Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-23 / 8029. szám

MAGYAR NARANCS, 1991. IV.4 SZERINT A KÜLÜGYEK M.N.: Milyennek látod ■ ma­gyar külpolitika teljesítményét az elmúlt évben? —TGM: Elég rátarti an állította a kormánykoalíció a rendszerváltás utáni mézeshetekben, hogy a ma­gyar külpolitika sikerágazat. Ne j felejtsük, hogy a Németh Miklós- ' Hom-féle kormányzat Is ezt állí­totta, és ez nem a képességeinek volt köszönhető, hanem a szeren­csés helyzetnek. A szerencsés helyzetből fakadó előnyöket a Je­lenlegi kormánykoalíciónak nem sikerült megtartania. A Magyaror­szág Iránti rendkívül erős rokon­­szenv a rendszerváltás békés Jelle­gének volt köszönhető. A pompás Indulótőkét sikerült mára elkölte­ni. Nem szükséges a Narancs ol­vasóinak fölsorolnom azokat a baklövéseket, amelyeket a kor­mány külpolitikája elkövetett. M.N.: A térség külpolitikáival összehasonlítva milyen ez a tel­jesítmény? TGM: Ami a külügyi vezetők ké­pességeit Illeti, Itt csalódások ér­ték az embert, úgy nézett ki, hogy j olyan derék értelmiségiek, mint j Jeszenszky Géza. beválnak. Je- I szenszkynek távoznia kellett vol- i na. Ebben a szakmában nem te­hetséges. Katona Tamásban több a fantázia. Az összehasonlításkor tekintetbe kell venni, hogy a cseh-szlovák és a lengyel kormá­nyok a fordulat után a kommu- j nlstaellenes ellenállás hőseiből alakultak, és legendás figuráknak i számítanak Nyugaton. Hogyha Jl- j H Dlenslbler elküldi a névjegyét i valahova, akkor nem kérdezik meg, hogy ez kicsoda. Az MDF vezetőinek nincs .ellen­álló" legendája... Ha levonjuk ezt, a magyar külpolitika nem sokkal rosszabb, mint a szomszédainké. A csehek hagyományosan ügye­sek persze. De a belpolitika meg­ítélésének függvénye az Ilyesmi. Tehát hiába Jó külügyminiszter Dlenstbler, hiába van .dlsszl­­dens" múltja, hiába Ismerik az j egész világon, ha a szlovák nacio­nalizmus miatt Cseh-Szlovákla ' megítélése Is romlik. Maga a t cseh-szlovák külpolitika nem kő- j vetett el különösebb hibákat. A t lengyelről ezt már nem monda­nám cl. (De Mazowieckivel vagy Walesával az élen a hibák nem sokat számítanak.) Beszéljünk arról a külpolitikáról, amit a bal­káni államok folytatnak. Széles körben elterjedt nézet nálunk, I hogy a román diplomácia zseniá­lis. és hatalmas sikerei vannak Nyugaton. Vldoran értesítem a Magyar Narancs olvasóit, hogy a románok ugyanezt vélik a magyar diplomáciáról: a hagyományos maßrar ravaszság, diplomáciai i készség, hihetetlenül Jó szemé­lyes kapcsolatok, a fantasztikus > charme, amivel a magyarok meg­nyerik a külföldieket, a nagyszerű \ magyar nyelvtudás ésatöbbl... i Ezek közkeletű mítoszok Buka- ; restben. Nos, meg kell monda­nom. hogy a magyar külpolitika elég ügyetlen és bumfordi, de ha a román külpolitikára nézünk, akkor kétségkívül büszkén kihúz­hatjuk magunkat, mert Ceauses­­cu bukása óta Is egyik baklövést halmozza a másikra. A román külügyminiszter még odáig se Ju­tott el, hogy a nagykövetei ugyan- j azt a politikát folytassák, mint a minisztérium. Közismert, hogy Paleologu párizsi román nagykő-' vet Iliescu elnököt csalónak és kommunista diktátornak nevezte, és a román kormány megdöntésé­re hívott fel mint hivatalban lévő nagyköveti Persze Igaza van, de egy diplomatától ez kissé szokat­lan. Ezekhez a borzalmas állapo­tokhoz képest a magyar külpoliti­ka még Istenes. Nagyon rossz külpolitika, nagyon tehetségtelen, de a másodosztályú kelet-európai átlagnak megfelel. Nem kell Itt sznobnak lenni, Jobb, mint a bol­gár, rosszabb, mint a cseh, körül­belül adekvát a helyzetünkkel. De azt Is meg kell mondani, hogy sa­ját lehetőségei alatt teljesít. Itt nem pusztán a diplomáciáról van szó. Ha a román televízió bemu­tatná azt a tévéfölvételt, amely Tölgyessy Péter képviselőtársam és barátom a kárpótlási törvény vitájában elmondott beszédéről készült, ahol egy teljesen ártatlan gazdasági kérdésben Romániára hivatkozott, mire a kormánypárti padsorokból a képviselők tucatjai gúnyom röhögésben törtek ki a .Románia" szó puszta hallatán - ha e képsorokat bemutatnák a román tévében, azt nem lehetne klmagyaráznl soha többé. Azt a legkitűnőbb diplomácia, az SZDSZ és a Fidesz ötven román­barát, kelet-európai összhazás nyilatkozata sem tehetné Jóvá, ugyanis a képek maradandók, ezek a képek beleégnek^az ember retinájába, mint ahogy bclcégtek az enyémbe Is. Tehát bizonyos ér­telemben sajnálom Jeszenszky Gézát az MDF mezei hadai miatt, mert nagyon szűk a cselekvési te­re, bár nem gondolom, hogy a Külügyminisztérium Jelenlegi po­litikája nagyon különböznék az MDF-étől, noha a Bem tér két ol­dalán azért más a stílus. A ma­gyar külpolitika hibáit én a követ­kezőkben tudnám összefoglalni: először a realitásérzék hiánya. Egy kis nép. amelynek néproko­nai élnek a Kárpát-medencében, akikhez komoly szimbolikus és gyakorlati nemzeti érdekek fűzik, nem teheti meg. hogy úgy visel­kedjék a szomszédos államokkal, mintha nem volna hatalmuk az ottani magyarokkal ezt vagy azt tenni. Az, hogy magyarok élnek a szomszédos országokban, ez min­den magyar kormányt - teljesen függetlenül a színezetétől - óva­tosságra, Józanságra, ésszerűség­re kell hogy bírjon. A másik hiba: a külügyi kormányzat nem követ­kezetes. A nyugati elkötelezettség mértéke havonta változik, ez ve­szedelmes. Rögtőnzésszerű, déli­bábos szövetségi politikák alakul­nak ki, érezhető, hogy valahol a külügy mögött (alatt? fölött?) ta­nácsadók és szakértők ülnek író­asztaloknál, ahol az I. világhábo­rú előtt nyomtatott térképekre tű­­zögetnek zászlócskákat valakik és ezeket a zászlócskákat a .szakér­tők" kltűzögctlk valahová, ahol az egész átmegy egy komputerre, a komputerből pedig programok köpódnek ki. amelyek Antall Jó­zsef asztalán landolnak. Tudo-T

Next

/
Thumbnails
Contents