Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-23 / 8029. szám
MAGYAR NARANCS, 1991. IV.4 SZERINT A KÜLÜGYEK M.N.: Milyennek látod ■ magyar külpolitika teljesítményét az elmúlt évben? —TGM: Elég rátarti an állította a kormánykoalíció a rendszerváltás utáni mézeshetekben, hogy a magyar külpolitika sikerágazat. Ne j felejtsük, hogy a Németh Miklós- ' Hom-féle kormányzat Is ezt állította, és ez nem a képességeinek volt köszönhető, hanem a szerencsés helyzetnek. A szerencsés helyzetből fakadó előnyöket a Jelenlegi kormánykoalíciónak nem sikerült megtartania. A Magyarország Iránti rendkívül erős rokonszenv a rendszerváltás békés Jellegének volt köszönhető. A pompás Indulótőkét sikerült mára elkölteni. Nem szükséges a Narancs olvasóinak fölsorolnom azokat a baklövéseket, amelyeket a kormány külpolitikája elkövetett. M.N.: A térség külpolitikáival összehasonlítva milyen ez a teljesítmény? TGM: Ami a külügyi vezetők képességeit Illeti, Itt csalódások érték az embert, úgy nézett ki, hogy j olyan derék értelmiségiek, mint j Jeszenszky Géza. beválnak. Je- I szenszkynek távoznia kellett vol- i na. Ebben a szakmában nem tehetséges. Katona Tamásban több a fantázia. Az összehasonlításkor tekintetbe kell venni, hogy a cseh-szlovák és a lengyel kormányok a fordulat után a kommu- j nlstaellenes ellenállás hőseiből alakultak, és legendás figuráknak i számítanak Nyugaton. Hogyha Jl- j H Dlenslbler elküldi a névjegyét i valahova, akkor nem kérdezik meg, hogy ez kicsoda. Az MDF vezetőinek nincs .ellenálló" legendája... Ha levonjuk ezt, a magyar külpolitika nem sokkal rosszabb, mint a szomszédainké. A csehek hagyományosan ügyesek persze. De a belpolitika megítélésének függvénye az Ilyesmi. Tehát hiába Jó külügyminiszter Dlenstbler, hiába van .dlsszldens" múltja, hiába Ismerik az j egész világon, ha a szlovák nacionalizmus miatt Cseh-Szlovákla ' megítélése Is romlik. Maga a t cseh-szlovák külpolitika nem kő- j vetett el különösebb hibákat. A t lengyelről ezt már nem mondanám cl. (De Mazowieckivel vagy Walesával az élen a hibák nem sokat számítanak.) Beszéljünk arról a külpolitikáról, amit a balkáni államok folytatnak. Széles körben elterjedt nézet nálunk, I hogy a román diplomácia zseniális. és hatalmas sikerei vannak Nyugaton. Vldoran értesítem a Magyar Narancs olvasóit, hogy a románok ugyanezt vélik a magyar diplomáciáról: a hagyományos maßrar ravaszság, diplomáciai i készség, hihetetlenül Jó személyes kapcsolatok, a fantasztikus > charme, amivel a magyarok megnyerik a külföldieket, a nagyszerű \ magyar nyelvtudás ésatöbbl... i Ezek közkeletű mítoszok Buka- ; restben. Nos, meg kell mondanom. hogy a magyar külpolitika elég ügyetlen és bumfordi, de ha a román külpolitikára nézünk, akkor kétségkívül büszkén kihúzhatjuk magunkat, mert Ceausescu bukása óta Is egyik baklövést halmozza a másikra. A román külügyminiszter még odáig se Jutott el, hogy a nagykövetei ugyan- j azt a politikát folytassák, mint a minisztérium. Közismert, hogy Paleologu párizsi román nagykő-' vet Iliescu elnököt csalónak és kommunista diktátornak nevezte, és a román kormány megdöntésére hívott fel mint hivatalban lévő nagyköveti Persze Igaza van, de egy diplomatától ez kissé szokatlan. Ezekhez a borzalmas állapotokhoz képest a magyar külpolitika még Istenes. Nagyon rossz külpolitika, nagyon tehetségtelen, de a másodosztályú kelet-európai átlagnak megfelel. Nem kell Itt sznobnak lenni, Jobb, mint a bolgár, rosszabb, mint a cseh, körülbelül adekvát a helyzetünkkel. De azt Is meg kell mondani, hogy saját lehetőségei alatt teljesít. Itt nem pusztán a diplomáciáról van szó. Ha a román televízió bemutatná azt a tévéfölvételt, amely Tölgyessy Péter képviselőtársam és barátom a kárpótlási törvény vitájában elmondott beszédéről készült, ahol egy teljesen ártatlan gazdasági kérdésben Romániára hivatkozott, mire a kormánypárti padsorokból a képviselők tucatjai gúnyom röhögésben törtek ki a .Románia" szó puszta hallatán - ha e képsorokat bemutatnák a román tévében, azt nem lehetne klmagyaráznl soha többé. Azt a legkitűnőbb diplomácia, az SZDSZ és a Fidesz ötven románbarát, kelet-európai összhazás nyilatkozata sem tehetné Jóvá, ugyanis a képek maradandók, ezek a képek beleégnek^az ember retinájába, mint ahogy bclcégtek az enyémbe Is. Tehát bizonyos értelemben sajnálom Jeszenszky Gézát az MDF mezei hadai miatt, mert nagyon szűk a cselekvési tere, bár nem gondolom, hogy a Külügyminisztérium Jelenlegi politikája nagyon különböznék az MDF-étől, noha a Bem tér két oldalán azért más a stílus. A magyar külpolitika hibáit én a következőkben tudnám összefoglalni: először a realitásérzék hiánya. Egy kis nép. amelynek néprokonai élnek a Kárpát-medencében, akikhez komoly szimbolikus és gyakorlati nemzeti érdekek fűzik, nem teheti meg. hogy úgy viselkedjék a szomszédos államokkal, mintha nem volna hatalmuk az ottani magyarokkal ezt vagy azt tenni. Az, hogy magyarok élnek a szomszédos országokban, ez minden magyar kormányt - teljesen függetlenül a színezetétől - óvatosságra, Józanságra, ésszerűségre kell hogy bírjon. A másik hiba: a külügyi kormányzat nem következetes. A nyugati elkötelezettség mértéke havonta változik, ez veszedelmes. Rögtőnzésszerű, délibábos szövetségi politikák alakulnak ki, érezhető, hogy valahol a külügy mögött (alatt? fölött?) tanácsadók és szakértők ülnek íróasztaloknál, ahol az I. világháború előtt nyomtatott térképekre tűzögetnek zászlócskákat valakik és ezeket a zászlócskákat a .szakértők" kltűzögctlk valahová, ahol az egész átmegy egy komputerre, a komputerből pedig programok köpódnek ki. amelyek Antall József asztalán landolnak. Tudo-T
