munkáskollektívák és a szövetkezetek tulajdonának. Kiemelte, hogy a Szovjetunióban olyan hatalmasak a gyárak. hogy nehéz rájuk tőkeerős vevőt találni. Éppen ezért ezek privatizációjánál a munkásrészvények kerülhetnek majd előtérbe. Ugyanakkor J.V Blohin hangsúlyozta, hogy a „realitások figyelembevételével” a tulajdonosi érzést létre kell hozni a szovjet emberekben. A szovjet privatizációs törekvésekről és lehetőségekről beszélt Andrej V. Orlov miniszterhelyettes is, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Gazdasági Reformbizottsága miniszteri tanácsának helyettes elnöke. Már elöljáróban leszögezte, hogy a Szovjetuniónak számos nehézséggel kell megküzdenie a piacgazdaságra történő átállás során. Az eddigi lépésekről szólva, kiemelte az új szövetkezetek létrejöttét, amelyek — a családtagokat is beleszámolva — 18-20 millió embernek adnak munkát, és a szovjet GDP-nek a 7.5 százalékát termelik meg. A miniszterhelyettes ugyanakkor elismerte, hogy az újonnan létrejött, mintegy 260 ezer szövetkezet közel 40 százaléka működik valóságos szövetkezetként, s bár vannak jelentős magánvállalkozások, a maradék hányad az állami vagyon álcázására szolgál. A másik járható út a Szovjetunióban, a bérbeadás. Ez mintegy 35- 37 millió embernek ad megélhetést, akik részvénytársaságokban és más formációkban a GDP 5.5 százalékát állítják elő. Előrelépést — a miniszterhelyettes szóhasználatával élve — az államtalanítási törvény fog jelenteni, amely még nem jelenti az európai értelemben vett privatizációt, hiszen a készülő törvény a tulajdon átalakítását az állam keretein belül képzeli el. Nehezíti a dolgot, milyen szempontok alapján különítsék el az állami öszszövetségi tulajdont a köztársasági tulajdontól. Gondot okoz, hogy a Szovjetunióban nincs tőzsde, nincs értékpapírpiac. Az ideológiai, vallási, etnikai különbözőségekből fakadó okok miatt, a sokkterápia alkalmazása megengedhetetlen a piacgazdaságra történő áttérés folya-* matában. Orlov miniszterhelyettes reményét fejezte ki, hogy két-három éven belül a szovjet törvényhozásnak sikerül megteremtenie a piacgazdaság kiépítésének jogi alapjait. A privatizációs folyamat meggyorsításában hangsúlyozottan számítanak a magyar tapasztalatokra. a francia, japán, dél-koreai szakértők mellett. •K. A. I.-P.S. i
